Az önismeret és az önfejlesztés 4 rétege

Az önismereti módszereknek se szeri se száma. Annyi könyv jelent meg ebben a témában, hogy a legtöbb ember már a fától nem látja az erdőt. Ebben az írásban ezen információ tengerében igyekszem egy kis rendet tenni, mintegy rendszerezve mindazt, amit megtudhatunk önmagunkról.

Az önismeret rendszerezésének a legnagyobb akadálya pont abban van, hogy egy információ lehet egyszerre igaz is ránk, meg nem is (mint az egyszeri népmesében), illetve lehet egy állítás igaz, meg annak ellenkezője is ugyancsak. Ennek legfőbb oka az, hogy a belső állapotaink folyamatosan változnak, másrészt a különböző helyzetekben és a személyiségünk különböző rétegeiben akár egy és ugyanazon pillanatban is eltérő módon reagálhatunk.

Ami ezen sokszínű szándékhalmazból a felszínen megjelenik, az merőben eltérhet attól, amit a belső világunkban ténylegesen szeretnénk. De az igazi kihívás akkor van, ha a felszínen, a tudatos énünkkel valamit tényleg el szeretnénk érni, s a mélyben munkálkodó, nem tudatos szándékaink ezekkel szemben érvényesülnek.

Tovább Az önismeret és az önfejlesztés 4 rétege

A melankolikus vérmérséklet

A melankolikus személyiségtípusról rengeteg leírás van az interneten. Itt most egy olyan, picit szokatlan bemutatását adom meg ennek a szemléletnek, ami kifejezetten az önismerethez való hozzáállásukat mutatja meg. Egy picit görbe tükör lesz, amit vállalok, de remélem pont ez a megközelítés segíteni fog ezen stratégia lényegének megértésében…

A végén azt is megmutatom, hogyan lehet ezen szemlélet nehézséget okozó hatásait felülírni, semlegesíteni. Tovább A melankolikus vérmérséklet

A kolerikus vérmérséklet

A harc, a kolerikus magatartás a pusztítás melegágya. Az erőltetés, a kérlelhetetlen törekvés rendszerint többet árt, mint használ. Aki egy krízisben csak a megoldásra koncentrál, s az embereket csak eszközként kezeli, az néha nagyobb bajt csinál, mint maga a pillanatnyi kihívás.

Sokunk, akik a menedzser irodalomban az elhatározás jelentőségéről olvastunk – s az erő alapú kommunikáció sem állt tőlük távol – azt kezdtük el erősíteni önmagunkban, ami már addig sem működött megfelelően. Erőnek erejével akartunk előre jutni, ahelyet, hogy megértettük volna a nehézségek okát.

Tovább A kolerikus vérmérséklet

Az önismeret és az önfejlesztés két formája

Az énképünk, az önismeretünk alapvetően a múltunk lenyomata, mindazon hatások összessége:

  • amelyek a gyerekkorunkat jellemezték,
  • amelyek a családunkat jellemezték,
  • s amelyeket mi magunk tudatosan alakítottunk magunkon az évek során.

Másrészt sok olyan jellegzetes viselkedési formánk van (kezdve az írástól és az olvasástól, egészen a világképünk egyes elemeiig), melyet javarészt az iskolai tanulmányaink révén szereztünk meg. Ennek az is része, amit ugyan tanítottak, de nem tanultunk meg, s az is, amiért kőkeményen megdolgoztunk az évek során, holott az iskolában egy szó nem hangzott el róla, pedig jót tett volna.

Tovább Az önismeret és az önfejlesztés két formája

A flegmatikus vérmérséklet

A flegmatikus szemléletnek az interneten tucatnyi bemutatása van. Ezért én egy olyan bemutatási módot választottam, mely az önismeret irányából mutatja meg a konfliktuskerülő, a döntéseket elodázó szemléletet.

Egy picit csípős lett, de remélem senkinek a gyomrát nem fogja elcsapni… 🙂

A flegmatikus szemlélet lényege

A flegmatikus szemlélet (az elkerülő konfliktuskezelés) az önbecsapás magasiskolája. Mikor az elmenekülünk az érzéseink, a kihívásaink és az erőfeszítésink elől, akkor csupán időben toljuk el a nehézségekkel való szembenézést, de a megoldás ettől nem fog megnyilvánulni az életünkben, ahhoz cselekedni kell.

Akik csak ésszel akarják megoldani az életüket, felülírandó az érzéseiket, azok is menekülnek a múltjuk elől. Jobb híján tolják maguk előtt a nehézségeiket, mert nem tudnak velük mit kezdeni.

Tovább A flegmatikus vérmérséklet

A szangvinikus vérmérséklet

Aki találkozik egy szangvinikus emberre, az hamarabb hall egy jó szófordulatot, egy jó történetet, vagy egy viccet, mint bárki mástól. Egy szangvinikus ember ugyanis nem igazán tud sírni, s nem tud megszabadulni a benne felhalmozódó fájdalomtól és keserűségtől.

Mindig jókedvű akar lenni. s tagadja azt, hogy valaha is bármi baja lenne. A szangvinikus viselkedés ugyan olyan védekezés, mint az elemzés, a harc vagy az elkerülés, csak a környezet számára sokkal egyszerűbben elfogadható, mint a másik három.

Egy szangvinikusnak mindene a látszat, él hal, hogy szerepelhessen, s hogy megőrizze a látszatot. Jelszava:

Az élet szép, ha azzá tesszük!

A szangvinikus erősségei

A szangvinikus hallatlanul kreatív, s született komédiás. Bármit kitalál, amivel el lehet fedni mindazt, ami nyomassza. Pont ez adja a szangvinikus erősségét is.

A szangvinikus az, aki a jég hátán is megél. Egy oroszlánnal is képes megbeszélni, hogy nem ő a következő vacsora. De ennek azért meg van a maga árnyoldala is…

Nem szabad tőle várni a pontosságot és precizitást. Arra ugyanis képtelen. Ugyan mindig mentegetőzik, igyekszik úgy tenni, mintha neki a megbízhatóság fontos lenne, de a valóságban magasról tesz ezekre. A legédesebb kifogása:

Annyira jó ötletnek tűnt!

Csak meg ne hallja ezt egy flegmatikus, vagy egy kolerikus, mert menten a falnak megy…

De pont ez az ereje a szangvinikusoknak. Képesek a tömegek mozgatása. Kezében egy mikrofonnal akár hosszú órákig képes a közönség figyelmét lefoglalni.

Benyomsz rajta egy gombot, és kommunikál. Bármikor, bármiről, bárkinek, bármennyit. Csak azt ne kérd, hogy bármilyen történetet kétszer ugyanúgy elmondjon. Vagy fejből megtanuljon valamit. Az szinte teljesen esélytelen.

A szangvinikusok képtelenek komolyak leni.

Van egy barátom, aki alapvetően kolerikus, de erős szangvinikus vonásai vannak. Őt nem szabad elhívni temetésre. Legalábbis, ha egy kesergő-siratós szertartást szeretnénk. Egyszerűen mindig történik körülötte valami, amitől a környezetéből kitör a röhögőgörcs. Mondjuk az is igaz, hogy azt kérte, hogy úgy temessék el, hogy közben valaki humorfesztivált rendez, s mindenki nevet.

A legjobb barátjának bérlete volt a balesetin. Már mindenki tudta a nevét, mert majdnem minden hétvégén vitte két gyereke közül valamelyiket valami apróbb baleset kapcsán. Na az ő gyerekei nem voltak a széltől is óvva. De nem is fújja őket el az első szellő a sarokba.

A világ legnagyobb csibészei a szangvinikusok!

A magyar érettségimen az egyik osztálytársam kihúzta a Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzését, aminek része volt a vers egyes részleteinek fejből való idézése. Annyit még nem nevettem magyar órán, mint akkor. Tartalmilag sikerült úgy összeillesztenie a két verset, hogy 2-3 soronként váltott a sorhossz rövidből (Szózat) hosszúra (Himnusz), és vissza. De elmondta a két verset (egyben 🙂 ).

Szangvinikus önismeret

A szangvinikus, ha beleveti magát az önismereti munkába, tuti valami élményterápiába fog elmenni. Mivel utál unatkozni, s meghal a monoton, aprólékos feladatoktól, tuti valami pörgést fog magának keresni. A gubanc ezzel az, hogy pont azon elemeit fogja erősíten a külső megnyilvánulásainaki, amivel épp dolgoznia, átformálnia kellene.

Ezért minden szangvinikust a rendszerezettségre érdemes ránevelni. De egy cseles módon. Mindig azt kérem, hogy kezdje el vezetni az óhatatlanul felbukkanó ötleteit, s azokat idővel olvassa vissza.

Ez a munka egy flegmatikusnak nem lesz megerőltető. Ugyanis azzal foglalkozhat, amit szeret, az állandóan áramló gondolataival. Egy szangvinikusank viszont igazi kihívás. Ugyan a rendszerezettség lévén idővel a gondolatok s az ötletek összeszedettebbé és rendszerezettebbé válnak. S szertelenség egy picit csökkenni fog, de ennek ára az, hogy kénytelen a totálisan széteső és szétfolyó működésének minimális gátat szabni.

Mondjuk tény és való, egy szangvinikus soha nem lesz annyira összeszedett és belsőleg elrendezett, mint egy

A flegmatikus működésmód—>


A 4 vérmérséklet belső útja

A személyiségtesztek alapvetően csak holt információkat adnak rólunk, ha a tesztekből levont következtetéseket nem fordítjuk a magunk hasznára a mindennapokban.

A felismerések magunkra alkalmazásának útját érdemes egy egyszerű megközelítéssel kezdeni, mert egy összetettebb rendszert megérteni és megtanulni akár évekbe is beletelhet. Legalább is én azt tapasztaltam, amikor a személyiségtükör konzultációimhoz elkezdtem anyagot gyűjteni évekkel korábban.

4 vérmérsékleti típus önismereti felhasználása pont azért célszerű, mert ez a rendszer elegendően összetett ahhoz, hogy az árnyalatokat is értelmezni tudjuk, s elegendően egyszerű, hogy megértése és használata ne okozzon túlságosan nagy mentális kihívást.

A belső (önismereti) út lényege az lesz ebben az esetben, hogy a 4 vérmérsékleti típus szélsőségeit kompenzáljuk, kiegyenlítsük más vérmérsékleti típusok stratégiáját felhasználva. Ezek nem annyira nehezek, hogy egyedül ezzel ne lehessen boldogulni, de elegendően hatékonyak ahhoz, hogy formálni tudják az életünket.

Persze ennek a megközelítésnek is van egy alapvető buktatója, mely minden más, nem személyre szabott módszer esetén megjelenik. Senki sem gondolja azt magáról, hogy vele bármi baj lenne. Mégis érdemes valamit tenni, ha jobb életet szeretnénk.

Tovább A 4 vérmérséklet belső útja

4 vérmérsékleti típus

Ha személyiségünk (vérmérsékletünk) alapkarakterét akarjuk ismerni, semmi mást nem érdemes végiggondolnunk, csupán azt, mit teszünk egy kritikus helyzetben. Ez sokkal megbízhatóbb személyiségteszt, mint bármi más. Nem kell hozzá mindenféle kérdésre válaszolni, egy egyszerű önreflexió elegendő információt mutat meg személyiségünk külső rétegéről.

Ezen stratégiáknak viszont van egy pár olyan közös tulajdonsága, mely alapvetően meghatározza a hatásukat. Esetlegesek, gyakran érzelmekkel vannak átitatva, s többnyire minden tudatosság nélkül választjuk őket, követve gyerekkori és hozott mintáinkat. Tovább 4 vérmérsékleti típus