Az önismeret életünk négy eltérő rétegét mutatja meg. Mindegyik egy kicsit más, és érdemes pontosan látni, amikor valami információt befogadunk, hogy lényünknek pontosan melyik rétegéhez kapcsolódik az adott ismeret.
Annyi könyv jelent meg az önismeret kapcsán, hogy a legtöbb ember már a fától nem látja az erdőt. Ebben az írásban ezen információ tengerében igyekszem egy kis rendet tenni, mintegy rendszerezve mindazt, amit megtudhatunk önmagunkról.
Az önismeret rendszerezésének a legnagyobb akadálya pont abban van, hogy egy információ lehet egyszerre igaz is ránk, meg nem is (mint az egyszeri népmesében), illetve lehet egy állítás igaz, meg annak ellenkezője is ugyancsak. Ennek legfőbb oka az, hogy a belső állapotaink folyamatosan változnak, másrészt a különböző helyzetekben és a személyiségünk különböző rétegeiben akár egy és ugyanazon pillanatban is eltérő módon reagálhatunk.
Ami ezen sokszínű szándékhalmazból a felszínen megjelenik, az merőben eltérhet attól, amit a belső világunkban ténylegesen szeretnénk. De az igazi kihívás akkor van, ha a felszínen, a tudatos énünkkel valamit tényleg el szeretnénk érni, s a mélyben munkálkodó, nem tudatos szándékaink ezekkel szemben érvényesülnek.
A személyiség külső rétege
Az önismeret számára a legkönnyebben felfedezhető terület a viselkedésünk. Az újságok önismereti rovata tele van olyan tesztekkel, melyek arra kérdeznek rá különböző módon és szempontok alapján, hogy milyen a viselkedésünk, ki hat ránk kellemesen vagy kellemetlenül.
Az 5 szeretetnyelv megértése például semmi mást nem szolgál Gary Chapman megközelítésében, mint annak kiderítését, mitől érezzük magunkat szeretve, minek hatására érezzük azt, hogy a másik ember számára mi fontosak vagyunk. De annak mélylélektani vetületével nem foglalkozik. Nem is érdekli, hisz neki az eredeti törekvése az volt, hogy találjon egy olyan egyszerű módszert, amivel a válságba jutott házasságokat meg lehet menteni.
A négy vérmérséklet rendszere is pont egy ilyen eszköz. Egyszerű megfigyeléssel bárkiről meg lehet állapítani, hogy melyik habitus jellemzi az adott helyzetben
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
- állandóan irányítani akaró kolerikus;
- folyamatos ötletekkel játszadozó szangvinikus;
- elmélyülten gondolkodó melankolikus;
- mindenáron visszahúzódni próbáló flegmatikus.
Ha tudjuk azt, melyik habitus miként motiválható, akkor nem lesz olyan ember a környezetünkben, akivel a kommunikáció egy ponton megszakad.
Általánosságban is elmondható , hogy a viselkedés-pszichológusok (a behavioristák) semmi mást nem csinálnak, mint viselkedési módszereket, sablonokat tanítanak egy jobb élet reményében. A viselkedési sablonjaink megváltoztatásától ugyanis azt várják, hogy annak révén az életünk irányát meg tudjuk változtatni.
A legtöbb ember nem szereti az agresszív, káromkodó és folyamatosan a figyelmet magára terelő embereket. Ha ezt sikerül valamilyen módon, pl. szokások átformálása révén megváltoztatni, akkor az életünk kihívásainak egy részétől megszabadulhatunk.
Elméletileg. De mint mindenben, itt is a részletekben van elrejtve a kisördög.
Személyiségünk minden rétege jelen van az életünkben, még akkor is, ha egyes részeit a múlt árnyai el is fedik néha.
A személyiség felszínének korlátai
A személyiség felszínének vizsgálata és az arra épülő önismereti módszerek legnagyobb hátránya az, hogy az ember alapvető természetét nem viszi figyelembe.
Csak a külső burokra, a külső héjra összpontosít, magára a viselkedésre, amely szituációról szituációra folyamatosan változik. Időnként annyira kaotikusnak ható módon és legtöbbünk számára totálisan kiszámíthatatlanul, hogy abba mesterségesen belevinni valamiféle rendszert igazából esélytelen.
Ennek a megközelítésnek a legnagyobb kihívása pont abból adódik, hogy nem veszi figyelembe azon „másodlagos” tényezőket, ami nem a külső világból ér minket, hanem „hozott anyag”. Akkor fogunk tudni továbblépni az önismeretben, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy mindannyiunknak van egy hozott sorsfeladata, házi feladata, amihez mindannyiunknak megvannak az adottságai és a nehézségei.
Valódi önismeret (második réteg)
Az önismeret szabaddá tesz minket, ha képesek vagyunk önmagunkat olyannak látni, amilyenek vagyunk. Ha látjuk azt, hogy milyen magatartási mintákat választunk legszívesebben, s milyen helyzetekben választjuk azokat.
Ennek megértéséhez és felismeréséhez nagyszerű útjelző táblákat adhat a minőségi ezoterikus eszköztár. Ideértve a személyre szabott asztrológiai tanácsadást, a számmisztikai elemzéseket, kronobiológiát és minden más életsors feltáró módszert.
Ugyanezen tudás úgyis a birtokunkba kerülhet, ha van egy párkapcsolatunk, melynek révén a személyiségünk rejtett oldalaira is ráláthatunk: a hibáinkra, a furcsaságainkra és a különleges igényeinkre, melyen a párunk megütközik, kihívásteli feladatként és helyzetekként él meg. S van elég tudatosságunk és lélekjelenlétünk arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal.
Én személy szerint a kínai asztrológia öt elem rendszerét szeretem és alkalmazom, mert nagyon egyszerű analógiákkal dolgozik. Képesek vagyunk ennek révén meglátni:
- hogyan kapcsolódunk a különböző helyzetekben,
- milyen alapvető törekvéseink vannak,
- a különböző élethelyzetekben milyen fajta segítségre van szükségünk,
- s mindezek hogyan változnak az életünk során, s hogyan hatnak egymásra.
A gondolatok a valóságnak csak a vetületei, de nem maga a valóság.
Az önismeret korlátai
Az önismeret egy hatalmas akadállyá is válhat az életünkben, ha elkezdjük önmagunkat azonosítani azzal, amilyenek vagyunk. Erre mondta az én drága zen mesterem, hogy ÉN-séget, énképet (egót) csinálunk abból, amit épp látunk magunkból.
Ez nem keverendő össze az egoizmussal, ahol tudatosan vagy tudat alatt mindig magadat teszed előtérbe. Inkább egyfajta külső kép építését jelenti, mely pontosan annyira igaz ránk, mint a viselkedés pszichológusok által kialakított mesterséges reakciók.
Kisugárzásunk ereje (belső lényünk hatása)
Ez az a szint, amit a legtöbb ember valódi énnek nevez. Ez az a fajta önvaló, amivel tévesen elkezdjük magunkat azonosítani, mert ennek a szintnek az alapstruktúrája egész életünkön át elkísér. Ez egyszerűen nem megváltoztatható a hétköznapi ember számára. Csak annak állapota.
Ahhoz, hogy a hozzám fordulóknak a belső lényének az állapotát, főbb motívációit megérthessem és megmutathassam, használok egy tesztet, amivel az egy tükröt tartok mindenkinek. Az indítékaink és belső hatóerőink megértése az egyik legnagyszerűbb eszköz az életünk irányának a megváltoztatásához.
Ezek viszont az eltérő hatások révén változnak. Teljesen másképp reagálunk egy stresszes helyzetben, egy normál, hétköznapi tudatállapotban, vagy amikor éppen boldogok vagyunk. S ezekkel együtt változnak az alapvető érzelmi mozgatórugóink, a megnyilvánulási módunk éppúgy, mint a reakcióink és az alapvető igényeink megélése.
S ennek ismeretében az is világossá válik, miért képes valaki egy helyzetből sokkal többet kihozni, mint más. Mitől lesz két hasonló törekvésű embereknek akár nagyon eltérő az életútja. Miért lehet valakinek az élete folyamatos kihívás, míg másoknak sikert és megelégedettséget hoz mindaz, amit tesznek.
Túllépni a megértés korlátain (negyedik réteg)
Ahhoz, hogy ténylegesen megértsük a létezésünk mozgatórugóit, túl kell lépnünk azon a szemléleten, hogy amit nem tudok megragadni, az nincs, s nem is hat ránk.
Életünk benyomásai, családi mintáink sokkal jobban meghatároznak minket, mint bármi más a fenti három tényező közül. Ezekhez nem feltétlen tudunk közvetlenül hozzáférni, csak akkor, ha képesek vagyunk a tudatalatti tartalmát a felszínre hozni.
Ez nem egy misztikus dolog, csak épp eddig ezt nem így szemléltük. Az összes önkéntelen s automatikus reakciónk, az összes olyan cselekedetünk, amit józan ésszel végiggondolva soha nem tettünk volna meg, a tudatalattink hatásokról tanúskodnak.
Ez működik akkor is, amikor egy emberrel találkozunk, s az első benyomásokat összeszedjük róla:
A tudatalattink, a benne elraktározott emlékképek s érzetek révén eldönti, hogy az emberben megbízik-e, vagy sem. Esetleg egy kaotikus ítéletet alkot, ha a velünk szemben álló bizonytalan vagy fél. (Ezt akarja sok kommunikációs technika kicselezni a magabiztos fellépés begyakoroltatásával.)
De akkor is a tudatalatti tartalmára látunk rá, amikor
- egy családállításon ránézünk egy fura helyzet gyökerére, családi mintáinkra;
- egy elfeledett emléket a hipnoterápia, a transzlégzés, az utaztatás és ezernyi más módon a felszínre hozzuk;
- s az éjszaka megjelenő álmaink tengeréről ne is beszéljünk.
Ezen tudatalatti tartalmak eredményezik azt is, amit kisugárzásunk révén megélünk. Ha képesek vagyunk rálátni arra, ahogy a belső mintáink irányítják az életünket, akkor arra is képesek leszünk, hogy tudatosan kiaknázzuk a benne rejlő lehetőségeket.
Ezeket szoktam én a furfangos kérdéseimmel előcsalogatni az emberekből, s közel 70 szempont alapján bemutatni, mi mindent rejt a belső lényük.
A személyiségtükör konzultáció részletei —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
