Lelki béke megtalálása minden önismereti út legfőbb célja.
Ezernyi tevékenység és praktika van, amiről azt hirdetik, a lelki béke elérhető általa, s pont ezért virágzik a tanácsadó szakma épp úgy, mint az ezo-spiri szeánszok szervezése, vagy a keleti vallások gyakorlása. Ez pont annyira igaz idehaza, mint szerte a világon.
Mindenki keresi azt, ahogyan könnyen és gyorsan meg tud szabadulni a nehézségeinek a forrásától, csak épp a legalapvetőbb dolgokról feledkeznek meg sokan. A belső béke belül található meg, s nem a külvilág ezernyi élményében és tapasztalatában.
Önismeret és spiritualitás
Az ember elmélyült egy önfejlesztő könyvben, láthatóan azzal a nemes, nagyszerű szándékkal, hogy megértve önmagát, javítson az életminőségén. S ennek kapcsán azt gondolhatjuk, hogy:
Milyen nagyszerű, hogy ugrásszerűen nő a Földön a tudatosság szintje. Ténylegesen itt az új kor, és a felemelkedés lehetősége.
Ahogy azonban közelebbről megvizsgáljuk ezen önfejlesztő könyveket és azok hatását, akkor érzékelhető, hogy az olvasó, gondolkodó ember energiái a feje körül összpontosulnak. Csak úgy villódznak az agysejtek, amikor az agy ezerrel dolgozik.
Ez az aktív, tevékeny mentális munka azt eredményezi, hogy sok ember mindent ésszel akar megoldani. Látszólag képesek ennek révén felfele is kapcsolódni, érzékelve az univerzum ezernyi lehetőségét.
De azt is sajnos megláthatjuk, hogy ezen mentális túlműködésnek meg van az ára. Sok ember szíve be van zárva, mert azt a tömérdek érzést, amit az évek során megtapasztaltak, azt vagy elnyomták vagy érzéketlenné váltak rájuk.
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
Hogy ez bizony nem a legjobb irány, inkább nevezhetnénk potenciális zsákutcának.
A lelki béke csoportos keresése
Rengeteg olyan csoport van, mely a belső fejlődés közös útját választja. Rengeteg élménnyel, felismerésekkel, közös gyakorlatokkal.
Ez sokkal kecsegtetőbb , hiszen itt már a test részei is részt vesznek a belső munkában. Sokszor a zene és a közös tudatosság, közös szándék ezernyi gátat felold, s az egész testet átjárja az élmény.
A valóság persze az ilyen helyzetekben is sokszor kijózanító. Sokan sokfélét gondolnak és éreznek, s ezek együttes hatásaként a valódi elmélyülés elakadt az egyéni (sok esetben fel sem vállalt) konfliktus miatt. S még aki ezen konfliktusokban nem is volt érintet, a nehézségekből az is kap egy csomagot magának.
Másrészt sok esetben olyan külsődleges dolgok is belekavarnak a belső úton járásba, amihez a belsőnknek igazából semmi köze:
- Elég „spirituális”-e az öltözék, amit viselünk?
- Ki tudjuk e magunkat fejezni úgy, hogy abból mindenki lássa, haladunk előre az utunkon?
- Jól nézek-e ki jóga-ülésben, a meditáción, vagy a transztáncon.
- S sokakban megjelennek érzések is, melyekkel nem tudnak érdemben mit kezdeni.
A valódi önmagunk felfedezése, és a lelki békénk megtalálása viszont ilyen helyzetben is eléggé nehézkes..
Egyszerű jelenlét és a lelki béke
Láthatunk idős néniket és bácsikat, akik a lehetetlennel dacolva megőriztek valamit abból, amit belső békének nevezhetünk.
Nekik nem számítanak a napi hírek. Élik a maguk életét, egyszerűen, őszintén, a jelen pillanatra figyelve. Persze nekik is vannak nehézségeik és kihívásaik, de megtanulták megkülönböztetni a fontosat a lényegtelentől.
Ahhoz igazodnak, ami éppen lehetséges. Ha esik az eső, nem akarnak a kertben dolgozni, vagy sétálni. Ha érik a gyümölcs, akkor nekiállnak befőzni, s ha elfáradnak, egyszerűen ledőlnek egy picit pihenni.
Amikor épp nem nincs étel a spejzban vagy a kamrában, akkor nekiállnak s főznek. Ha felgyűl a szennyes, akkor mosnak. Örülnek a hóesésnek, a madárcsicsergésnek épp úgy, mint a nyári nagy hőségben a hűsítő zápornak, hideg téli estéken pedig egy forró levesnek.
Egy tál leves elfogyasztása épp úgy lehet a belső békénk megélésének az eszköze, mint bármi más.
Egy tál levesnyi boldogság
Ezen bölcs öreg embereknek minden főztjük maga a csoda. Törődéssel, szeretettel s rengeteg odafigyeléssel készül minden étkük. S sokszor nincs is más bennük, mint ami minimálisan szükséges.
Az egész életüket belengi egyfajta derűs egykedvűség, amivel megélik azt a fajta kimozdíthatatlanságot, mely a belső békéjükről mindennél jobban beszél.
Folyamatosan a jelenben élnek, s figyelik a változást, ami körbe veszi őket, s amit magukon is megtapasztalnak. Alkalmazkodnak a változásokhoz, minden felesleges felhajtás és ellenállás nélkül.
Elfogadják, ami jön, s elengedik mindazt, ami elmegy.
Ha nagy ritkán panaszkodnak, akkor is csak olyasmi hangzik el tőlük, hogy mit nem képesek megoldani önerőből, s alkalmasint kérnek is hozzá segítséget. Amiért mindig nagyon hálásak.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
