Nehézségeink és eredményeink forrása

Nehézségeink és eredményeink forrása ugyanaz a dolog. Szokásaink és érzéseink alapja mindazon tapasztalatok, amiket átéltünk, s ezek átformálása az önismereti munka legfőbb célja.

Ha képesek vagyunk átformálni az életünk tapasztalataihoz kapcsolódó emléklenyomatainkat, azzal megváltozhat az életünk. De ennek a munkának (folyamatnak) az elkezdéséhez érdemes pontosan látnunk azt, mi minden hat ránk, mi mindent tároltunk el az életünk tapasztalatából, s mennyi mindenre vannak ezek kihatással.

Gyerekkorunk tapasztalatai

A fogantatás után, egészen 4-5 éves korunkig úgy szippantjuk magunkba a tapasztalatokat, mint vizet a szivacs. Minden kontroll és szelektálás nélkül. Ebben a fogékony időszakban sajátítjuk el az anyanyelvünket, a társas kapcsolódás fortélyait, az alapvető emberi mintáinkat, a félelem és szorongás alapjaival együtt. Valamint ekkor alakul ki az önmagunkról alkotott kép is, amit belső gyereknek nevezünk.

A kisgyerekeknek még nem működnek azon szűrő- és védőmechanizmusaik (a viselkedésünk alapjai), melyek az egész további életünkben elkísérnek minket. A védelmi mechanizmusaink pont ebben a fogékony (és sérülékeny) időszakban alakulnak ki, a minket ért hatások eredményeként.

Másrészt, akit kisgyerekkorában a széltől is óvnak, az nehezen fog szembenézni a világ kihívásaival. Aki viszont sok kihívással kerül szembe gyerekként, annak sok félelme alakulhat ki, ami megint csak rengeteg nehézség forrása. Úgy látszik, nincs igazán jó helyzet, de ez nem teljesen igaz.

Amikor a korábbi tapasztalatainkat elkezdjük felülírni, erős (karakteres) jellemre tehetünk szert, mely egyrészt képes magát megvédeni a mindennapok kihívásaiban, s ezzel együtt képes magát védettnek és szabadnak is megélni. A Rousseau-i, mindentől védő nevelési stratégia azért nem működik, mert azzal egy kényszerű szeparációs igény jelenik meg felnőtt korban, mely a mindennapok kapcsán komoly nehézség forrása.

Egyik gyerek élete sem csupa öröm és kacagás. És ez így van rendjén. Mert mindenki a kihívásokból és a nehézségekből tanul, nincsenek kivételezés.

A gyerekkor kihívásai

Gyerekkorunk emlékei olyan mélyen belénk ivódnak, hogy legtöbbünk úgy éli le az egész életét, hogy sosem kérdőjelezi meg azokat a félelmeket és védekező mechanizmusokat (az egónk összetevőit), amiket gyerekkorunkban kialakítottunk.

A védekező mechanizmusaink kialakulhatnak:

  • Azon viselkedési minták hatására, amiket gyerekként a környezetünkben láttunk;
  • Azon vélemények hatására, melyeket rólunk mondtak;
  • Azon vélemények hatására, amiket a jelenlétünkben mondtak másokról;
  • Azon tapasztalatok révén, amikor megbecsülve és támogatva éreztük magunkat;
  • És azon élmények révén is, amikor védtelennek és elveszettnek éreztük magunkat.

Egy-egy sérülésnél egész életünket meghatározó deformáció keletkezhet, ha nem érezzük magunkat biztonságban, ha nem éreztük magunk mögött szüleink és környezetünk támogatását.

Az egész önismereti munkának pont ez az értelme, átformáljuk a gyerekkorunk tapasztalataiból kialakult öntudatlan reakcióinkat, érzelmi sérüléseinket.

Kövess engem a facebookon is!!

A gyerekkorunkat folyton újraéljük

A gyerekkori tapasztalatok hatása olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. Mindent visz, mindent ural, s aki nem vigyáz, annak komoly sérüléseket is okozhat.

A gyerekkori sérüléseink (legyenek azok akár lelkiek, akár fizikaik) a felnőtt korban stressz formájában visszaköszönnek, mert a sérülések nem tűnnek el nyomtalanul. Ugyanerről volt szó a törékeny önbizalom egyik oka kapcsán. Minden hasonló helyzet felhozza a korábbi emlék érzetét, s annak összes torzult válaszát. Létrehozva az érzelmi kihívások csak ránk jellemző, egyedi mintázatát.

A stressz hatása időnként nagyon drasztikus is lehet. A stressz belülről feszít, amit érdemes levezetni. A stressz levezetésének egyik formája a fizikai sérülések és betegségek gyűjtése, de sok más mód is van erre.

Életszemléletünk

A korai tapasztalataink alapvetően meghatározzák a világlátásunk is. Ha sok bántás ért minket, akkor alapvetően negatívan (elutasítóan) fogunk reagálni a minket ért kihívásokra, míg ha sok bátorítást kaptunk, akkor a világhoz a hozzáállásunk is pozitívabb lesz.

A világképünk alapján fogunk reagálni a nehéz helyzetekben. A világképünk meghatározza a gondolkodásunk, a cselekedeteink és a belső világunkat is. Ezért az életszemléletünk meghatározza az alapvető habitusunk, a kapcsolataink, a munkánk, a hobbink és a törekvéseink jellegét.

Az életszemléletünk rá fog épülni gyerekkori tapasztalatainkra, illetve az azokból táplálkozó félelmeinkre (és szorongásainkra). Ezen érzelmi mintázatok feloldása a modern pszichológia útkeresés (boifeedback, stresszoldás, pszichodráma, családállítás stb).

A testünkben tárolt érzések

Egy másik, a mindennapjaink kapcsán érzékelhető hatásról, illetve annak hátteréről nagyon kevés szó esik. Azon fiziológiai lenyomatok, amik ezen hatások kapcsán kialakulnak.

Az érzelmi blokkjaink hatása az agyi struktúrákra éppúgy hat, mint az izmaink és szerveink belső struktúrájára, s azok működésére. A félelmek és a szorongás látszik az emberen is, mintegy lenyomatot hagyva a tartásunkon, a járásunkon, az emésztésünkön és a gondolkodásunkon is.

A gyerekek figyelnek, és a maguk szintjén meg is értik az őket körbe vevő világot. Minden hat rájuk, még az is, amit nem mondanak el nekik…

A pszichológiai gyógyítás alapja

Ma már egyre inkább úgy látja az orvostudomány is, hogy a génjeink javarészt csak a lehetőségét teremtik meg a egyes betegségeknek, s nem önmagukban az okozói a betegségeknek. A betegségek kialakulásának igen fontos tényezője maga a környezet, az életmód és a mentális állapot, melyek egyedi sajátságai aktivizálják vagy gátolják az egyes génváltozatok működését. Ezt nevezzük genetikai hajlamnak.

Talán az egyik legmegdöbbentőbb szakirodalmi példát egy adoptált egypetéjű ikerpárról jegyezte fel az orvostudomány. Az ikerpár egyik tagja olyan családba került, ahol a férfiak 60 és 65 éves koruk között szívrohamban meghaltak, ez történt az adoptált fiúgyerekkel is. Az ikerpár másik fele olyan családhoz került, ahol ez nem volt gyakori, s sok évvel tovább élt testvérénél, idősen, egy baleset következtében halt meg. Anélkül, hogy élete során bármi baja lett volna a szívével és a keringésével.

Természetesen most nem a sarlósejtes vérszegénységről vagy a Down-kórról beszélek, melyeket konkrét génhibák okoznak, hanem annak a sok “örökletes hajlamot is tartalmazó” betegségnek az áradatáról, melyeket akár egy gyökeres környezetváltozás képes a múlt részévé tenni.

A tudatalattink árnyai

Amikor a gyerekkorunkhoz hasonló helyzetbe kerülünk, a gyerekkori képek és érzések aktivizálódnak, s mintegy előre megírt program, irányítani fognak minket (a cselekedeteinket). Egy olyan, sokrétű védelmi mechanizmus alakul a korábbi tapasztalataink révén, melyet picit elnagyoltan egonak nevezhetünk.

A cselekvésünk tudatos irányítása során sokszor a saját érzéseink és gondolataink akadályaiba fogunk ütközni, mivel a sokféle gondolat eredője nem teszi lehetővé a szabad és boldog életet.

A vágyaink és a jelenünk közötti ellentmondás viszont hatalmas belső feszültséget okozhat a mindennapjaink , stresszként megjelenve, amit érdemes levezetni. Mert ha nem vezetjük le, akkor a bennünk felhalmozódó feszültség előbb-utóbb ki fog robbani belőlünk.


Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..