A szeretet dicsérete (1Kor12, kommentár)

Szent Pál apostol Korinthosziakhoz írt levelében van egy rész a szeretet (agape) dicséretéről. Sokszor olvastam tinédzserként, talán a hegyi beszéd után talán a legtöbbet idézett újszövetségi rész a Bibliából. Amikor olvasom, gyakran csak átfutom, anélkül, hogy igazán átgondolnám, mire is mutat rá.

Egy kedves barátom inspirálására 2015 karácsonyán elővettem, és alaposan megvizsgáltam a szöveget azon szemmel, milyen kérdéseket tennék fel ezen szöveg kapcsán önmagamnak. Pál apostol szavai ugyanúgy szólnak a mának, mint a zűrzavaros római korban élőknek, s szerintem a felmerülő kérdések is hasonlóak.

A képességeink használata

A kommunikáció önmagában üres

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”

Mennyire vagyok tudatos abban, amit mondok?
Mennyire vezérel érdek, és mennyire a támogatás szándéka, amikor megszólalok?
Folyton csak magamat akarom eladni, vagy a másik felé fordulás szándéka vezérel?
Mennyire érthető, amit mondok, milyen értékeket képviselek?
Mi az, amit nem mondok ki, mikor hallgatok, holott beszélnem kellene?
Amikor nem vállalom fel magam a mondataimban, azt miért teszem?

A tudás önmagában nem elegendő

„Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.”

Mi van a lelkemben? Hallgatok arra, ami belőlem jön?
Mennyire értem a világot, ami körbevesz? S mennyire veszem ezt figyelembe?
Mennyire hiszek a jóban? Mikor van az a pont, hogy elég?
Miként teszem azt a jót, ami bennem van? Miként inspirál ez másokat?
Elfordítom a fejem, ha valami nem tetszik, vagy megérint mások nehézsége?

A pénz és a vagyon nem emberi értékmérő

„Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem. „

Mikor teszek másokért? Miért teszek másokért? Hogyan teszem mindezt?
Látom-e a másikat, vagy csak azt teszem, ami szerintem jó?
Mikor adok? Amikor más is látja, vagy észrevétlen?
Sokat adok kedveseknek (a szeretteimnek), vagy másokkal is jót teszek?
Tudok-e nemet mondani? Tudom-e azt mondani, hogy nem adok, mert másnak szánom?
Menekülök-e attól, aki kér? És a másik oldal, mennyire vagyok mártír?
Mennyire őrzöm meg magam, hogy adni tudjak?

Kapcsolódó írásom:  Érzelmeink és érzéseink újfajta megélése

A szeretet megnyilvánulása

A szeretet a kapcsolódás öröme

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,”

Mit adok magamból? Mennyi bennem a gőg, a kérkedés és a féltékenység?
A másokért végzett szolgálatom mennyire szól rólam? Mennyire tolom magam előtérbe?
Tudok-e ezen fordítani? Tudok úgy adni, hogy eredetileg nem is akartam?
Tudtam-e úgy odafordulni valakihez, hogy először elfordultam volna?
Tudtam-e szimplán tenni a dolgom, miközben előtte fel akartam vágni, kivagyiságom akart tort ülni?
Mennyire voltam eközben türelmes és jóságos önmagammal? És másokkal?

A szeretet mindennek teret ad

„Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,”

Mennyire emlékszünk sérelmeinkre?
Mennyire emésszük magunkat mások tettei miatt?
Mennyire élünk mások kárára?
Mennyire teszünk keresztbe ellenfeleinknek?
Mennyire keserítjük meg mások életét?
És mit teszünk az időről időre felbukkanó haraggal és keserűséggel?

Fontos!

Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.

Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.

Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.

Aki szeret, az az életet támogatja

„Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazságnak”

ennyire választjuk a belső meggyőződésünk?
Mennyire vannak a tetteink és a szavaink fedésben egymással?
Mennyire állunk ki az igazunkért?
Mennyire védjük magunkat meg?
Mennyire állunk ki másokért?
Mennyire hallgatunk némán, s cinkosan, ha épp mást bántanak?

mosolygó arc fájdalommal

Ezen a képen a mosoly igazi, de látszik mögötte az igazságtalanság érzetének fájdalma is.

Látásunk áltat formáljuk a világot

„Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.”

Felismerem azt a pontot, ahol az egó rémuralmának véget kell vetni?
Vagy mindent eltűrök, mert nekem ez a sorsom, mely a (hamis) szeretet parancsa ez?
Mennyire kajálom meg a tömegmédia népbutítását?
Remélem a változást, vagy magam is teszek érte?
Én vagyok a változás, amit látni akarok a világban? (Mahatma Gandhi nyomán)
Vagy még mindig egy helyben ülök, várva, hogy valahogy megoldódnak a dolgok?

Kapcsolódó írásom:  Érzelmeink és energiáink ereje

A szeretet állapota

A szeretet a múlandóságon is túllép

„A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.”

Mennyire követem a világot? Beleveszek a mindennapokba, vagy tudok tárgyilagos lenni?
Mennyire hatnak rám a reklámok? És mit teszek, mely a szavakon túlmutatóan hat másokra?
Mennyire fejezem ki az érzéseim? Mennyire engedem be mások érzéseit?
Mit csinálok, ha mások érzései számomra zavaróak? Visszamenekülök a csigaházba?
Vagy fel merem vállalni a konfrontációt, hogy az ártást megállítsam?

A valódi tudás (szeretet) megfogalmazhatatlan

„Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is. „

Mennyire vagyok tudatos annak kapcsán, hogy ami történik, az nem örök?
Mennyire tudatos bennem, hogy a világlátásom töredékes?
Mennyire hiszem azt, hogy nálam a bölcsek köve?
Mennyire sugárzik belőlem az ‘én mindent tudok’ gőgje?
Tudok-e hallgatni, ha épp van nálam tapasztaltabb?
Megengedem-e, hogy más is megtapasztalhasson?
Mennyire veszem el mástól a döntés jogát és lehetőségét?

kislány a tenyerével

Van az a helyzet, amikor kénytelenek vagyunk megálljt parancsolni korábbi döntéseink következményeinek.

A szeretet állapotában nincsenek kérdések

„Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.”

Mennyire érték az, amit nap, mint nap teszek?
Mennyire szolgálja az életem mások életét?
Mennyire ismerik el a munkámat?
Mennyire ismerem el mások munkáját?
És én mennyire ismerem el a saját munkámat?

A szeretet forrása

A belső érettség a valódi szeretet megnyilvánulásának alapja

„Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.”

Mennyire őriztem meg a gyermeki nyitottságom?
Mennyire vagyok őszinte? Örömteli? Boldog?
Mennyire tudom kezelni a frusztrációim? A haragom? A rosszkedvem?
Mennyire korlátoz a megszokás, és a korábbi kudarcok emléke?
Mennyire fogadom be a múltunk, annak minden fájdalmával és örömével együtt?
Mennyire vagyok nyitott az újra?

Kapcsolódó írásom:  A ho’oponopono módszer 6 alapvető titka

A szeretet mindent lát, mindent tud és mindent befogad

„Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.”

Az érzéseim mennyire homályosítják el a tisztánlátásom?
Mennyire vagyok rabja az elképzeléseimnek?
Mennyire vagyok objektív? Mennyire engedem meg magamnak, hogy tévedjek?
Mennyire fogadom el azt, ha más téved?
Miként teszem jóvá azt, ha valamit elrontok?

nő célkeresztben

Amikor a gyerek lázad a szabályok követése ellen, akkor jön a büntetés, a feltételes szeretet alkalmazása.

Az erőnk forrása bennünk van

„Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.”

Mennyire hiszek magamban? És másokban?
Mennyire vezet az elfogadás?
Miként emelkedek túl a mindennapok nehézségein?
Miként támogatom ebben a környezetünket?
Miként védem meg magamat attól, hogy kihasználjanak?
Miként élem meg azt, ha olyasmit kell megtennem, amit nem akarok?

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  • Ki mondja mindezt?


    Matits Viktor (Maci)

    önismereti mentor,
    elengedés tanár

    A legfontosabb célom, hogy minél több embert hozzásegítsek egy könnyebb és örömtelibb élethez.

    Melyben ugyan a nehézségek és a kihívások nem szűnnek meg, de nem is tesznek minket egy érzelmi és mentális hullámvasútra.

    Mindezt egyszerűen, könnyen és realíve gyorsan.

    Teszem azt annak ellenére, hogy nem vagyok

    sem pszichológus,
    sem pszichiáter.

    Csupán egy gyakorló buddhista, aki a tudatosság útját járja több, mint 20 éve.

    Amikor meglátjuk azt, hogy hogyan tesszük az életünket nehézzé és bonyolultá, akkor vagyunk képesek azt megváltoztatni.

    De ez nem mindenkinek lehetséges!

    Éveken át bevettem azt, hogy minden megváltoztatható, csak akarni kell. Ez szép és jó, meg sokaknak hitet ad, de a valósághoz semmi küze. Pontosabban valakinek igaz, valakinek meg nem

    Akiknél a mentális és érzelmi nehézségek átvették az irányitást, s mindenben csak a nehézséget látják, s nem képesek a mindennapok szintjén jól működni, annak mindaz, amit leírok ezen az oladon túl nagy ugrás.

    Felismerhetik, hogy amit leírok, az rájuk is igaz, de mivel nem tudnak a mélyére nézni az életüknek, csak egy okká és igazolássá válik számukra arra, miért érzik magukat rosszul, s miért kell még mindig mások támogatását igénybe venniük.

    Épp ezért akik ilyen mentális állapotban vannak, azoktól mindig azt kérem, hogy keressenek egy pszichológust vagy egy pszichiátert, mert ők azok, akik nekik tudnak segíteni.

    Belső úton járás

    Aki képes a saját életéért felelősséget vállalni, s ténylegesen változtatni szeretne az életén, annak két ajánlatom van:

    Az érzelmek elengedése egy olyan előadás illetve meditáció sorozatot jelent, melyben az akadályozó és a romboló érzések elengedése révén át tudjuk élni az örömteli és felszabadító érzéseket.

    Ezen a hat felvételen több mint 200 érzelmi állapotot veszek sorra, melyekkel tudatosan dolgozva érdemben átalakulhat bárki élete.

    Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor olyan sok minden van jelen az életünkben, hogy "a fától nem látjuk az erdőt". Ilyenkor kicsit többre van szükség, mint pár érzést vagy gondolatot elengedni.

    A személyes konzultáció(ko)n abban tudok neked segíteni, hogy az összetett, sok tényezős akadályaidon is túl tudjál lépni.

    Egy apró és fontos figyelmeztetés!

    • Ha azt szeretnéd, hogy valaki simogassa a lelked, nem én vagyok a te embered.
    • Ha azt szeretnéd, hogy motíváljalak s lelkesítselek, akkor is jobb, ha mást keresel.
    • Ha viszont ahhoz kell az inspiráció és támogatás, hogy elengedd a nehézségeid, belső nyugtalanságod forrását, akkor bízvást számíthatsz rám.

    Őszintén és egyenesen mindig meg szoktam mondani azt, amit látok, s mindig meghagyom a szabad választást, hogy a meglátásaimmal azt csináljon, amit akar. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy ahogyan én látom a világot, az nem mindenkinek befogadható.

  • A te utadon te lépdelsz:

    Az oldalon szereplő megállapítások csak az én véleményem tükrözik.

    Ezen cikkekben leírtak saját élethelyzetre való vonatkoztatása mindenkinek a maga feladata és felelőssége.

    Szükséges esetekben az itt leírtak alkalmazása nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológusi kezelést.