Kapcsolataink, az önismeret erőforrásai

Az önismeretünk útján a legnagyobb támaszunk a kapcsolataink. A barátaink és ismerőseink reakciója az, ami megajándékozhat minket azon visszajelzésekkel, ami szükséges a belső utunk járásakor a hibák és tévedések korrekciójához.

Életünk egy dinamikus rendszer része, mely folyamatos kölcsönhatásban van a környezettel: a természettel, a minket körbevevő emberekkel és helyzetekkel.

Sokan szeretnének a környezetük hatásaitól mentesen élni. Ennek eredménye egy törékeny álomvilág, melytől jobban fogunk függeni érzelmileg, mint fizikailag a lélegzéstől. Miközben elveszítjük az összes olyan lehetőséget, aminek révén tanulhatnánk magunkról.

Nyitottság mint lehetőség

Bárki, akik felé nyitottak vagyunk, hat ránk. Teljesen mindegy, hogy egy szeretett személyről, egy egyszerű eladóról a boltban, egy hajléktalanról vagy egy ellenségünkről van szó. Mindenki, aki érzelmileg hat ránk, azok számára mi nyitottak vagyunk, s ennek révén hatnak is ránk.

Ha a fenti gondolatot megfordítjuk, egy igen jó önismereti eszközre lelhetünk rá. Amikor valaki hat ránk, az a legbiztosabb jele annak, hogy nyitottak vagyunk felé.

Ha nem tudunk elmenni egy hajléktalan mellett, csak, ha remeg a szívünk, akkor a hajléktalan számunkra egy tanító. Megmutatja nekünk azon pontokat az életünkben, amitől félünk. Például:

  • a nincstelenségtől, vagy
  • a kilátástalanságtól, vagy
  • az alkoholizmustól, vagy
  • a magárahagyatottságtól, vagy
  • a betegségektől.

Egy hajléktalan képes megmutatni azt, hogy hol vagyunk sebezhetőek, milyen félelmekkel érdemes dolgoznunk, mit érdemes tudatosítanunk ahhoz, hogy az életünket kevesebb stresszel tudjuk élni.

A nyitottság révén kaphatunk magunkról egy alapos érzelmi és mentális röntgenfelvételt. Megláthatjuk azt, ami motivál, ami lekorlátoz, s aminek köszönhetően elkezdünk félni. Ez a belső világunk nehézségeihez ad egy olyan felbecsülhetetlen információt, aminek révén bárki el tud kezdeni a belső világának rejtett sarkaiban rendet tenni és takarítani.

hajléktalan az utcán.
Senki nem akar hajléktalan lenni, mégis belekerülnek időről időre emberek ebbe a helyzetbe

Vélemények elterelő hatása

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a vélemény a világ legócskább áruja. Pedig ha ezt folyamatosan tudatosítanánk magunkban, akkor sokkal szabadabban élhetnénk mások befolyásoló kísérleteitől:

  1. Mindenkinek van véleménye;
  2. Sokan ingyen osztogatják;
  3. A vélemény minősége esetleges; és
  4. A legtöbb embernek nincs szüksége máséra (mert van sajátja).

Érdemes ugyan mások véleményére odafigyelni, mert időnként hasznos meglátások is vannak köztük, amitől vétek lenne megfosztani magunkat. De nem érdemes a sok tucatnyi támogató véleménnyel szemben arra az egy szem vészmadárra hallgatni, akinek soha nem sikerült semmi.

Kövess engem a facebookon is!!

Aki csak kritizálni tudja a tetteinket, de nem tud érdemben hozzátenni az életünkhöz, azt kerüljük el! Olyan nincs, hogy amit teszünk, az mindenkinek tetszeni fog. Egyszerűen nem megy. Ezer embernek minimum ugyanennyi, többé-kevésbé eltérő véleménye és igénye van, amit egyszerre kiszolgálni nagyon nehéz.

A kritizálás egyébként is a tökéletességhez való méricskélésről szól. A gubanc ott kezdődik, hogy a tökéletesség csak a kritizáló fejében létezik. Úgy értem, minden kritizáló fejében egy-egy eltérő kép van a tökéletességről, aminek megfelelni képtelenség. Ezért nem lehet senki tökéletes, maximum kiváló a maga területén. Sok-sok munkával!

a szamár és az öregember
A szamár története mindent elmond arról, mennyire kiszolgáltatott az, aki mások véleményére próbál hallgatni.

A kritikák érzelmi kezelése

Mindenki emberből van, s éppen ezért mindenkinek lehet nehéz napja. Nem lehetünk mindig jók, nem lehetünk mindig tökéletesek, nem tudjuk mindig mindenkinek a kívánságát kielégíteni. Ez egyszerűen képtelenség.

  • Vannak helyzetek, amikor tévedünk, amikor jogos az észrevétel. Ismerjük el!
  • Van, amikor a másik ember tényleg téved, félreért dolgokat vagy rossz alapokból indul ki. Mondjuk el!

A többi már zömmel adja majd magát.

Akiket kizártunk az életünkből

Az önismeret kapcsán alapvető tudatosítanunk, hogy az életünkhöz azok is hozzátartoznak, akiket korábban kizártunk az életünkből. Akikkel tudatosan vagy nemtörődömségből már nem foglalkozunk, s akikről soha nem beszélünk.

Láttam embereket, akik totálisan ledöbbentek attól, hogy a saját kihívásuk legfőbb forrása a 20 éve nem látott édesanyjukkal, testvérükkel vagy egy régi szerelmükkel való kapcsolatuk elrendezetlensége. Pedig ez annyira hétköznapi, hogy akár közhely is lehetne. De sokan a tényt sem merik elfogadni, nem hogy dolgozni tudnának vele.

Ennek a hatásnak van egy konkrét oka. Az életünkből kizárt emberek egy vakfoltot jelentenek az életünkben. Minden olyan tudás és ismeret, ami valamilyen módon az elfeledni próbált emberhez kapcsolódik számunkra, folyamatos nehézségek forrásává válik. Mert minden, ami hozzájuk kötődik, azt is elzártunk magunk elől.

Erre sokszor egy életút elemzés során derül fény.


Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..