A vágy és a ragaszkodás lélektana

A vágy és a ragaszkodás életünket alapvetően meghatározó érzelmi mintázatok közül az egyik legfontosabb. A vágy és annak megélése teszi az ember igazán emberré. Ragaszkodunk a presztízsünkhöz, a hírnevünkhöz, a párunkhoz, az állásunkhoz és az életünk összes többi tényezőjéhez egyaránt, amire korábban vágytunk, s amiért kő keményen korábban megharcoltunk és megszenvedtünk.

Ragaszkodás révén vagyunk képesek elérni mindazt, amire vágyunk, mert általa izzik bennünk mindaz, ami az életünk értelmét jelenti. Az emberi életünk legmeghatározóbb érzete ez, nem véletlen hogy az egész menedzser irodalom és üzleti képzés a vágy hangsúlyozására épül.

A vágy sérülése: az elutasítottság érzete

Nagyon sok ember attól szenved, hogy fél az elutasítástól. Ez az ami egy ifjú szerelmest elválaszt szerelmének tárgyától. Sokan ezért nem mernek váltani (partnert, állást). Sokan az elutasítottságtól való félelmükben nem vállalják fel valódi érzéseiket és igényeiket, s pont ez eredményezi a vágytól való szenvedést is.

Mint minden érzelemmel, a vággyal is két nagy probléma van. Nem lehet sem elnyomni, sem kiélni, mert mind a kettő által sérülni fogunk. Nagyon nehéz annak belátása és érzelmi elfogadása, hogy nem mindig kaphatjuk meg azt, amit szeretnénk. S pont ebből adódóan, egy idő után bezárkózunk és már nem fejezzük ki az igényeinket, mely hatalmas belső feszültséget okoz.

Menekülés a vágy hatásai elől

Amikor nem tudunk már mit kezdeni a beteljesületlen vágyaink érzelmi feszítésével, el kezdünk menekülni az élet kihívásai elöl. Ha meglátunk egy atletikus kinézetű embert, biztosak lehetünk benne, hogy ő a vágyaival küzd.

Az öt érzelmi sérülés megfigyelése során egyértelmű vált, hogy ez az első sérülés, ami kialakul az embereknél. Mert ezt tapasztaljuk meg először.

• Szeretnénk valamit, de anyánk nincs ott azonnal;
• Lehet olyan helyzet, amikor nem kaphatjuk meg egyből amit szeretnénk (pl. cicit);
• A társas kapcsolatokban is ez az első olyan tapasztalat, ami óhatatlanul felmerül (elutasítás).

Ajándékok, mint a vágyak kielégítésének tárgyai

Mivel egy menekülő ember nagyon nehezen tud kapcsolódni az emberekkel, tárgyakkal és emlékekkel vaeszik körül magukat.

A tárgyak, illetve a hozzájuk kapcsolódó emlékek folyamatos felidézésével igyekeznek a menekülő emberek újra és újra felídézni azon pillanatokat, amikor képesek voltak egy rövid időre megállni s megpihenni a folyaamatos menekülés közben. S ennek révén válhat egy apró ajándék még évek múlva is a boldogság forrásának netovábbja sokak számára.

De nem szabad elhalgatni a történet másik oldalát sem. Időnként az ajándékozás üzletté válik, mely a kapcsolatok fenntartásának egy olyan csereeszköze lesz, mely sokunknak felfoghatatlan. A kapcsolatainkban folyamatosan ballépéseket követünk el. Aztán „három napig jók vagyunk, sőt emberségesek”, és aztán azt várjuk, hogy minden rendbe jöhet ennek révén.

Ha egy férj ballépést követ el, sok nő simán benyújtja a számlát az év bármely szakában. A ballépésnek nem kell szexuális kihágásnak lennie, ennél sokkal kevesebb is elég egy „apró” ajándék bezsebeléséhez. Akár egy előre meg nem beszélt buli a haverokkal elegendő ürügy arra, hogy kiengesztelésül kapjunk egy nyakláncot, egy karkötőt, egy fülbevalót. Tudom, ez sokaknak furcsa lehet egy kapcsolat kontextusában, de ilyen zavarodott életek is vannak szép számmal.

A vágy keretek közé terelése

Amikor a vágy átalakításáról beszélünk, akkor automatikusan megjelenik a tudatos önkorlátozás, a lemondás és az igények csökkentésének kérdése.

• Egyszerűen nem lehet minden a mienk, ezért tudatosan választanunk kell a különböző lehetőségek közül.
• Teljesen mindegy, hogy mi a mi vágyunk tárgya, hová tesszük az energiánkat és mire költjük a pénzünk, mindenki a saját szintjén fog nyomorogni.
• Dárius kincse nem elég arra, hogy minden vágyunkat kielégítsük, ezért tudatosan le kell mondanunk dolgokról.
• Tipikusan mindig arról, amihez a legjobban ragaszkodun

Nagylelkűség az önzés ellenszere

Az erős vággyal rendelkező emberek többnyire csak a vágyuk által irányítottak, s ebből adódóan rendszerint önzők is. Mindazon cél, mely az ő céljaikat nem támogatja, számukra értéktelen, s nem képesek elfogadni, hogy az valaki más számára értelmes lehet, vagy hogy arra időt kell áldozni.

A nagylelkűség révén képesek leszünk odafigyelni és értékelni mások igényeit és céljait, másrészt képesek leszünk saját igényeinket is megzabolázni. Mert kénytelenek leszünk pénzt, időt és energiát, olyasmire áldozni, ami számunkra nem fontos.

Céljaink beteljesítése

Amikor képesek vagyunk a vágyaink tüzén keresztül látni, s képesek vagyunk higgadtan felmérni a lehetőségeinket, akkor a választás szabadságát kapjuk meg az életünkben. Ehhez nem kell se pénz, se vagyon, se tudás. Csak minimális józanság.

• A választás szabadsága által képesek vagyunk a tevékenységeink sorrendjét megválasztani.
• Meg tudjuk mondani azt, hogy a céljaink eléréséhez milyen tevékenységek fölöslegesek;
• Képesek vagyunk azon tevékenységeket választani, melyek rövid távon is eredményt hoznak, s
• képesek vagyunk hosszabb távon előre látva olyan döntéseket hozni, amelyekkel a változásokhoz is tudunk alkalmazkodni

Belső erő

Az energiáink zömét a vágyaink által szétszórt figyelmünk révén elveszítjük. Ezért soha nem lesz semmire se időnk, se energiánk. Ha képesek vagyunk mondjuk a tudatos választásaink által néhány dologra nemet mondani, miközben más dolgokra összpontosítunk, akkor a bennünk szunnyadó erő képes összpontosulni és a világban változást létrehozni.

Ez a fókuszált tevékenység az önbecsülésünket (önértékelésünket) nagyban támogatja, miközben a bennünk tomboló vágyak belső feszültségétől is megszabadulunk. Ez nem a vágyak elnyomása vagy kiélése által jön létre, hanem az által, hogy képesek voltunk keretek közé szorítani a belsőnkből áradó vágy energiáját.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!