Az öröm a lét energiája. De kizárólag akkor, ha megosztjuk. Hamvas Béla szavaival: "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle." Ha elosztjuk, az partnerünkben is hasonló rezgéseket vált ki.
Azt szeretnénk, ha a párkapcsolataink az ÖRÖM FORRÁSAI lennének.
Simon András rajzaAki átéli az igazi örömet, az a másik szempontjai szerint okoz örömet a másiknak. Szepes Mária magyar ezoterikus író szavaival: "nem hivalkodik, nem állítja magát a középpontba, hanem saját ünnepét mások ünnepévé teszi. Az ilyen személytelen önfeláldozással hozott örömáldozat ellenállhatatlan, mágikus áramként sugárzik át abba, akiért véghezvitték... Az érte hozott szép, örömet sugárzó áldozat példája arra készteti, hogy ő maga is méltóvá váljon rá." S az egoista öröm az ellenkezőjébe csap át...
Az öröm alapfeltétele: az azonosulás, amely a másik szemüvegén keresztül látja azt, ami a másiknak okoz örömet. Azonosulás azzal, aki MÁS. Aki nem olyan, mint én vagyok. Aki kiegészít, aki tanít engem. Aki másképpen cselekszik és gondolkodik. Hiszen az egész két teljesen különböző fél összeillesztésével jön létre. A yin és a yang... az ÉN és a TE... és éppen "te hiányzol belőlem!"
A NŐ (az ANIMA) a föld, a mag helye, ahonnan indul az élet, a Vénusz az érzelem, a Hold a lélek, a befogadó princípium, az összetartozás, a jobb agyfélteke.
A FÉRFI (az ANIMUS) a küzdés, az erő, a Mars a cselekvő, aki körbevesz és véd, a Nap a fénytadó, az oldó és gondolkodó, a bal agyfélteke. S ketten együtt alkotják a teljességet, az egészet, az univerzumot.
S hogyan választunk partnert magunknak? Keressük hiányzó részünket.
"Egymás terhét együtt szenvedjétek szeretetben"
Viszont, ha hiányzik a bizalom, félünk, hogy pont ott kapjuk a támadást, ahol a leggyengébbek vagyunk. S hol vagyunk a leggyengébbek? Ahol bennünk hiány van! Ambivalens érzelmekkel szemléljük azt a partnert, akivel együtt alkotjuk az egységet, hiszen megtestesíti azokat a tulajdonságokat, amivel nem akarunk szembenézni. Amikor már elmúlt a szerelem, jön a csalódás, hiszen először a pozitív torz képet láttuk, amit később negatívnak élünk meg. Partnerünk kibontakoztatott egyéniségét csak akkor fogadjuk el félelem nélkül, ha elfogadjuk önmagunk "tökéletlenséget", mely ezoterikusan maga a tökéletesség.

önbizalomhiányunk és félelmeink arra ösztönöznek, hogy csak az a jó és csak úgy jó, ahogy mi akarjuk. Lelkünkben nem az "androgíniát" valósítjuk meg, hanem egónkat. S az egocentrikus önérvényesítés, a hatalomra való törekvés zsákutca. S pont célunktól távolít el. Az ego fél az eggyéválástól, hiszen az a halálát jelenti!
A teljesség, a boldogság érzetét az hozza, hogy együtt lélegzünk az Univerzummal. Az öröm nem kívül, hanem kizárólagosan belül teremthető meg. A teljesség, a boldogság nem függvénye a partnernek. Aki a lét teljességét éli meg, az minden agresszió nélkül válik központtá. Az örömtelenség másik kiváltója az elégedetlenség, mely kreatív energiáinkat blokkolja. Elégedetlenség azzal, hogy nem vagyunk elég sikeresek, nem elég sikeres a házasságunk, a kapcsolataink, az életünk.
De mit jelent a siker?
Amit általában az emberek gondolnak róla, az a kapzsiság, a hiúság, szenvedély, jellemtorzító tévedés. A valódi siker a pozitív kisugárzás, a fejlődés, a kudarcot is nemesítő tartós öröm. S ez kizárja azt, hogy mások boldogtalansága és szenvedése árán érezzük magunkat sikeresnek. Ha talmi sikereket érünk el, az Univerzum gondoskodik arról, hogy pont ott ér minket kudarc, ahol a legnagyobb sikerességet várjuk, a családban. Megcsalnak, elhagynak, elhalnak mellőlünk, s mi a sértődöttség csapdájába menekülünk ahelyett, hogy megtanulnánk a feladott leckét s a valódi sikert valósítanánk meg.
"A nagy szeretet a nagy megismerés leánya"
Partnerünket a szeretet nevében zsaroljuk, hiszen félelmet akarunk benne kelteni (ha ezt vagy azt nem így teszed, elválok tőled). Rá akarjuk erőszakolni helyesnek vélt döntéseinket, akaratunkat. Elvesszük tőle a tanulás jogát, azt a jogot, hogy saját tévedéseiből tanulhasson.
S mi harcolunk! Hiszen a nő is és a férfi is meg akarja élni és valósítani a saját elképzelését szabadságról, életről. S mindkettő kész arra, hogy ezért a másikat áldozza fel!
Meg kell tanulnunk nemcsak nézni, látni is. Hiszen ha érteni akarjuk környezetünket meg kell látni a másik valós lényét, be kell látnunk gyengeségeinket, át kell látnunk saját igényeinket és rá kell látnunk a legfelsőbb lényegre. S mindaz, amit most elmondtam, az a cél. Ezt kellene megvalósítanunk, erre kellene törekednünk. Az emberek nagy része ellenben az anyagi lét felszínén topog, s nem veszi kézbe saját sorsának irányítását. Azt hisszük, hogy a SZERELEM kábulata az, amire kamaszkorunktól fogva halálunkig vágyunk. Pedig a szerelem egy megváltozott tudatállapot, olyan mint az alkohol vagy a kábítószer. Felrakjuk a rózsaszín szemüveget és azzal azt látjuk és úgy látjuk, ahogy mi látni szeretnénk. Felruházzuk szerelmünk tárgyát azokkal a tulajdonságokkal, amik belőlünk hiányoznak és szükségünk van rá. Azt hisszük, hogy ő olyan, pedig csak a saját vágyaink működtetnek! S a szerelem jön és megy még akkor is, amikor függőek vagyunk ettől az érzéstől. Tot Isten (Hermesz Triszmegisztosz ) már tudta, hogy " ami múlandó, az nem igaz.". S mi az állandó? A szeretet, az elfogadás, a tolerancia, a barátság. S mi nem vagyunk Adeptusok, s még csak tanuljuk az alázatot. A házasság a szeretet alázatával való tanulás magasiskolája, nagy erőfeszítéseket, sok áldozatot, alkalmazkodást, tanulást kíván. Feltételezi az önismeretet és egymás működésének ismeretét. Aki szeret, úgy érzékeli a szeretete tárgyát, mint saját magát. A szeretetben az ellentétek egyesülnek és feloldódnak. Mert hogy működik a férfi?
Simon András rajzaKedves Barátaim! Szeretnék egy félreértést tisztázni, a férfi nem tudatos lény, a férfi ösztönös. Középvonali tulajdonságai működtetik (ESP). A férfi ösztönösen azt csinálja, ami neki jó. S akkor érzi magát jól, ha ebben senki nem akadályozza meg. A férfiak ösztönösen kitalálták saját nemi szerepüket, hogy kontroll alá vonhassák a másik nemet, hogy azt csinálhassák és úgy, ahogy nekik jó. A férfinek programjai vannak, s kemény önfegyelemmel esetleg meg is teszik, ha nekik ez jó. A férfi kommunikációja a csend. Légy ott, érintsd meg és ő boldog, ÖRÖMET érez. Működteti az ESP-jét.
S a nők? A nők tudatosak, a nők gondolkoznak, a nők tudatosan vállalják a rabszolga szerepét, önként és dalolva. Hordozzuk Éva bűnei miatt női bűntudatunkat, vádolva magukat, mea culpázva: "én vagyok az oka mindennek." A nők tudatosan fordítják figyelmüket a férfi felé, a nők tudatosan haladnak a céljaik felé. (Megjegyzem, a nők lábfeje járás közben egyenesen előre néz!) A nők gondoskodnak arról, ami érdekli őket, tudatosan, felelősséget vállalva. A nő tudatosan várja, hogy megköszönjék az áldozatot, a nő a tiszteletet és a megbecsülést várja. Szóban. A nő kommunikációja a verbalitás: "Mondd drágám, hogy szeretsz!" (A férfi válasza: "Hát persze, hogy szeretlek! Azért vettelek feleségül!") Ha megkapja, boldog, ÖRÖMÖT érez. Működteti a szívcsakráját. Ezek, s még számtalan ok blokkolja a partner energetikáját. Nem beszéltem arról, hogy anyánk és apánk milyen kódokat ültetnek át belénk (vagy milyen kódokat szemezgetünk fogantatásunk pillanatában anyánk és apánk genetikus kódjaiból). Hogy mit tanultunk meg szüleinktől szocializációnk során. Hogy mit hoztunk magunkkal előző életeinkből, s születésünk pillanatában milyen tendenciák érvényesülnek az égbolton, hiszen "amint fenn, úgy lenn."
"A bölcs soha nem csalódik, mert nincs helytelen várakozása." A lényeg, mindig az önismeret, önelfogadás, kommunikáció... És a szeretet.. S a szeretet állapota ÖRÖM és boldogság... Az egység világában: szabad kiáramlás.

forrás: szivtars. hu

Létrehozás dátuma: 2007.06.22 @ 17:29
Utolsó frissítés: 2007.06.22 @ 17:29
Kategória: Önbizalom

 Nyomtatási előnézet      Lap nyomtatása