A békés harcos útja egy önismereti munka, melynek sarokpontjait kiemeltem a történetből. Az idézetek révén igyekszem bemutatni ezen út főbb ismérveit, kiemelve a lényegi pontokat.
Ugyan a békés harcos útja minden esetben egyedi elemeket tartalmaz, mert mindenkinek másutt vannak a kínos pontjai, de mindenki megtalálhatja ezen történet alapján azt az utat, amivel elérhet egy hasonló átalakulást magánál.
Ami főleg azért is küzdelmes, mert totálisan eltér a mindennapok megszokott gondolkodásától:
A szokás a probléma.
Mindig tisztában kell lenned azzal, hogy te döntesz, hogy te vagy a felelős a cselekedeteidért.
Felejtsük el a megértésre való törekvést
Talán ez az egyik alapvető pont, amiben Szokratész hajthatatlan. Mutatja az utat, adja a következő lépést, de a magyarázatokra, az intellektuális megértésre nem helyez túl nagy hangsúlyt:
Mindig mindent érteni akarsz. Többet gondolsz, mint tudsz.
Pörölt egy helyen…
A megközelítésének van egy oka, s ezt nem rejti véka alá. Minden amit eddig megértettünk a világból, az ezer szálon kapcsolódik ahhoz, amit teszünk. Ha képes vagyunk a cselekedeteinket átformálni, az a megértésünk változását is egyértelműen visszaigazolja:
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
A tudás nem ugyanaz, mint a bölcsesség.
A bölcsesség maga a cselekvés.
Ez teljesen hasonló, mint amiről már volt szó a cselekvés ereje kapcsán. Az összes cselekedetünk arról árulkodik, amit megértettünk a világból. Lehetünk bárkik, az egész lényünkről ezerrel fog árulkodni, hogy mit teszünk. Minden más csak mellébeszélés:
Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél.
El kellene kezdened jobb kérdéseket feltenni.
A nem megfelelő kérdések feltevése abból adódik, hogy csak úgy dől ránk az okosság. Az egész világ ossza nekünk az észt, meg persze mi is másoknak.
Mert bizonytalanok vagyunk, s a hamis biztonságérzetet abból nyerjük időről időre, hogy mások véleményéhez igazodunk (ezért hat ránk annyira az ítélkezés is).
Saját „válaszaink” meglelése
Ez talán az önismeret legnehezebb pontja. Semmi sem biztos, semmi sem igaz és semmi sem olyan, mint amilyennek látszik vagy láttatni akarják.
Mindenki megmondja neked, mit csinálj, mi a jó neked…
Nem akarják, hogy te találd meg a válaszokat…
Azt akarják, hogy hidd el az övéiket.
(ezért) Ne a külvilágból merítsd a tudásodat, hanem saját magadból.
A saját válaszainkhoz magunkba kell néznünk, de van egy aprócska bökkenő:
Az emberek rettegnek attól, ami bennük van.
Pedig csak magukban találják meg azt, amire szükségük van.
Azért tör rájuk a félelem, amikor magukba néznek, mert hirtelen minden annyira üressé válik.
Amikor magunkba nézünk, akkor azok a dolgok, amit magunkkal kapcsolatban hittünk és gondoltunk, egy szempillantás alatt szertefoszlanak.
Az ember nem az, amit gondol magáról, csak azt hiszi.
Ami sok keserűség forrása.
Annyira valós és maradandó a magunkról alkotott kép, mint homokvár a tengerparton. Az első dagály elviszi, mintha sosem lett volna ott.
Az elme megzabolázása
Az összes bajunk abból adódik, hogy a gondolatainkat valóságosnak véljük. Felejtsük el:
Az elme csak egy reflexszerv… Mindenre reagál.
Több millió kósza gondolattal tölti tele a fejünket naponta.
Ezek pont annyit mondanak el rólunk, mint egy szeplő az orrunk hegyén.
Szokratész stílusa sok minden, csak nem kíméletes. Simán szembesít minket a legfájdalmasabb pontunkkal. Ezer dologgal foglalatoskodunk, ahelyett, hogy a saját életünket elrendeznénk.
A tudás nem egyenlő a bölcsességgel. A bölcsesség az, amit cselekszel.
Ahhoz, hogy a gondolkodás szokását, pontosabban annak hatását megzabolázzuk, nagyon oda kell figyelni a részletekre. Aki csaló, tapasztalatlan emberek tanácsai után fut, az nagyon gyorsan szembe találhatja magát a valósággal (én is így jártam a félperces mindfulness gyakorlattal. Persze csak akkor, ha nem körítünk mellé elméleteket (magyarázatokat), s nem követjük a 8 ártó gondolati sémát.
Maga a meditáció lényege is csak ennyi:
Csak megszabadulsz attól a sok hülyeségtől, ami a fejedben van.
Ami azt mondja, hogy nem vagy elég jó!
Viszont ez nem spártai önsanyargatás, hanem igazán örömteli cél, amit el szeretnénk valójában érni:
Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, meglepődve fogod tapasztalni, mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül.
Érzéseink átformálása
Nemcsak a gondolatok, az érzések is tréfát űznek velünk. Szókratész megfogalmazása tán még az előzőeknél is keményebb, totál leéget bennünket:
Az érzelmek kínosak, főleg ha hagyod, hogy azok irányítsanak.
Csak úgy jönnek és mennek.
A harag, a gyűlölet, az erőszak… mind csak félelem.
Nem tudom, hogy ki hogy érzi magát ettől, de az ilyen „barátaimat” sokáig elhajtottam a francba. Mert nem azt az édes és kedves maszlagot tolja, ami jól esik az egómnak. Hanem állandóan beszól.
Ha nem egy filmben látnám ezeket, akkor én tuti kizárnám ezt az embert az életemből, aki a békés harcos útjáról hadovál. De nem áll meg ennél a pontnál:
Az ilyen emberre mondom én, hogy a pokolba vele. Az ilyen ember nem a barátom, mert nem boldogságot hoz az életembe.
S mégis ő az, aki az igazat mondja. S nem csak azt, amit igazából a legtöbb ember hallani akar. S pont attól annyira értékes.
A békés harcos valódi célja
Szókratész, pontosabban a békés harcos útjának semmi más célja nincs, mint lehántani mindazt rólunk, amik nem mi vagyunk. Ennek a felfedezőútnak ez egyik legfontosabb eszköze a taoista tanításokból jól ismert vu vei, a nem cselekvő cselekvés követése.
A káosz igazából nem kaotikus, hanem teljesen rendezett.
Minden okkal történik. Ez minden. Rajtad áll, hogy megtaláld az okokat.
Pontosabban rálelj arra a forrásra, ami minden egyes ember igazi boldogságát megadhatja. Ezért kell elengedni a gondolatokat és az érzéseket, amik elfedik a valóságot. Mármint nem az igazságot, hanem a jelen pillanat örömét:
Nincs olyan, hogy semmi sem történik, nincsenek átlagos pillanatok.
Általában nem értékeljük azt, amink van, csak habzsoljuk az életet.
Az első pont, amit ennek kapcsán megtanít Szókratész, hogy lassabban, egyszerűbben. Nem a cél a cél, nem a teli gyomor, a csillogó medál a lényeg, hanem az út, ami odáig elvisz.
Lassabban egyél, hogy az ízeket is érezd!
Nem a teli has a cél, az csak melléktermék. Az evés sokkal fontosabb összetevője a figyelem, amivel mind tartalomban, mind élvezetben többet hozhatunk ki az ételeinkből.
Személyes tapasztalatom
Az elmélet szép, akár még lelkesítő is lehet, de ezen elvek átültetése a gyakorlatba nagy elszántságot igényel. Amikor én a könyvet először olvastam, a legtöbb, amit tehettem, hogy arról ábrándozhattam, hogy ez a történet talán tényleg igaz. S majd egyszer ide is elér annak az információja, hogyan lehet ezt meg is valósítani.
Ma már létezik Dan Millmannek olyan programja Amerikában (angolul), amivel igyekszik másoknak is átadni mindazt a tapasztalatot, amit ő megszerzett. Ami nagyon nem egyszerű.
Mint a filmből, illetve az eredeti regényből is kitűnik, a békés harcos útja szembe megy mindennel, amit ma értékesnek tartunk. Az önzéssel, másokkal való versengéssel, az érzések és a vágyak kiélésével éppúgy, mint a hírnévvel és a siker hajszolásával.
Totálisan szembe megy az emberi egóra épülő értékrendünkkel is, mely a saját létünk alapját jelenti.
Mert szinte minden belső állapotunk és reakciónk forrása az, hogy mi hogyan érzékeljük a világunk jelenségeit. Mindazon szűrőkön keresztül, melyet az érzéseink és gondolataink jelentenek.
Ahhoz, hogy csak picit is változhasson az életünk egy olyan irányba, mely már nem csak önkéntelen reakciókból áll, valamit tennünk kell. DE amíg a reakcióink sokkal inkább a belső állapotainkban gyökereznek, s nem a külső világ valós helyzeteire adott egyedi válaszok, addig az életünknek nem vagyunk az irányítói.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
