Hogyan keressünk coachot?

Egy coach, egy segítő kiválasztása mindig komoly fejtörést okoz akkor, amikor eljutunk arra a pontra, hogy elég volt a sokféle könyv ezerféle tanácsának kaotikus kipróbálgatásából, s tényleges változást szeretnénk elérni az életünkben, akkor mindig érdemes pár alapvető kérdést feltenni magunknak.

A coachok minőségi tesztje

Sokszor arra próbálunk hagyatkozni, amit a megérzésünk diktál, mely sokszor jól is elsülhet. De pont akkor, amikor el vagyunk veszve egy területen, sokszor pont az a baj, hogy a megérzésünk hagyott minket cserben, s azt sem igazán tudjuk, merre van az előre.

Ilyenkor érdemes néhány kapaszkodót segítségül hívnunk, s feltenni pár hasznos kérdést:

  • Akit kiszemeltünk, hogy segítsen nekünk, annak mennyi saját tapasztalata van?
  • Mennyire őszinte a saját tapasztalatával kapcsolatban, mennyire látja önmagát?
  • Az, amit megtapasztaltam vele kapcsolatban, az számomra vonzó-e?
  • Az az életszemlélet, amit képvisel, az számomra bátorító és befogadható-e?
  • Tud-e valami olyat hozzá tenni az életemhez, amire ténylegesen szükségem van most?
  • El tudom-e neki mondani őszintén azt, ami igazából a problémám?
  • Hajlandó lennék-e olyat is megpróbálni a javaslatára, amit egyébként nem tennék meg?
  • Mennyire érthető és vonzó számomra az, amit ő közvetíteni igyekszik?

Ha ezen kérdéseket sikerült megválaszolni magunknak, akkor fogjuk látni azt, miként is állunk egy konkrét emberrel kapcsolatban.

Miért fontosak ezek a tesztpontok?

Nekem a papír általában mellékes, mindig azt nézem, mit tud és mit tapasztalt meg az, akitől igyekszem tanulni. Sokszor volt olyan esett az életemben, hogy elsőre elutasítottam valakinek a tanítást, de idővel mégis tudtam tanulni tőle, mert a tapasztalata meggyőzött.

Sok esetben láttam azt, hogy egyoldalúan mutatják be magukat az emberek. Azt valahol mindig kilógott a lóláb. Ha olvasod a blogom, pontosan tudod, hogy mennyire gyatra a helyesírásom (igyekszem, de mindig marad a szövegben néhány sajthiba). S hát az sem titok, hogy amit 3 éve gondoltam, annak egy részét ma már nem úgy gondolom. S ezt fel is szoktam vállalni.

A személyes tapasztalatokban, a személyes beszélgetésekben hiszek. Az emberi kapcsolatokat, bárki bárhogy igyekszik ezt elhitetni, nem lehet automatizálni. Két ember között a kapcsolódás sok szinten történik, s nem tudok úgy segíteni valakinek, ha nem látom, nem hallom, csak írogatok neki.

Sokaknak meg van az a fajta tendenciája, hogy nem mindenkihez akar kapcsolódni. Találkoztam olyan coachcsal, aki kerek perec megmondta, hogy az emberek zömét nem sokra értékeli, s nem is tiszteli őket. Én inkább nem akartam tőle tanulni, mert nem ezt a szemléletmódot képviselem, s nem szeretnék ebbe az irányba változni.

Lehet egy szakértő, egy segítő foglalkozású ismert, akár híres is, ha nem tudom felvállalni előtte azt, aki vagyok, akkor esélyem sincs arra, hogy a másik segíteni tudjon nekem. Voltam ilyen helyzetben. Ott ültem, mint egy kuka, s nem tudtam kinyögni, mit is szeretnék valójában, mert annyira ledermedtem attól, ahogyan ő előadta magát (pedig alapvetően egy kommunikatív alkat vagyok).

S volt olyan tanácsadó is, aki pont abba a történetbe akart visszaterelni, amiből ki akartam szállni (a középiskolai tanításból). Arra hivatkozott, hogy egy nagy tapasztalattal rendelkező reáltanár vagyok, nem kevés sikerrel a hátam mögött. S nem tehetem meg a mostani diáksággal, hogy nem adom át nekik a tudásomat (20 évig szinte mást sem tettem…).

S az is hatalmas gát lehet, ha valaki számomra nem túl érthetően mondja el a gondolatait. Mert azt akkor én nehezen tudom befogadni

Mit csinálok én?

A legfőbb elvem, hogy legyen meg a megértés és a cselekvés egyensúlya. 20 éve dolgozom emberekkel, s ennek tapasztalata mondatja velem, hogy enélkül nem megy.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy aki velem dolgozik, az értse azt, amit csinálunk, s az is, hogy tevőlegesen csinálja is. Ezt az elvet követtem a 7 napos minikurzusom megalkotása során is, ezért voltak magyarázatok és házi feladat is.

Nem szoktam senki fejét felesleges adattal és gondolattal teletölteni, hanem arra törekszem, hogy mindig a valós tapasztalat mellé mondjam el mindazt, amit arról érdemes tudni.

Ennek során csak jelezni szoktam, amit érzékelek, s amit ennek kapcsán megtapasztaltam korábban. Ami pont elegendő ahhoz, hogy egy nehezebb helyzetben is megteremtsem azt a biztonságérzetet, ami a munkához szükséges.

De ezt kialakítani egy folyamat, ezért nem szoktam beledobni senkit egyből a mély vízbe. Előbb megtanítom azt, ami ahhoz szükséges, hogy az igazán égető és nehézséget okozó történeteivel mindenki dolgozni tudjon.

A belső világunk átalakítása nem gyorstalpaló, mindennek érdemes megadni az elegendő időt és teret. Mert különben az elmaradt vagy hiányos részek miatt az egész munka eredménytelen lesz.

Személyes konzultáció —>


Ki mondja mindezt?

[kivagyok]


Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!