A tudatos jelenlét gyakorlata

A tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlata egy célt szolgál. Hogy képesek legyünk távolságot létrehozni a tapasztaló és a tapasztalat között a mindennapi életben. Különben az érzéseink és gondolataink eláraszthatják az életünket, robotpilótaként irányítva azt.

Az éber jelenlét félreértéséről szóló írásomban volt öt pont, ami megmutatta azt, hogyan érdemes a mindennapi életünkbe bevinni a jelenlét gyakorlatát.

Most arról lesz szó, miként lehet az éberség állapotát úgy működtetni a mindennapokban, hogy az ne legyen extra teher, nyűg és kínszenvedés. Mert azt tapasztaltam (magamon is), hogy ez elsőre koránt sem annyira egyszerű, mint azt gondolnánk.

A tudatos jelenlét felfedezése

A tudatos jelenlét mindennel kapcsolatban lévő állapot. Érdemes ennek megtapasztalását a testünknél kezdeni. Figyelve a belső (testi) érzetekre, érzésekre, érzelmekre és gondolatokra. Ne akarjuk ezeket sem elnyomni sem átalakítani, csupán csak hagyjuk, hogy ezek megjelenjenek

Ha túlságosan zavarnak a külső ingerek, mert képesek kizökkenteni minket a folyamatos éber jelenlétből, kezdjük el az ingerek mennyiségét, főleg az elején, csökkenteni. A legfontosabb, hogy ki tudjunk lépni a folyamatos agyalásból és érzelmi túltengésekből.

Ha még ez sem elég, akkor kell az ülő gyakorlatokat igénybe venni. Ekkor a testünk által szolgáltatott ingereket is elkezdjük csökkenteni, amíg a belső állapotunk el nem kezd lenyugodni.

A koncentrációs gyakorlatoknak egyébként ez a fő ereje. Lecsökkentik a minket érő ingereket, pontosabban kizárja azokat, s ezt felhasználva képesek lehetünk kibillenteni a tudatunkat a megszokott működéséből.

Amikor a légzésünket számoljuk mindfulness címszó alatt, akkor csak egy eszközt használunk tükörként arra, hogy felfedezzük azt, mennyi gondolatunk és érzésünk van. Erre mondta Echart Tolle:

Nem vagyunk sem a gondolataink, sem az érzéseink, sem az érzékszervi tapasztalásunk, sem a tapasztalataink.

Nem az életünk díszlete vagyunk, hanem maga az élet.

Mi vagyunk a tér, amiben minden történik.

Mi vagyunk a tudatosság, mi vagyunk a jelenlét!

Ebben szerintem minden benne van, habár esőre nekem sem volt egyértelmű, miről is beszél.

Igazából nem is lehet Tollét megérteni, csak megtapasztalni mindazt, amiről beszél. A tanításai nem a logikus elmének szólnak, hanem egy látomás elemeit mutatja be, melyben a részek összessége nem az egész, csupán azokat figyelve felfedezhető.

Éppen ezért aki ésszel meg akarja érteni és elsajátítani Tolle tanításait (én próbáltam 🙂 ), garantáltan kudarcra lesz ítélve (nekem legalább is nem sikerült). S ami talán még nagyobb baj, hogy az ő tanításai nem túl gyakorlatiasak. Vagy képes vagy ráérezni, rálátni mindarra, amiről beszél, vagy az egész csak egy unalmas tájleírássá válik, mindenféle gyakorlatias értelem nélkül.

éber tekintetű idősebb hölgy
Az tudatos jelenlét gyakorlata bárhol és bármikor gyakorolható, csak elkötelezettség kérdése.

Tudatosítsuk a jelenségeket

Amikor képesek vagyunk a minket érő ingereket, pontosabban a ránk záporozó ingerekre adott reakcióinkat egy kezelhető mennyiség alá szorítani, akkor kezdődhet el igazából a tudatos jelenlét gyakorlata.

Első lépésként kezdjük el tudatosítani magát a cselekedeteinket, valahogy így:

  • Tudatosítjuk, ahogyan ülünk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan állunk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan fekszünk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan eszünk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan beszélünk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan olvasunk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan írunk;
  • Tudatosítjuk, ahogyan korog a gyomrunk … 🙂

Egyszerűen csak elkezdjük tudatosítani mindazt, ami itt és most történik velünk.

Második lépésként a figyelmünk ráfókuszálhat a magára a tapasztalásunk folyamatára, az érzékelésünkre:

  • Tudatosítjuk, hogy hallunk;
  • Tudatosítjuk, hogy látunk;
  • Tudatosítjuk, hogy ízlelünk;
  • Tudatosítjuk, hogy szagolunk;
  • Tudatosítjuk, hogy tapintunk;
  • Tudatosítjuk, hogy gondolkodunk.

A lényeg az, hogy képesek legyünk rálátni önmagunkra, arra a működésre, ami minket jellemez.

Ahhoz, hogy a tapasztalatainkhoz kapcsolódó érzések és reakciók mennyisége csökkenjen, nem feltétlen kell kivonulni a világból, hogy lecsökkenjen a minket érő ingezek áradata.

Van egy másik megközelítés is, amit úgy hívnak, hogy elengedés.

Elsőre ugyan sziszifuszi munkának tűnik az ezernyi érzést és gondolatot elengedni az életünkből, de amikor a belső motivációink megfigyelésére kerül a sor, a folyamat hirtelen felgyorsul.

Az önismereti (mini)tanfolyamban pont ezt mutatom be lépésről lépésre.

A tudatos jelenlét egy önreflexiós gyakorlat

A tudatos jelenét állapotában időzni, főleg az elején, sokkal nehezebb, mint elsőre, a leírást elolvasva gondolnánk. Ennek megtanulása és begyakorlása rengeteg összpontosítást, gyakorlást kíván. Kezdetben 5 perc is végtelenségig kimeríti az embert, mert kezdetben sok az érzés és a gondolat, amit terelgetni kell.

Pedig amit ezzel elnyerhetünk, az igen értékes.

  • a szétszórt tudat rendezése,
  • a belső diszharmónia csökkentése, és
  • a könnyed, örömteli elmeállapot megszilárdítása.

Hasonló, mint amit a Isten szeretetének megélése kapcsán láthattunk korábban. Ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a módszer és a cél is azonos. Minél kevesebbet vagyunk a múlt és a jövő gondolatainak és érzéseinek fogságában, annál könnyebben tudunk jelen lenni.

A jelenlét révén képesek leszünk arra, hogy a múltunk árnyaival dolgozzunk. Ami, ha alaposabban belegondolunk, egy véget nem érő munkának néz ki. Főleg ha az emlékeink sokaságára gondolunk, de van megoldás.

Egy tál leves elfogyasztása épp úgy lehet egy spirituális élmény, mint bármi más.

Tudatos jelenlét haladóknak

Amikor elkezdtük hozzászokni ahhoz a működésmódhoz, hogy tudatosak vagyunk a minket ért hatásokra és a benyomásainkra, akkor jöhet el a tudatosítás legnehezebb lépcsőfoka.

Amikor már nem csak azt látod, s tartasz attól távolságot, hogy mi történik veled, hanem elkezded a reakcióidat is megfigyelni.

Meglátjuk mindazokat a reakcióinkat, amiket a világ hatásai kiváltanak belőlünk, s melyeknek gyakran kevés vagy szinte semmi köze sincs ahhoz, amit valójában megtapasztalunk.

Elkezdjük érzékelni és tudatosítani azt a belső érzelmi és mentális mozit, ami folyamatosan átszínezi a tapasztalásunk, teret adva az elvárásainknak, elképzeléseinknek, elutasításunknak és érzéseink töménytelen áradatának:

  • Tudatosítjuk, amikor feljött a félelem a szegénységtől;
  • Tudatosítjuk, amikor feljön a kevesünk elvesztésének a félelme.
  • Tudatosítjuk, amikor bele nyílalt a fájdalom a …
  • Tudatosítjuk, amikor eszünkbe jut, hogy ez mind hülyeség.
  • Tudatosítjuk, amikor ha érzékeljük, hogy egy anya mennyire ideges a gyerek viselkedése miatt.
  • Tudatosítjuk, amikor azt gondoljuk, hogy mi ezen már túl vagyunk.
  • Tudatosítjuk, amikor felismerjük azt, hogy ez a reakció egyfajta büszkeség.
  • Tudatosítjuk, amikor ezért megítéljük magunkat.
  • Tudatosítjuk, amikor ráeszmélünk arra, hogy ennek így sincs értelme.

Tehát nem akarjuk a gondolatok áramlását megállítani (azt ugyanis nem lehet), hanem elkezdjük terelgetni, formálni mindezt, ami bennünk felbukkan önkéntelenül.

Ez elvezethet ahhoz a ponthoz, hogy ténylegesen felismerjük a saját belső működésünket, mindenféle kétség és magyarázkodás nélkül.

Az éberség rendszeres gyakorlása sokkal intenzívebb változást tud elindítani az életünkben, mint éveken keresztül mantrákat ismételgetni. Bárkinek a hasznára válik, aki az érzelmi akadályaival szeretne dolgozni.

Ezt főleg akkor tudjuk majd érdemben megtapasztalni, ha képesek vagyunk nem csak megfigyelni, hanem el is engedni mindazon reakciókat, amivel a tudatunk belső kuszaságát folyamatosan újrateremtjük.

Egyéni konzultációk részletei —>


Kapcsolódó írásaim

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..