Előfordult már önnel, hogy nem mert belevágni a dolgokba, mert attól félt, hogy úgyis kudarcot vall? Utána ha látja, hogy másnak viszont sikerül, önkéntelenül is dühös és irigy lesz? Valószínűleg nincs elég önbizalma. Hogyan lehet ezen változtatni?
Az önbizalomhiányban szenvedő ember életérzése röviden: szeretne, de nem mer. Csak olyan dolgokba vág bele, amelyeknél biztos a siker, tökéletes eredmény várható. Önbecsülésünk, önbizalmunk alapjait gyermekkorunkban erősödnek meg. Sok szülő - nem tudatosan - gyermekének önbecsülését azért ássa alá, hogy az bátorságát vesztve ne merjen leválni róla, felnőttkorában is szüleibe kapaszkodjon. A szülő így próbálja meg magához láncolni gyermekét, azt sugallva, hogy kizárólag a család ad biztonságot, a külvilág veszélyes és aki kimerészkedik az otthonából, azt biztos vereség éri.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy felnőttkorunkban ne változtathatnánk negatív önértékelésünkön.

Sőt, törekednünk is kell erre. Saját magunk lebecsülése gátat és akadályt jelent: kimaradunk - mert kihagyjuk magunkat - egy sor olyan dologból, amelyekből örömünk és sikerünk származhatott volna. Ez a csökkent értéku redukált életmód egy idő után elégedetlenséget, sértettséget, irigységet szül. Állandóvá válik a megfosztottság és az akadályoztatottság érzése, s mindennek okát rendszerint a külvilágba vetítjük.

Az önbizalomhiányos embernek érdemes lenne átgondolnia, hogy milyen a kapcsolata saját magával és hogy mennyire képes a külvilág reális meglátására, értékelésére, a valóság tudomásul vételére.

Minden vállalkozásunk bizonyos rizikóval jár, a siker és a kudarc lehetőségét egyaránt hordozza. A kudarctól való túlzott félelem az élet minden terén akadályt jelent, sarkítva fogalmazva: önmaga börtönébe zárja az életgyáva embert - ahol a börtönőr is saját maga.

Létrehozás dátuma: 2007.06.22 @ 17:24
Utolsó frissítés: 2007.06.22 @ 17:24
Kategória: Önbizalom

 Nyomtatási előnézet      Lap nyomtatása