Az alvás és alvászavarok

Az alvás nélkülözhetetlen az egészség és a jóllét szempontjából. Hiányában az emberek furcsán viselkednek, és furcsa élményeik vannak. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a 100 vagy annál több órán át tartó alvásmegvonás hallucinációkhoz, paranoiákhoz és bizarr viselkedéshez vezet. A 200 óránál hosszabb ideig ébren maradó emberek gyakran 2-3 másodperces úgynevezett "mikroalvásos" szakaszokba esnek. A test nem engedi huzamosabb időre megfosztani magát az alvástól. Az alvásdepriváció furcsa hatásai nyom nélkül eltűnnek, amint a személynek lehetősége nyílik kialudnia magát. Az alvással kapcsolatos jelenségek tanulmányozására a kutatók laboratóriumban vizsgálják az emberek alvás közbeni megnyilvánulásait. A kutatók legfontosabb felfedezése, hogy az éjszaka bizonyos szakaszaiban, az alvással töltött idő körülbelül 25%-ban a szemünk gyors mozgást végez, ezt nevezték el REM-nek (rapid eye movement). A normális alvási ciklus 5 szakaszát különböztették meg 1-4 szakaszokat Nrem szakaszokként emlegetik, mert ezekben a szemgolyók nagyon lassan vagy egyáltalán nem mozognak. Az 5. szakasz a REM, amikor álmodik az ember. Az éjszaka folyamán - az alvás öt szakaszán többször is végigmenve – általában négy-hat REM szakaszt is átélünk. A REM szakaszt gyakran paradox alvásnak is nevezik, mert egyszerre hordozza magában az alvás és az ébrenlét jegyeit. Apróbb izommozgások és rándulások ellenére a REM-szakasz során a test mozdulatlan majdhogynem béna, miközben a szem nagy sebességgel mozog ide-oda. Az agyi vérellátás megnövekszik, és az EEG mintázata csaknem azonos az ébredő és éber személyével. A REM szakaszból felébresztett személyek 80%-a éppen álmodott.
Alvászavarok: Az elalvás, az alvás folyamatossága, az alvás idõtartamának zavarai, valamint az alvás alatti rendellenes viselkedésformák, mint például a rémálmok és az alvajárás tartoznak az alvászavarokhoz. Alvászavarról érdemben akkor beszélhetünk, ha a kialakult, addig jól működő szokásrend változik meg.
MI OKOZHAT ALVÁSZAVART?

- Túlterheltség, nagy stressz, sok gond.
- Magánéleti, munkahelyi konfliktusok, problémák.
- Pszichés zavarok: depresszió, önértékelési zavarok.
- Elhízás.
- Keringési zavarok, szívbetegség.
- Légúti betegségek, asztma, horkolás, tbc, láz, köhögés.
- Allergia: bõrviszketés, orrdugulás, fulladás
- Emésztési zavarok: puffadás, hasi görcs, gyomor, nyelõcsõégés, máj, epepanaszok.
- Hormonzavarok: pajzsmirigy-túlműködés, alulmûködés, klimaktérium.
- Ízületi betegségek: gerincdeformitás, végtagfájdalmak.
- Fülorrgégészeti betegségek: orrsövényferdülés, gyulladások.
- Urológiai betegségek: prosztata-megnagyobbodás, hólyaghurut, vesegörcs.
- Gyógyszermellékhatás: étvágycsökkentõk, allergia elleni szerek, egyes antibiotikumok, vérnyomáscsökkentõk, altatók és nyugtatók (paradox hatás!).
Disszomniák: az alvás mennyiségének, minőségének, illetve időzítésének zavarai.
Paraszomniák: az alvás során történő rendellenességeket foglalják magukban.
Inszomnia az alvás megkezdésének és fenntartásának a zavara a leggyakoribb. A felnőttek 30-40% tapasztal ilyen problémákat. A primer inszomnia diagnosztizálásához legalább egy hónapig tartó fennállása szükséges. A krónikus inszomnia a betegek nappal rohamszerű álmossággal vagy mikroalvással küzdenek, ami miatt hatékony működésük is akadályba ütközik.
Biológiai okok: Biológiai diszpozíció lehet a felszínes alvás vagy a túlságosan aktív arousalrendszer .
Pszichológiai okok: az elalvás és az átalvás nehézségeinek hátterében számos mentális zavar állhat, pl. depresszió és skizofrénia
A narkolepszia: Nem gyakori alvászavar, mely visszatérõ, ellenállhatatlan napközbeni alvásrohamokban jelentkezik, valamint kataplexia, alvásparalízis és hallucinációk kísérik.
A narkolepszia oka ismeretlen. A rendellenesség családi halmozódást mutat, ami az örökletesség jele. A narkolepszia veszélyes lehet és növelheti a balesetek esélyét, noha nincs komoly egészségi következménye.

Tünetek

Rendszerint egészséges serdülõkben, vagy fiatal felnõttekben kezdõdnek a tünetek és egész életen át megmaradnak. A narkolepsziás beteget hirtelen jelentkezõ, elnyomhatatlan elalvási roham keríti hatalmába, ami bármikor felléphet. Az elalvásnak csak idõlegesen tud ellenállni, de ha elalszik, rendszerint könnyen felébreszthetõ. Egy nap alatt sok vagy kevés roham léphet fel, és ezek rendszerint egy óráig vagy addig sem tartanak. A rohamok legnagyobb valószínûséggel olyan monoton helyzetekben jelentkeznek, mint például egy unalmas találkozó, vagy hosszantartó országúti vezetés. A beteg ébredéskor frissnek érezheti magát, de néhány perccel késõbb újra elalhat.
A narkolepsziás pillanatnyilag bénulttá válhat, anélkül, hogy elveszítené az eszméletét (ez az állapot a kataplexia), ami a harag, a félelem, az öröm, a nevetés vagy a meglepetés hatására kialakult váratlan érzelmi reakciónak felel meg. A beteg izmai petyhüdtté válnak, elejti a kezében tartott tárgyat, esetleg el is eshet. A betegnek alkalmanként alvásparalízise is lehet. Ilyen esetben elalváskor vagy közvetlenül ébredéskor azt tapasztalja, hogy mozdulni akar, de képtelen rá. Ez a tapasztalat szörnyû lehet. Színes hallucinációk alatt a beteg olyan dolgokat hall és lát, amik valójában nincsenek ott. Ezek az alvás kezdetén jelentkeznek, vagy ritkábban ébredéskor. A hallucinációk a normális álomhoz hasonlítanak, de erõteljesebbek. A narkolepsziás betegeknek csak kb. 10%-ának van meg mindegyik tünete.

Kórisme

Bár a diagnózis rendszerint a tüneteken alapszik, a hasonló tünetek nem feltétlenül jelentik azt, hogy a beteg narkolepsziás. A kataplexia, az alvásparalízis és a hallucináció gyakori jelenség fiatal gyermekekben és alkalmanként egészséges felnõttekben is. Ha az orvos bizonytalan a diagnózisban, a beteget alvásvizsgáló laboratóriumba küldheti. Az elektroenkefalogram (EEG) megmutathatja a REM alvásra jellemzõ hullámokat, amelyek már a beteg elalvásakor jelentkeznek és jellegzetesek a narkolepsziára. Az agyban nem figyelhetõk meg szerkezeti változások, és nincsenek eltérések a vérvizsgálat eredményeiben sem.

Alvási apnoé:

A légzési eredetű alvászavarok során az agy átmeneti oxigénhiányos állapotba kerül. Leggyakoribb az alvási apnoé, a felnőttek1-10%-nál jelentkezik. Áldozatai többnyire túlsúlyos, erősen horkoló férfiak, akiknek alvás közben 30 vagy annál több másodpercre leáll a légzésük. Egy-egy éjjel több száz ilyen epizód fordulhat elő, melynek során a légcső részleges vagy teljes elzáródása miatt a rekeszizom nem tudja kipréselni a levegőt a tüdőből, lelassul a szívdobogás és az agy nem jut elegendő oxigénhez. Az epizódok végén a személy egy pillanatra felébred és elindul a normális légzés. Az e zavarban szenvedők gyakran nincsenek tudatában betegségüknek, egyedüli jel, hogy napközben mindig álmosak. A betegség előfordulhat gyerekeknél is, akiknek megnagyobbodott a mandulájuk, vagy orr polipjuk van. Az eltávolító műtét után a tünetek általában megszűntek.
A cirkadián ritmus zavarban szenvedők, azért küzdenek állandó álmossággal vagy inszomniával, mert felborult saját cirkadián ritmusuk, illetve nem illeszkedik a környezetükben uralkodó alvási ébrenléti ciklushoz. Jelentkezhet késői elalvás és késői ébredés formájában is, éjszakai, több műszakban dolgozó, vagy gyakran utazó időzónákat átlépő személyeknél.

Paraszomniák:

Az alvajárás / szomnanbulizmus/ során a gyermek az ágyból felkel, és körbe-körbe sétál, mialatt szemmel láthatólag alszik. Mind az éjszakai rémület, mind az alvajárás általában mély alvásból (nem REM fázis) történõ nem teljes felébredéskor fordul elõ, megszakítva az alvás elsõ három óráját. Az epizódok másodpercektõl több percig is tarthatnak. Az alvajáró gyermek álmai helyett tevékenykedik, esetlenül sétál, általában azonban elkerüli az ütközést a tárgyakkal. Zavartnak tûnik, de nem rémültnek, hirtelen ébred fel üres vagy zavart tekintettel. Az alvajárás alatt nem ébred fel teljesen és nem reagál más emberekre. Reggel a történteket nem tudja felidézni. Az 5­12 év közötti gyermekek kb. 15%-ának legalább egy alkalommal van alvajárásos epizódja. A gyermekek 1­6%-ánál, leggyakrabban az iskoláskorú fiúknál rendszeresen megfigyelhetõ alvajárás. A magatartás-genetikusok vizsgálatai szerint az alvajárás egyfajta genetikai hajlam következménye: az alvajáró gyerekek rokonságában sokkal több a hasonló tünet, mint más gyerekek rokonai között. A kiváltó inger igen sokféle lehet. Előidézhetik belső ingerek (pl. vizelési inger), de külső tényezők, pszichológiai hatások is kiválthatják. Az idegrendszer érésével párhuzamosan az alvajáró gyerekek jelentős része (18-20 éves korára) tünetmentessé válik. Csak nagyon kevesen vannak, akik, mint említettem, ezt a tünetet megőrzik felnőtt korukban is.
A rémálmok az alvás REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgások) fázisa alatt elõforduló ijesztõ álmok. A rosszat álmodó gyermek általában teljesen felébred és színesen emlékszik vissza az álom részleteire. A ritkán elõforduló rémálom nem kóros és a szülõ vagy gondozó nyújtotta biztonság megnyugtatja a gyermeket. Gyakori rémálmok azonban rendellenesek, és mélyen meghúzódó pszichológiai problémát jelezhetnek. Az ijesztõ élmények, így a félelmetes, ijesztõ történetek, erõszakos tévémûsorok okozhatnak rossz álmokat. Ez az ok különösen 3­4 éves korban gyakori, amikor a gyermekek még nem tudják egyértelmûen a fantáziát a valóságtól elkülöníteni.
Az éjszakai rémület / pavor nocturnus/ Soha nem REM fázisban támad! Azokban az esetekben, amikor a gyermek "csak" egyszer riad fel (ez az összes eset 75%-a), a pavor a (lassú, nagy amplitúdójú delta hullámokkal kísért) álomtalan mélyalvás fázisának a végén jelentkezik, többi esetben pedig az alvás második szakaszában, mely a mélyalvást közvetlenül megelőzi. Három tényezőt kell megfigyelnünk, hogy megtudjuk állapítani rémálomról vagy felriadásról, van szó. 1. Az ébredés időpontja. A pavor mindig az alvási idő első harmadában, tehát rendszerint éjfél előtt jelentkezik, míg a rossz álom miatti ébredés éjfél után, általában hajnalban. 2. Beszámol-e álomképekről? A mélyalvásban képi hallucinációk, álmok nincsenek. A pavoros gyermek tehát soha nem tudja elmondani, mi volt az a "rossz álom", amely a rohamot kiváltotta. Néha előfordul, hogy hosszas faggatásra egy-egy fenyegető képet fogalmaz meg, de összefüggő, történésszerű képsort soha nem tud elmondani. 3 A pavor speciális drámai tünetekkel jár. A gyermek éjfél felé hirtelen felül az ágyában, szemét tágra nyitva, és hangos, sikolyszerű kiáltásba tör ki. Szívverése kétszeresre vált, légzése felgyorsul, verejtékezik, remeg. A gyerek nem alszik, de nincs is ébren. A szülői kérdésekre összefüggéstelenül válaszol. A roham általában 10-15 percig tart, esetenként tovább, elmúltával a gyermek nem képes felidézni ezeket az idõszakokat. A felmérések szerint az ékszakai felriadás előfordulási gyakorisága 2,5% körül lehet. A fiúk és a lányok között nincs e tekintetben számottevő különbség. Megjelenésének oka: A kutatók úgy vélik, mindenképpen van egyfajta genetikai hajlam, mely lényegében az alvajáráséval azonos. A magatartás-genetikusok a pavoros gyermek családjában mind alvajárást, mind éjszakai felriadást gyakrabban találnak az átlagosnál, sőt, az is előfordul, hogy a két tünet, a pavor nocturnus és a somnambulizmus ugyanannál a gyereknél jelentkezik. A kiváltó okok között pszichológiai tényezőket, de egyéb külső belső ingerek is tételeznek. Rendkívül nagy jelentősége van a légzésproblémának (fulladásélmény)
A lefekvéssel kapcsolatos ellenállás gyakori probléma, különösen egy-kétéveskorú gyermekek között. Fiatal gyermekek, ha egyedül hagyják õket a kiságyban, sírnak vagy kimásznak és megkeresik szüleiket. A magatartás összefügg a szeparációs szorongással, valamint a gyermek próbálkozásaival, hogy környezetét több szempontból is befolyásolja.
Fiatal gyermekek másik alvászavara az éjszakai felébredés. A 6­12 hónapos csecsemõk kb. fele ébred fel éjszaka. A szeparációs szorongásos gyermekeknek is gyakran vannak éjszakai ébredései. Idõsebb gyermekekben az éjszakai felébredés gyakran költözést, betegséget vagy más megterhelõ eseményt követ. Az alvászavarokat súlyosbítja a délutáni hosszú szendergés vagy a lefekvés elõtti, túlzottan élénkítõ játék. Az éjszakai alvás kialakítása a csecsemőknél elsődlegesen szoktatás eredménye. Törődő odafigyeléssel elérhető, hogy néhány hónapos csecsemő az éjszakát átaludja, de rossz szoktatással az is, hogy az éjszaka nagy részét ébren töltse a szülők asszisztálása mellett. Ez utóbbiért általában csak annyit kell tenni, hogy felsíráskor az anya nemcsak hangjával igyekszik megnyugtatni gyermekét, hanem - kivéve a kiságyból - testi közelségével, sőt, ennivalóval, innivalóval is. Egészséges, jól fejlődő babának erre nincs szüksége. Nem lesz szorongó attól, hogy éjszakánként szülei nem ringatják, szórakoztatják, s a keresztül nem tanul meg szinte születése pillanatától uralkodni a családon.
Az élettér tágulásával, a mozgásfejlődéssel szinte egyenes arányban csökken az alvásigény. Egyéves kor utánra délutáni és éjszakai időszakra korlátozódik. A délutáni alvást általában 4-5 éves korig igénylik a gyerekek. Erőltetni nem praktikus. Annál fontosabb figyelni az esti elalvásra. Egészen kisgyerekkortól ki lehet alakítani az esti elalvás szertartását mindennap meghatározott időben, meghatározott tevékenységhez (fürdés, mese) kötve. Így nem lesz problémás a kisiskolás elalvása sem, pihenten tud figyelni másnap feladataira.

Kezelés

Általában eredménytelen, ha a lefeküdni nem akaró gyermeket hagyják felkelni vagy engedik, hogy hosszan a közös szobában maradjon nyugalma biztosítására. Együttalvás a szülõkkel általában meghosszabbítja az éjszakai ébredési problémákat. Szintén nem kívánatos eredményre vezet az éjszakai játék, vagy a gyermek etetése, az elfenekelés és a szidás. Általában hatásosabb a gyermek visszakísérése az ágyba egyszerû megnyugtatással. A gyermek mellé ülve rövid történet elmesélése, kedvenc baba vagy takaró felajánlása vagy éjszakai fény használata gyakran hasznos. A probléma teljes kézbentartásához a szülõk egy másik helyiségben, de a gyermek látóterébe esve kényelmesen leülhetnek, megbizonyosodva arról, hogy a gyermek az ágyában marad. A gyermek így megtanulja, hogy az ágyból való felkelés nem megengedett. A gyermek megtanulja azt is, hogy a szülõket nem tudja becsábítani a szobába még több mesére vagy játékra. Végül a gyermek lefekszik és elalszik.
Felkelõ és kószáló gyermek esetén a hálószoba ajtajára kívülrõl felszerelt kampózár jelentheti a megoldást. Az ajtót azonban csak gondos mérlegelés után szabad bezárni, nehogy a gyermek elkülönítettnek érezze magát.

forrás: palya.hu

Létrehozás dátuma: 2007.06.22 @ 14:57
Utolsó frissítés: 2007.06.22 @ 14:57
Kategória: Alvászavarok

 Nyomtatási előnézet      Lap nyomtatása