Rólam

intuitív mentor, elengedés tanár

Üdvözöllek!

Matits Viktor vagyok, ennek az oldalnak a szerkesztő-tulajdonosa.

Ahhoz, hogy pontos képet kaphass arról ki vagyok, és mit tehet hozzá az életedhez, szeretnék pár alapvető kérdést megválaszolni a munkámmal kapcsolatban.

Ezt összekötöttem annak a bemutatásával, hogy hogyan jutottam el az egyszerű önismereti és önfejlesztő munkától egy ingyenes, az érzelmi intelligenciát fejlesztő, 7 részes mini tanfolyam megalkotásáig.

Tudom, hogy ez egy hosszabb lélegzetű írás, de sok olyan pontja van, amiben magadra ismerhetsz, ha időről időre elárasztanak az érzések, és nem tudsz velük mit kezdeni.

Ki vagyok? Honnan indultam?

Egy igen zűrös gyerekkorom volt. Ugyan az anyagi körülményeimre nem lehetett panaszom, de a belső világomban nem kis káosz uralkodott. Mely kihatott a viselkedésemre, a kapcsolataimra és a tanulmányaimra is.

De az érettségi után elhatároztam, hogy kerül amibe kerül, ki fogok mászni abból a slamasztikából, amiben bele kerültem.

S ez, ha nem is könnyen, de sikerült.

Mert lövésem sem sem volt arról, mire adtam a fejem (szerencsére, teszem hozzá).

Nem merem azt mondani, hogy most nincs teendő és változtatni való az életemben. De azt igen, hogy megugrottam azt a kihívást, ami a legtöbb nehézséggel küzdő ember számára legtöbbször csak vágyálom marad.

Hogy rendeződjön az életem,
s azt az életet éljem,
ami nekem megfelelő.

S pont ennek az útnak köszönhetően nagyon sok olyan helyzetet is megtanultam kezelni, minek kapcsán a segítők egy része azt sem tudja, miről van szó.

Mi volt az alapja az eredményeimnek?

Miután megértettem, hogy a jó élet nem fog az ölembe hullani, igyekeztem megtenni mindazt, amiről azt gondoltam, hogy változtathat a pillanatnyi helyzetemen.

Kitartással és elkötelezettséggel rengeteg módszert ismertem meg és használtam éveken át. Agykontrollal, kineziológiával, tranzakció analízissel, SVT-vel, Théta healinggel, és még sok mással igyekeztem az életem jobbá tenni.

De valami hiányzott.

Mi volt a baj?

Ugyan szépek voltak az elméletek, és átmenetileg vagy ténylegesen is jobbá vált az életem a különböző megközelítések hatására, de a vágyott céljaim elérése valahol elmaradtak.

Éppen ezért is igyekeztem az éberségemet fejleszteni, hogy képes legyek reálisan rálátni az életemre. Hogy végre tudjam azt, miért nem jutok közelebb a céljaimhoz.

Éveket öltem bele magam jobbá tételébe, hogy a belső világom sokkal élhetőbbé is váljon. Ami sikerült is.

DE a mindennapok szintjén, a magánéletemben és a munkámban nem sok változást tudtam felmutatni.

A változás útja nem mindig sima, s nem is mindig egyenes.

Miért mondom el mindezt?

Mert egy őszinte ember vagyok, aki nem szeret és nem is tud igazán hazudni. Az nem az én utam.

Ha azzal kezdenék bárkit áltatni, hogy a nehézségekkel teli élet megváltoztatása néhány egyszerű és könnyű trükkel megoldható, azzal egy hamis álomvilágot építenék, mint oly sokan.

Nem a külső körülmények hirtelen megváltozására gondolok, mert olyat sokat láttam, és magam is megéltem. Hanem arra a belső folyamatra, ami a külvilágban megjelenő változás eléréséhez szükséges.

Miért akadtam el?

A legnagyobb bajom az volt, hogy nem ÉRTETTEM, miért nem értem el a céljaimat, holott amit bele tudtam tenni, azt beletettem.

Ma már pontosan LÁTOM azt, hogy mi volt a gond. 

Az, hogy mindent meg akartam ÉRTENI, de nem igazán voltam hajlandó foglalkozni az ÉRZÉSEIMMEL.

Tele voltam a gyerekkori kudarcaim és sérüléseim fájdalmával, melyek folyamatosan feltörtek, mint egy gejzír, s nehézségek áradatát zúdították a nyakamba. Amivel már tele volt a hócipőm is…

Ugyan igyekeztem egy olyan buddhista gyakorlatokat végezni, amellyel a bennem lévő zavaros érzésektől megszabadulhatok, de mivel az érzéseimet ebbe a gyakorlatba nem igazán mertem beleadni, érdemi változást nem tudtam elérni.

Sok száz érzelmi állapotunk van, melyek hatása egy picit mindig más.

Zsákutcába kerültem!

Sok sikeres ember azt írja a könyvekben, s mondja a rendezvényeken is, hogy csak a megfelelő gondolkodás szükséges a sikerhez, meg a pozitív érzésekkel átitatott pozitív jövőkép.

Az előző mondattal viszont van két HATALMAS probléma. 

Az egyik az, hogy igaz. Ha pozitívak a gondolataink és az érzéseink is, akkor szinte bármit el tudunk érni az életünkben. S ha a pozitív gondolatok és érzések hiányoznak az életünkből, akkor a sikert elérni sokkal nehezebb, habár nem totálisan lehetetlen.

De a második probléma ennél sokkal zavaróbb: Az, hogy a legfontosabb kérdésről egy szó nincs benne!

Mi a búbánatot csináljunk akkor, ha a tudatalattiból feltörő érzések és gondolatok nem túl pozitívak, pláne ha görcsösek és fájdalmakkal terheltek?

Túllépni a gondolkodás keretein

Arra hamar rájöttem, hogy önmagában a pozitív gondolkodás nálam semmit nem ér.

Érzelem központú ember vagyok, mint minden harmadik ember a földön, s pont ezért számomra az érzéseket figyelmen kívül hagyni, azokat elnyomni gyakorlatilag lehetetlen.

Tudom, hogy az érzéseket elnyomni sokaknak nagyon könnyedén megy, s sokáig bántottam is magam, hogy azt én miért nem tudom megtenni.

De ma már tudom, hogy legalább ugyan annyi ember van, akinek az érzések elnyomása nem megy. S a helyzet nem reménytelen, csak nekik (nekünk) totál más működik, mint azoknak, akik az érzéseiket könnyedén el tudják nyomni.

Miért fontos az érzéseinkkel dolgozni?

Az érzések elkísérik az egész földi életünket. Már egy pár hónapos pocaklakó is érzékeli a világot, a környezetének összes érzelmi rezdülését magába szívva, s ez a fajta működés a születésünk utáni 2-3 évet is meghatározza.

Ez így begyűjtött érzelmi emlékek határozzák meg azt, hogy kik vagyunk, s hogy miként érezzük magunkat a világban.

Ehhez képest a gondolkodásunk (a kognitív képességeink) csak évekkel később, 3-5 éves korunk között alakul ki. S pont a kognitív működés kezdi majd megszűrni mindazt az ÉRZELMI hatást, ami minket kívülről ér.

Addig viszont gyakorlatilag érzelmileg védtelenek vagyunk.

Ami azt is jelenti, hogy szinte bármilyen lehet az életünk, attól függően, hogy milyen hatások értek minket kiskorunkban.

Ha érzelmileg a várandóság időszaka és a kisgyerekkorunk kiegyensúlyozott volt, akkor mi magunk is azt szokjuk meg, s azt is teremtjük meg az életünkben.

Ha viszont a várandóság időszaka és a kisgyerekkorunk érzelmileg zaklatott volt, akkor a kiegyensúlyozott és örömteli életet megteremteni sokkal nehezebb.

Mert a gyerekkorunk emlékei időről időre a felszínre fognak bukkanni kellemetlen és zavaró érzések formájában, s ez teljesen független attól, hogy könnyedén el tudjuk-e nyomni az érzéseink vagy sem.

Néha önmagunk felvállalása nem megy gördülékenyen. S ilyenkor erősebb eszközökhöz nyúlunk…

Érzelmeket elengedni?

Életem során sokszor megkaptam, mint oly sokan mások is, hogy engedjem el a kellemetlen érzéseket és történeteket. Vagy tegyek rá magasról, azaz vegyem be a leszarom tablettát…

Ami nekem nem igazán ment, köszönhetően annak, hogy alapvetően érzelem túlsúlyos ember vagyok.

De azt is tudtam, hogy az érzéseket szabadjára engedni sem túl jó, mert:

  • a szenvedéssel teli érzések (veszteség, fájdalom, közöny stb.) csak fájdalmat hoz létre.
  • a félelem átélése még több félelmet generál,
  • a vágyakozás csak még több vágyakozást szül,
  • a harag még több haragot…

Látszólag ezt nevezhetjük érzelmi sakk mattnak, de van megoldás…

Az éberség minden változás forrása

Éveken át gyakoroltam az éberség útját. Pontosan tudtam, hogy az esetek egyre növekvő részében képes voltam az érzéseimet úgy megélni, hogy nem sodortak el. Legyen az akár harag, nyugtalanság félelem vagy kár szenvedés.

De volt pár olyan helyzet, amikor nem tudtam nyugodt maradni az érzéseim áradatában, ami okozott pár kellemetlen helyzetet. Elintézhettem volna avval, hogy nem vagyok tökéletes, de volt egy komolyabb gondom is.

Egyre gyakrabban kerültem olyan helyzetbe, amikor mások kértek tőlem tanácsot, s nem tudtam átadni annak tapasztalatát, amit évek hosszú sora alatt megéltem az éberség gyakorlatok révén. Arra ugyanis a mai rohanó világban csak kevesen tudnak elegendő időt szakítani

Életem egyik legnagyobb emberi kudarca

Konkrétan emlékszem arra a férfira, akivel ültünk egy kávézóban, s kérte, hogy segítsek neki megmenteni a párkapcsolatát. Szerette a párját, de nem tudott hozzá igazán kapcsolódni sem érzelmileg, sem testileg.

Sokan azt hiszik, az ilyen helyzetek csak a nőket érintik, de ez koránt sincs így. Ugyan 20 perc múlva meg volt, mi a gyökere a szenvedésének, de feloldani azt nem sikerült több alkalom után sem.

Akkor egyszerűen hiányzott az a puzzle, aminek révén ma már simán fel tudom oldani az ennél sokkal cudarabb helyzeteket is.

Mi hozta el a megoldást?

Annak a tudása, hogy hogyan kommunikáljam le a meglátásaimat.

Annak az útja, ahogyan tapasztalat szintjén át tudjam adni azt, amit az elmúlt évtizedekben megéltem és megtapasztaltam.

Nem a szavak szintjén, mert az félreérthető, hanem a tapasztalat szintjén.

Könnyen, befogadhatóan, akár már egy 15 éves gyerek számára is (volt ilyen helyzet).

S pont ezért merem ma már meghívni az embereket a személyes

Mentor programomba

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.

  • A te utadon te lépdelsz:

    Az oldalon szereplő megállapítások csak az én véleményem tükrözik.

    Ezen cikkekben leírtak saját élethelyzetre való vonatkoztatása mindenkinek a maga feladata és felelőssége.

    Szükséges esetekben az itt leírtak alkalmazása nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológusi kezelést.

  • Ki mondja mindezt?


    Matits Viktor (Maci)

    önismereti mentor,
    elengedés tanár

    A legfontosabb célom, hogy minél több embert hozzásegítsek egy könnyebb és örömtelibb élethez.

    Melyben a nehézségek és a kihívások ugyan nem szűnnek meg, de nem is tesznek minket egy érzelmi és mentális hullámvasútra.

    Mindezt egyszerűen, könnyen és realíve gyorsan.

    Teszem azt annak ellenére, hogy nem vagyok

    sem pszichológus,
    sem pszichiáter.

    Csupán egy gyakorló buddhista, egy mentálhigénés szakember, aki a tudatosság útját járja több, mint 20 éve. S aki a munkája révén nagyon sok élethelyzetre látott rá úgy, hogy időről időre megláttam a dolgok fonákát is.

    S mivel több mint 20 évig dolgoztam magántanárként, alaposan megtanultam azt is, hogyan tudom a meglátásaim és tudásom úgy átadni, hogy az befogadható legyen.

    Ami azért fontos, mert csak akkor tudjuk érdemben megváltoztatni az életünket, ha képesek vagyunk rálátni arra, hogyan nehezítjük azt meg.

    Mitől billen ki az életünk az egyensúlyából, s a kibillentség hogyan vezet el nehézségek és a szenvedés áradatához.

    Éveken át én is áltattam magam, hogy minden megváltoztatható, csak akarni kell. Aztán szépen lassan rá kellett jöjjek, hogy ez nem mindenkinek és nemminden élethelyzetben igaz.

    Ugyan sokaknak hitet és erőt ad ez a mondat, de ha kibillent az életed az egyensúlyából, akkor bizony dolog van vele. Ami sok esetben nem történik meg magától. Főleg a ha túl nagy vagy túl sok hatás ért az életed során.

    Mit tegyél, ha elakadtál?

    Amikor túl sok minden van jelen az életedben, vagy valami nagyon erőteljes dolog kibillentett a benső egyensúlyodból, s már a fától nem látod az erdőt, akkor van szükség az egyéni konzultációra.

    Ha képes vagy a saját életéért felelősséget vállalni, vagy legalább is meg van erre a hajlandóságod, s ténylegesen változtatni szeretnél az életeden, akkor tudok érdemben segíteni neked.

    Helyetted ugyanis nem akarhatom a változást, s nem is tudom elvégezni az ehhez szükséges munkát. Én legfeljebb mutathatom az utat, de az utat neked kell végig járnod.

    Néhány fontos figyelmeztetés!

    Ha azt szeretnéd, hogy valaki simogassa a lelked, nem én vagyok a te embered.

    Ha azt szeretnéd, hogy motíváljalak s lelkesítselek, akkor is jobb, ha mást keresel.

    Ha viszont ahhoz kell az inspiráció és támogatás, hogy elengedd a nehézségeid okát, abban bízvást számíthatsz rám.

    Őszintén és egyenesen mindig meg szoktam mondani azt, amit látok, s mindig meghagyom a szabad választást, hogy a meglátásaimmal azt csináljon, amit akar.
    Egyszerűen azért, mert tudom, hogy ahogyan én látom a világot, az nem mindenkinek befogadható.