A minőségi munka megtalálása

A mai Magyarország egyik leggyakoribb kihívása a megélhetés, az elegendő pénz megszerzése. A legtöbb ember életét az tölti ki, hogy legyen elegendő pénze, s ezért sokan hatalmas árat fizetnek. Mindent föláldoznak a pénz megszerzéséért.

Egy olyan ördögi körré vált sokaknak a pénz hajszolása, melyből nincs igazi kitörési pont. Legalább is azon a módon, ahogy most a helyzeteket kezelik. A sok pénz megszerzése a legtöbb ember számára gödeli kihívás, mert nem tudják azon a szinten megoldani, ahol most tartanak.

A pénzhiány feloldása

Hallottam egy olyan mondatot, mely rengeteg mindent más megvilágításba helyezett számomra. Többek közt a pénzhez való viszonyom is.

“amiből semmi sem elegendő, arra igazából nincs is szükségünk”

Elsőre nekem is nehezen volt emészthető ez a gondolat, de ahogy közelebbről megnéztem, rájöttem, hogy mennyire igaz.  Sok olyan gondolat is előkerül ennek ismeretében a sok pénz hajszolása kapcsán, ami mindent más megvilágításba helyezett.

Pénzkeresés álomvilágban: egy jó állást

A piros, az tilos. Aki áll, az nem halad. Aki állást keres, az állni fog, haladni nem igazán.
A piros, az tilos. Aki áll, az nem halad. Aki állást keres, az állni fog, haladni nem igazán!

A jó állás egy olyan ábránd, ami nem létezik. Mint ahogy nem létezik

  • a probléma mentes partnerkapcsolat,
  • a kihívás nélküli élet és
  • a tökéletes szervezés sem.

Egy olyan délibáb, amihez még igazodni, arra törekedni sem mindig érdemes. Mert a lehetőségektől és a valóságról tereli el a figyelmet.

Ettől függetlenül érdemes megnézni közelebbről a jó állás ismérveit, mert sokat megmutat abból, mi okozza a kevés pénzt:

  1. Könnyen elvégezhető;
  2. Nem kell hozzá nagy tudás;
  3. Különleges képességet sem igényel;
  4. Nem igényel sok időbefektetést;
  5. minimális felelősséggel jár;
  6. És rengeteget fizet.

Aki a jó munkahely nevű ábrándot kitalálta, annak külön marketing díjat kellett volna alapítani. Egy olyan elérhetetlen álmot teremtett meg sok (tíz)millió ember számára, s annyira univerzális, hogy simán bárki felakadhat a horgára. Mert pont az emberek leggyengébb pontjára épít, az emberi vágy és ragaszkodás túlhangsúlyozására.

Nem esküdnék meg, hogy a multi level marketing gurui alkották meg ezt az univerzális álmot. Ettől függetlenül minden cég bemutatójának ez az igazi mézesmadzagja, még akkor is, ha nem mondják ki.

Kövess engem a facebookon is!!

De pont ez az elérhetetlen álom mutatja meg azt is, hogy mi minden szükséges a kiemelkedő eredményekhez (akár egy jó mlm vezető számára is). Egyszerűen ennek a mintának kell búcsút inteni, s meg van az alapvető receptje az egyéni és közösségi sikereknek:

Kemény munka

Rick Pitino, a sikeres kosárlabdaedző számára a kemény munka nem kérdés.
Rick Pitino, a sikeres kosárlabdaedző számára a kemény munka nem kérdés.

Rick Pitino, az luisville-i kosárlabda csapat híres edzője, az igazi eredmények eléréséről írt könyvét avval kezdi, hogy aki bármilyen jelentős eredményt el akar érni az életében, az nem kerülheti el a kemény munkát.

Pontosabban úgy fogalmaz, hogy aki eredményt akar elérni, annak számára a kemény munka nem lehet kérdés. Mert kemény munka nélkül bármi nagy dolgot elérni szinte lehetetlen. Ezen a ponton érhető tetten, hogy a valóság és az ábránd egymás kiegészítői. Aki meg akarja spórolni az életében a kemény munkát, az felejtse el, hogy sok pénzt fog keresni.

Egy hangyányi túlzással azt is mondhatjuk, hogy nagy eredményeket elérni kemény munka nélkül:  fából vaskarika. Annyira reális, mint amerikai állampolgárként megszületni egy kis somogyi zsákfaluban. Nem lehetetlen, de nem is reális a legtöbb ember számára.

 A tudás megszerzése

Egy kisebb könyvtárat megtöltene az a rengeteg információ, amit egy nyitott ember magába szippant éves szinten. S még ez is kevés ahhoz, hogy boldogabbak legyünk.

A mai élethez kétféle tudás szükséges: általános és specifikus. Rengeteg olyan ismeret van, ami szinte bármilyen munkakörben szükséges lehet, s mégis sokaknak hiányosságai vannak.  Ezek nélkül érvényesülni szinte lehetetlen:

  1. A számítógép és az internet felhasználói szintű használata ma már alap;
  2. Egy idegennyelv középszintű tudása sem kérdés már, ha nem aprópénzt akarunk keresni;
  3. az emberi kommunikáció és együttműködés alapjai is nagyon hasznosak a mindennapok során, de ez nagyon kevesebbek sajátja;

Ez jön a csapból is, mindenki erről beszél a pályaválasztóknak. Van viszont három másik olyan terület, amiről már kevesebb szó esik, pedig a valódi kitörési pontot ezek jelentik, s ezek sem specifikus ismeretek, hanem olyanok, melyre bárkinek szüksége van:

  1. önszervezés, önmenedzselés és az önmagunk képviselésének tudása;
  2. az önálló gondolkodás és döntés képessége;
  3. egy nagy adag rugalmasság és kreativitás.

Sokan azt hiszik, hogy ez a második három pont a felvételi beszélgetések és a munka során kifejezetten titkolandó. Ez igaz is, ha egy olyan munkahelyet keresünk, ahol nulla felelősséggel akarjuk az időnket elütni.

De ha tényleg sokat akarunk elérni, akkor pont ezek a pontok lesznek azok, amelyek a sikerünk zálogai lehetnek. És ezt a jó munkaadók és gazdasági partnerek keresik is. Ahol az értelmes gondolkodást üldözik, ott nem lehet előrelépni, nem lehet fejlődni és tanulni sem. Érdemes keresni egy másik munkahelyet.

Az állandó tanulás időszakát éljük

A mai világban bármerre is forduljon az életünk iránya, egy dolgot tuti nem kerülhetünk el, és az a tanulás.
A mai világban bármerre is forduljon az életünk iránya, egy dolgot tuti nem kerülhetünk el, az új dolgok megtanulását.

Az előző részben említett kemény munka nem egyenlő a kemény fizikai munkával és a sok munkával töltött idővel. A mai világ a minőségről s nem a mennyiségről szól. Egyre átalakuló világunk megköveteli a folyamatos és tudatos változást, alkalmazkodást.

Aki a folyamatos átalakulás feladatát nem vállalja fel, s nem végzi el, az egy idő után elér egy plafont. S azon semmilyen korábbi módszerrel nem fog tudni felülkerekedni. Mert a valódi megoldások soha sem a múlt ismétlésében keresendők, hanem az olyan megújulásban, mely a korábbi értékeket is megőrzi, s minden mást az enyészetre hagynak.

A diploma ma már kevés

A megszerezhető (papírral igazolt) tudás ma már nem akkora érték, mint volt 20-30 éve. Sokaknak van már felsőfokú végzettséget igazoló papírja, főleg a fiatalabbak közül, de ez egyre ritkábban jelent piacképes tudást. S nagyon sok diplomás van, akikre igaz a klasszikussá váló vicc.

“Mit kérdez a friss diplomás a munkahelyén?

-Nagy krumplival és nagy üdítővel adhatom?”

Amit ma sokan megtanulnak egy főiskolán, azzal sokkal jobban el tudják végezni az érettségivel is elvégezhető munkákat. Miközben a végzettségükhöz kapcsolódó területen a kutyának se kellenek.

Nincs a szakmai papírjuk mellé elegendő tudásuk, tapasztalatuk és lelkesedésük, de annyi bért akarnak, mint egy középvezető. Egyre kevesebb az olyan fiatal, aki fogja magát, kitalálja azt, mit akar az életével kezdeni, s céltudatosan tesz is érte.

Amit ma megfizetnek, amiben a sok pénz van, az alapvetően nem a munka, hanem az a tudás, amit a munka során alkalmazunk. A megszerzett tudás alkalmazása, a gondolkodás az igazi érték.

Aki sokféle ismeretet használ a munkája során, és azokat egyedi módon alkalmazza, az sokat fog keresni. Aki a tudását nem használja új dolgok megalkotására, csak ismétli a múlt mintáit, annak a pénze csökkenni fog. Nem feltétlen számszerűleg, de értékben mindenképp.

Az életút tudatos megtervezése

Az életünk útját nem láthatjuk előre, mert a körülmények néha kitérőkre kényszerítenek. De ha tudjuk a fő irányt, a többi kihívás csak epizódokat fog jelenteni az életünkben.
Az életünk útját nem láthatjuk előre, mert a körülmények néha kitérőkre kényszerítenek. De ha tudjuk a fő irányt, a többi kihívás csak epizódokat fog jelenteni az életünkben.

Egy nagyon kedves ismerősöm kisfia elment a nyolcadik osztály után szakközépbe szakácstanulónak. 16 évesen a nyári szünetben a szülei telkétől nem messze lévő fogadóban elment “kézilánynak”, majd a következő nyáron szakácsnak. 18 évesen minden pénteken és szombaton a budapesti Hilton szálloda konyháján dolgozott szakácsként, mert azt mondta, hogy ő egy igen jó séf akar lenni, s ő ezért mindent meg is akar tenni. Bocsánat, ez nem a múlt században történt, a srác 2015 tavaszán érettségizett.

Sokan úgy választanak szakmát a továbbtanulás során, hogy egy adott munka jól fizessen. S aki tényleg szereti azt, amit csinál, annak lehet jó keresete, akár már fiatalon is.

De akinek ez a fajta szenvedélye nincs meg a munkája iránt, az nagyon könnyen hoppon maradhat. Egy csapni való “szakemberként” egy gyorsétterem pénztárosa nem keres többet, mint az egyetemista munkatársa, s az közel sem annyi, mint egy jól megfizetett, sikeres ember bevétele.

Az egyedi képességeinkre épített élet

Az kiemelkedő eredményekhez mindig kell egy olyan tényező, mely teljesen egyedi. A középszerűség nem elegendő.
Az kiemelkedő eredményekhez mindig kell egy olyan tényező, mely teljesen egyedi. A középszerűség nem elegendő a kiemelkedően sikeres élethez.

Minden ember életében van olyan terület, mely kiemelt fontosságú számára. Amivel akkor is foglalkozik az ember, ha minden mást elhanyagol. Ezek azon képességekhez kapcsolódnak, melyek leginkább meghatároznak minket.

Ezen kiemelt prioritások, képességek részben gyerekkorban gyökerező mintázatokat követnek, habár a minta maga nem mindig ugyan úgy nyilvánul meg, mint amilyen eredetileg volt.

A hobbinkból megélni

Akinek a képességeihez illeszkedő hobbija van, aminek kapcsán akár minden mást is háttérbe szorít, annak meg van az a terület az életében, amivel igen nagy dolgokat érhet el. Egy ilyen jelzést nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert pont ez a kiemelt fontosságú tevékenység mutathatja meg az életfeladatunkat, aminek kapcsán igazán nagy támogató erő nyilvánulhat meg az életünkben.

A sok pénz megszerzése időt igényel

Az erőkifejtés nem kérdés, de a munkára szánt idő sem. Az elkötelezett munka nem ismeri a vekkert...
Az erőkifejtés nem kérdés, de a munkára szánt idő sem. Az elkötelezett munka nem ismeri a vekkert…

Aki sajnálja egy tevékenységre az időt, az azt ne végezze. Mert megöli a kreativitást, leszívja az energiánkat, és megöli az önbecsülésünk is. Erre momndják, hogy legyen oilyan a munkánk, melyet ingyen is csinálnánk.

Aki olyan munkahelyen van, ahova utál bejárni, az jobban teszi, ha mihamarabb felmond, és keres magának egy másikat. Még akkor is jobb élete lesz munkahelyváltás után, ha történetesen kevesebbet fog keresni.

Pár éve hallgattam egy kávézóban a szomszéd asztalnál egy minőségbiztosítási tanácsadó cég interjúit. Budapesti PhD hallgatókat interjúvoltak arról, hogy milyenek az ő munkakörülményeik.

Aki nem tudná, egy doktori munka megírása napi 8-10 óra munka befektetését igényli,  minimum 3-4 éven keresztül. Miközben a PhD ösztöndíj (a munkáért kapott pénz) nagysága nem elég Budapesten egy normálisabb albérlet kifizetésére. S akkor még nem beszéltünk az étkezésről, a ruházkodásról, stb.

El ne felejtsük, ők nem a lógósok az egyetemen, hanem azok, akik a legjobban teljesítettek az egyetemen. Akik már egyetemistaként is tudományos munkát végeztek az óráik és a vizsgáik mellett, extra időt és energiát szántak ezekre, részben feláldozva a a magánéletüket is erre.

A munka élvezete mindent megér

Két földterület határa
A szomszéd fűje mindig zöldebb, de annak ára nem mindenkinek világos, s sokan nem is fizetnék meg.

Mégis, ezen huszonéves fiatalokon sok minden látszott, csak nem a letörtség. Imádták a munkájukat, az azzal járó megannyi kihívást és nehézséget. S az sem zavarta őket, hogy ők naponta nem 8 órát foglalkoznak a munkájukkal, hanem annál többet.

Miközben szinte mindannyian elmondták, hogy a megkeresett pénzük szinte semmire nem elég, és a szüleik pénzügyi támogatása nélkül esélyük nem lenne a doktori munkájukat elkészíteni. Mégis teszik mindazt, amit a munkájuk megkövetel.

Számomra az egyik legmeghatóbb interjú az volt, amikor az egyik kertészmérnök hölgy arról beszélt, hogy a kutatóintézeti munkatársainak sem merte elmondani, hogy mennyit keres. Mert még az ott dolgozó traktoros bácsi is többet keresett, mint ő.

Ez azért is nagyon szívbemarkoló számomra, mert van több kertészmérnök barátom is, aki egy-egy kertészeti vállalkozást vezet, s magyar mércével nézve igen csak jól élnek (úgy is mondhatnánk, hogy megcsinálták a szerencséjüket).

A felelősségvállalás formái

"A földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön!" Mark Twain
“A földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön!” Mark Twain

A felelősségvállalás a minőségi élet alapvető kelléke. Ennek érzékletes példáját adta az a hajléktalan, aki megnyerte az ötös lottó főnyereményét. Elkezdett dolgozni, mert többet akart tenni másokért.

A felelősségvállalásnak többféle formája van, melynek révén képesek vagyunk úgy alakítani az életünket, hogy az számunkra élhető és örömteli lehessen. Ennek a kulcsa az, hogy annak adjunk teret az életünkben, ami számunkra hasznos és előrevivő

Egyéni felelősségvállalás

Amikor beléptem a felnőtt életbe, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy egy örömteli életnek nézhetek elébe.

Aki egy picit is jobban ismer, az pontosan tudja, hogy a felelősségvállalással kapcsolatban nekem komoly kihívásaim voltak jorábban. Nem kevés belső háborúskodás után voltam képes belátni, hogy másképp igazából nem megy.

Minden sikeres barátom a felelősségvállalás révén érte el a sikereit, s amikor a felelősségvállaláson már nem volt akkora hangsúly, akkor ütött be náluk a krach.

Amit elértem az életem során, azt én is a következetes felelősségvállalásom révén értem el, s voltam képes nem egyszer egy teljesen vesztes helyzetből is felállni, nem is akárhogy.

Aminek kapcsán viszont nem vállaltam fel a felelősség rám eső részét, azzal kapcsolatban jött nekem is a szar a nyakamba rendesen. Mert a dolgok természete ilyen következetesen egyszerű.

A lehetőségeinkért vállalt felelősség

Az igazi kérdés az, ki az, aki tesz ezért, hogy megalapozza a jövőjét? Ki veszi fel a munkáskesztyűt, hogy a pillanatnyi jó életét feladva egy igazán nagyszerűt életet teremtsen magának (és másoknak).

Mert minden lehetőség magában foglalja a hozzá mért felelősséget is.

  • Ha az élet megajándékoz egy nagyobb pénzösszeggel, akkor az én felelősségem, hogy azt minél többször megduplázzam.
  • Ha rálelek a saját különleges képességemre, az én felelősségem az, hogy abból kihozzam azt, amit csak lehet.
  • Ha jó iskolába jártam, akkor az én felelősségem, hogy az ott megszerzett tudással és kapcsolati tőkével mi mindent hozok létre.
  • Ha rátalálok egy olyan partnerre, aki tényleg hozzám való, az én felelősségem is, hogy kihozzuk egymásból a legjobbat.
  • Ha van egy tehetséges gyerekem, akkor szülőként az én felelősségem, hogy gyerekként azt minél jobban ki is tudja bontakoztatni.
  • Ha van egy viszonylag szabad életem, melyet kevéssé kötnek a mindennapok kihívásai, az én felelősségem az, hogy minél több embert hozzásegítsek ugyanehhez.

Önérvényesítés, mint a felelősségvállalás egy formája

Mondjunk nemet mások jogosulatlan kívánságaira, hogy időnk és energiánk maradjon a saját életünk megélésére.
Mondjunk nemet mások jogosulatlan kívánságaira, hogy időnk és energiánk maradjon a saját életünkre.

Van egy olyan pontja az életünknek, amiben én nagyon sokáig kezdőnek éreztem magam. Ez pedig az életünkért és az önmagunkért vállalt felelősség, az asszertív önérvényesítés.

Hogy ez miben különbözik az előző két fajta felelősségvállalástól? Abban, hogy ennek fókuszában én vagyok, és nem a cselekedeteim. Kiállok az érdekeim mellett, képviselem azokat, s nem hagyom magamat kihasználni.

Bátran nemet mondok olyan helyzetre, amiben az én érdekem sérülnek, illetve én nem vagyok nyertese az adott helyzetnek. Bármikor választhatom önmagamat, s mondhatom azt, hogy eddig s nem tovább.

Ennek semmi köze az önzéshez, ez csupán annak belátása, hogy senki más nem fogja az érdekeinket képviselni. Aki ilyen helyzetben azzal revolverezik (pontosabban bűntudatot kelt), hogy nem vesszük figyelembe mások érdekeit, az totálisan el van tévedve.

Mások hiányos érdekképviseletéért nem mi vagyunk a felelősek. Arról nem beszélve, hogy sokan pont a bűntudatkeltéssel érnek el sokkal többet, mint ami méltányolható és elfogadható lenne. Egy igen durva játszma részese lesz az, aki egy bűntudatot keltővel szemben nem képviseli önmagát. És ez nem csak az egyén szintjén igaz.

Társadalmi felelősségvállalás (CR)

Van egy igen érzékletes társadalmi példa, ami pontosan megmutatja azt, mit érhetnek el a “kisemberek” a mai könyörtelen világban. Nem célom ezen az oldalon a politizálás, de ezen a ponton ez szerintem nem megkerülhető. 2010 után a szociális oktatási és egészségügyi kiadásokat a kormányzat drasztikusan megkurtította. Miközben más területeken hatalmas pénzek folynak el a költségvetésben.

Az internetadó ellen mindenki fel tudta emelni a hátsóját. Kérdés: a többi igazságtalan lépés ellen miért nem mozdultak meg az emberek?
Az internetadó ellen mindenki fel tudta emelni a hátsóját. Kérdés: a többi hátrányos lépés ellen miért nem mozdult meg a tömeg?

A szociális rendszer számomra igazságtalan átalakításának felelőssége nem róható fel egy-az-egyben a kormányzatnak. Az emberek felelőssége, akik ezt az eljárást nem akadályozták meg, ugyan akkora.

Aki a kétharmadra hivatkozna, annak szólok, hogy az élet ezt simán felül tudja írni. Ha lenne százezer ember az utcán, aki folyamatosan tiltakozna a szociális kiadások megkurtítása ellen, a Fidesz mindent megtenne azért, hogy ezt az egész folyamatot napok alatt visszacsinálja.

Gondoljuk csak  végig azt, ami az internetadó kapcsán 2014. őszén történt. Vagy ami az egyetemisták tüntetése során történt. A kormány óránként módosított, védekezett, visszavonulót fújt. Csak hogy a tüntetések elcsituljanak. Úgy félnek a nép tudatosodásától és összefogásától, mint ördög a szentelt víztől.

Ehhez képest  minden más politikai nyilatkozat csak üres szócséplés. Biztos vagyok abban, hogy Budapesten és környékén van legalább 100 ezer olyan ember, akit legalább az egyik alábbi intézkedés hátrányosan érintett:

  • az egykulcsos adó, a szociális kiadások adókedvezménnyé alakítása;
  • a KLIK megalakítása (a közoktatásunk módszeres szétverése);
  • az M0-ás körgyűrű fizetőssé tétele;
  • Az egészségügyi rendszer módszeres tönkretétele;
  • A közösségi közlekedés módszeres elsorvasztása.

Szerintem bárki, aki picit is követte az elmúlt évek folyamatait, az pontosan tudja, hogy ez a sor még jó pár jelentős, a mindennapjainkat alapvetően átformálható döntéssel folytatható. Érdemes észrevenni, hogy pontosan ezen az úton érhető el az is, hogy a fizetések végre elkezdjenek a nyugat-európai szinthez közelíteni, a munkakörülményekkel és az elvégzendő munkák minőségével együtt.

A pénz hatalma

A pénz önmagában nem boldogít, de ha nincs elegendő, az sokféle kihívást szül.
A pénz önmagában nem boldogít, de ha nincs elegendő, az sokféle kihívást szül.

A pénz ereje nagyban kapcsolódik a felelősségvállaláshoz. Ha arra fókuszálok, hogy mindig mindenem meglegyen, nem lesz egy huncut buznyákom sem. Ha viszont arra fókuszálok, hogy legyen mindig pénzem, akkor a pénzügyi vergődéseimnek idővel vége szakad.

Ennek első pontja, hogy a munkám értékét elkérjem. Annyit, amennyit az megér.

A pénz ugyan nem minden, s boldogságot sem vásárolhatunk általa, de akinek nincs elegendő pénze, annak a lehetőségei nagyban be lesznek korlátozva. Mert akinek nincsen pénze, az nem tudja a pénzt használni sem, hogy éljen az életében elé tárulkozó lehetőségekkel (remélem világos, hogy nem a pénz költéséről beszélek, hanem a jövőnk tudatos építéséről, önmagunkba való befektetésről).

Ettől függetlenül a pénz és a boldogság nem elválasztható egymástól. Csak van benne egy apró csavar. A pénz nem boldogít, de a boldogsághoz kapcsolódik. Amikor érzelmileg kiegyensúlyozottak és boldogok vagyunk, akkor több pénz talál meg bennünket, s kevésbé szórjuk. S amikor érzelmileg zaklatottabbak vagyunk, akkor a pénzünk is jobban megy.

A boldog emberek 20 szokása kapcsán láttuk, hogy a boldogság igazából választások sorozataként “érhető” el. Az életünk attól lesz örömteli és boldog, hogy tudatosan a boldogságot választjuk, s azért tevőlegesen teszünk is, s nem várjuk a sült galambot, hogy a szánkba landoljon.

Egy apró dolgot viszont itt meg kell jegyezni. A valódi boldogság a félelmeken túl van. A félelem eltávolít a valóságtól s gátolja a jó döntések meghozását. Félelemből csak tüzet lehet oltani, de valódi értéket teremteni nem lehet. Mert a félelem a hiányból, a kevésből táplálkozik. Tehát a több pénzhez mindenképp fel kell oldanunk az érzelmi sérüléseinket, melyek a félelmeinknek kiapadhatatlan táptalajt szolgáltatnak.

A pénzhez való viszonyunk helyreállítása

Az egész pénzkeresési mizéria, és igazából minden valódi eredmény kulcsa a saját kapcsolatunk újrateremtése a világgal. És ezen belül a pénzzel kapcsolatos érzéseink és gondolataink felülvizsgálata.

Ennek az egész történetnek az a kulcsa, hogy mi az, ami igazából számomra fontos:

“Ahol a fókuszom, ott az életem.”

Ami számunkra fontos, az lesz az életünk része. Amire nem fordítunk figyelmet, azzal csak a baj lesz. Ezért olyan fontos az éberség a mindennapjainkban.

Akinek nem fontos a pénz, az biztos anyagi gondokkal fog küzdeni. Mert nem figyel rá, s figyelmet követel. A legtöbben, akik nem figyelnek a pénzre, nagyon mélyre eltemetik magukban a pénztelenség fájdalmát. Mert félnek megérezni a szűkösség szorítását.

Ettől igazán veszélyes az a kérdés, hogy “tudsz egy jó állást?”. Mert ebben a kérdésben nem azon van a fókusz, amire szükségünk van az életünk finanszírozásához. Hanem egy másodlagos tényezőn, egy lehetséges módon arra, ahogy a sok pénzt meg tudjuk szerezni. Ettől az esélyét is elvesztjük annak, hogy sok pénzünk legyen, mert nem az van a fókuszban.

Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..