A személyiség külső kihívásai

Az ember egy társas lény. Kapcsolataink és a társadalom egyéb hatásai folyamatosan ellátnak minket feladatokkal és kihívásokkal, melyekre érdemes megtanulnunk úgy reagálni, hogy az a mi és a környezetünk életét is élhetőbbé és tartalmasabbá formálja.

Ennek a tudatos kapcsolati munkának viszont elengedhetetlen alapfeltétele, hogy a belső kihívásaink csökkenjenek. Anélkül a kapcsolati rendszerünk kihívásaival nem sok mindenre fogunk jutni.

Amíg a belső világunk folyamatosan ellát kihívásokkal, addig a külső világ jelzéseiből zömmel csak azt leszünk képesek felfogni, hogy velünk valami nem stimmel. Képtelenek leszünk annak megkülönböztetésére is, hogy a kialakuló konfliktusok forrása mi magunk vagyunk, vagy csak ránk akarják tolni a felelősséget. S ebből adódóan a saját érdekeinket sem tudjuk majd megfelelően képviselni…

A külső kihívásaink első számú forrása: Az emberi kapcsolatok

Az emberekkel való kapcsolatunk mindig tükrözi a belső világunkat. Ha a belső világunk rendezett, akkor az emberi kapcsolatokban lévő kihívások elrendezése egyszerűbbé válik. Mert a bennünk óhatatlanul meglévő érzelmi sérüléseink feloldása a belső rendezettség egyik feltétele.

Ez nem azt jelenti, hogy az emberi kihívásokkal nem leszünk folyamatosan ellátva, hisz mindenkinek lehet rossz napja. Hanem azt, hogy a kihívásokkal kapcsolatban sokkal rugalmasabbak leszünk. S érzelmileg kevésbé okoz nehézséget az azokkal való törődés.

B terv
Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy képesek legyünk kimondani: mást kell tennünk, mint eddig.

Mások stressze, mások nehézségei nem fognak ránk már olyan mértékben hatni, hogy az egész napunkat tönkretegyék. Képesek leszünk olyan módon viszonyulni a helyzetekhez, aminek révén a saját és a mások élete is egyszerűbbé válik. Ez egy olyan előny, melynek révén a társadalmi és gazdasági értékünk jelentősen megnő, s nem mellékesen a saját belső életünk is élhetőbbé, örömtelibbé és boldogabbá válik.

A külső kihívásaink második forrása: Zavaros helyzetek

A környezetünkben óhatatlanul előfordulnak olyan emberek, akik a boldogulásuk útját az emberi kapcsolatok befolyásolásában keresik. Ők folyamatosan olyan helyzeteket és szituációkat teremtenek, aminek révén az embereket megosztják. A döntési folyamatokat átláthatatlanul befolyásolják, és olyan többlethatalomra törekszenek, amely a normális emberi kapcsolatok kereteit feszegeti.

Amikor a mindennapjaink már nem okoznak érzelmi bonyodalmakat, és képesek vagyunk túllépni a szorongásainkon és a félelmeinken, akkor képesek leszünk az ilyen zavarosban halászó emberekkel szemben bátran fellépni.

Képesek leszünk nemet mondani a befolyásolási kísérleteikre, a pletykálkodásra és az átláthatatlan helyzetek fenntartására. Képesek leszünk túllépni az érzelmi zsaroláson is. Nem fogunk bedőlni már az ígérgetésnek, és nem fogjuk magunkat kellemetlenül érezni, ha egy adott szituációban kilógunk a sorból.

A külső kihívásaink harmadik forrása: A szokatlan feladatok

Az életünk során rengeteg feladattal kerülünk szembe, melyet a külső világ állandó változása okoz. S ezek közül azok okoznak extrán sok fejtörést, és kihívást, amivel nem szoktunk foglalkozni. Ilyen szokatlan feladat lehet:

  • egy rendszeresen használt tárgy vagy eszköz beszerzése, cseréje vagy megjavítása;
  • egy összetettebb feladat, például egy lakásfelújítás;
  • egy megélhetési krízis, egy munkahelyváltás;
  • egy költözés;
  • egy érzelmi kihívásokkal járó szituáció, mint egy szakítás, egy munkahelyváltás, vagy egy szerettünk elvesztése.

Mindig lesz olyan szituáció vagy helyzet, ami a korábbi tapasztalataink alapján nem oldható meg egyszerűen, mert a belső világunk nincsen felkészülve minden helyzetre. Pont annak révén tudunk tanulni, hogy olyan feladatokat oldunk meg, melyekkel korábban még nem találkoztunk.

Az igazi tudás és képesség abban nyilvánul meg, hogy mit tudunk kezdeni egy számunkra teljesen új helyzetben. Az igazi siker kulcsa a folyamatos megújulás képességében van. Aki képes túllépni a saját korlátain, az igazi csodát tud művelni az életével, hacsak ezt valami nem akadályozza meg...

A külső kihívásaink negyedik forrása: A múltunk emlékei

A múltunk alapvetően a belső világunk részei, de amikor a kihívásokat vesszük sorba, nagyon hamar rájöhetünk, hogy amíg kapcsolatba kerülünk másokkal, addig a múltunk egy része nem hat ránk.

Amikor az emberi kapcsolatok révén a gyerekkorunk emlékei felmerülnek, a hasonló szituációk révén tudat alatt folyamatosan újraéljük a gyerekkorunkat, elindítva a kivetítések játékát.

Amikor a múltunk egy-egy megoldatlan feladata felsejlik az életünkben, akkor újra átéljük a gyerekkorunkban megtapasztalt érzelmi és lelki fájdalmakat. Azt a szívet gyötrő érzést, amit nem tudunk már a szőnyeg alá söpörni.

Hasonlóan a különböző feladatokhoz itt is a megoldás zömmel a belső kihívások megoldási módozatainál található. Ezen helyzetek a tanulás és a tapasztalatszerzés révén oldhatók fel, és nem a kommunikáció túlerőltetésével.

A kommunikáció csak az állapotunk jelzésére való, s nem egy szerep eljátszására. Abból mindig csak a baj lesz, mert valahol mindig ki fog látszani a lóláb…

Személyes tapasztalatom

A külső és a belső kihívásaink nem egymástól elválasztott jelenségek. Gyakorlatilag olyanok, mint az érem két oldala. Akinek sok kihívása van a mindennapjaiban, annak rendszerint a belső világában is jócskán van mit rendbe tenni.

Aki csak a külvilágban akar rendet tenni, mindenféle jól hangzó kommunikációs eszközzel, az ugyan a külső kihívásait el fogja tudni rendezni, de mellékhatásként egy másik kihívással lesz kénytelen szembenézni. Egyre nagyobb eltérés lesz a belső világa és a külső világa között.

Melyet idővel a környezetünk is érzékelni fog. Mert mindig ki fog lógni valahol a lóláb. Egyszerűen nem lehetünk elég jó színésznek ahhoz, hogy időnként ki ne esünk a szerepünkből, láthatóvá ne váljanak a lényünk ellentmondásai.

Főleg akkor, amikor valami kihívás van az életünkben. Akkor nem kerülhetjük el a jelen helyzetünkkel való szembenézést.

Csak a legtöbb ember olyankor összeszedi magát, s folytatja az életét ugyan úgy, mintha semmi sem történt volna. Aminek a következményeiről Madách óta tudjuk, hogy nem menekülhetünk: “Növeli a bajt, ki elfedi azt.”

A személyes konzultáció részletei —>


Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Kapcsolódó írásaim

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..