Az elengedés technikája (és akadályai) mögött egy mindennapi pszichológiai működés húzódik meg, melyet ha tudatosítunk, képesek lehetünk bármit elengedni az életünkből. Szokásokat, nehézségeket, embereket, helyzeteket. Bármit, ami a jelen életünket megnehezíti.
Amikor viszont nem értjük és nem ismerjük az elengedés egyszerű technikáját (illetve annak akadályait), akkor gyakran megjelenik a frusztráció, mely felénk áradó elvárásokból táplálkozik. Szeretnénk ugyan megfelelni (elengedni), de egyszerűen nem tudunk.
Többnyire látjuk azt, hogy ténylegesen túl kéne lépnünk régen berögzült működésmódunkon, viszont elengedni nem tudjuk, mert nem tanították meg nekünk az iskolában, és a szüleink sem ismerték.
Az elengedés alapja és legfőbb akadálya
Az elengedés képessége mindenkiben benne van. Gondoljunk egy pólyásbabára, akinek ha van valami nyűgje (éhes, szomja, fáj a hasa, tele a pelusa stb…), s ezt jelzi nekünk. Miután rendbe tettük, megdajkáltunk, jelen voltunk vele, többnyire édesdeden elalszik, s nem foglalkozik azzal, miért nem voltunk mellette hamarabb…
Ezt onnan tudhatjuk, hogy később, amikor már elkezdenek a gyerekek pár évesen beszélni, ilyen jellegű kommunikáció nem igazán hagyja el a szájukat. Amikor megkapják azt, amire szükségük volt, akkor onnantól elvannak, simán elengedik az egész történetet.
Ez a gyermeki állapot azon a ponton változik meg, amikor elkezd kialakulni a kognitív, problémamegoldó működés 5-6 évesen. Megjelenik az idő fogalma (hányat kell még aludni valamihez?), s megjelenik az ok-okozati gondolkodás is (mi kell ahhoz, hogy valamit megkaphasson?).
Ami egyet jelent azzal a mentális és érzelmi működéssel, ami az elengedés legfőbb gátját jelenti.
Senki ne értse félre, a logikus gondolkodás jó dolog, szükségünk is van rá. S ha ezen működésmódok nem jelennek meg 5-6 éves korig, akkor ott baj van.
De a logikus gondolkodásnak van egy olyan hátulütője, ami totálisan átformálja a működésünket. Minden élethelyzet egy megoldandó feladattá válhat, a megélt tapasztalatokhoz a korábban is jelen lévő érzések hozzátapadnak, s az érzések következtében a problémamegoldó működésmód (vagy az attól való menekülés) teljesen eluralhatja a létünk.
S ami talán még nagyobb baj, nem leszünk tudatosak azzal kapcsolatban, ami velünk történik, hanem a korábbi tapasztalatok és benyomások hatására elkezd az életünk automata működésre váltani.
Az elengedés technikája
Az elengedés, mint láttuk, Isten adta képességünk, amit a gondolkodó, problémamegoldó működésünk által képesek vagyunk totálisan lekorlátozni. Ha képesek vagyunk feloldani mindazt, ami a gondolkodásunkban a gátakat jelenti, akkor az elengedés képessége újra megjelenhet az életünkben.
Az elengedés első lépése annak tudatosítása, ami van. Amikor elkezdem látni azt, ami van, akkor tudom azt átformálni. Nem véletlen, hogy az önismereti blog több tucat írásában arról van szó, miként lehetünk éberek, miként láthatunk rá a különböző helyzetek fonák voltára.
Amikor egyéni konzultációt csinálok, akkor is az a legfontosabb része a munkámnak. Kívülről ránézve mások működésre egy tükröt tartok, hogy elkezdje a hozzám forduló is ténylegesen látni, mit is csinál az életében.
Ehhez nagyon sokféle kérdést szoktam használni (durván 2 tucat alapvető sémám van erre), de a legalapvetőbb a következő:
Tudatosítanád az, mit teszel az éleddel?
Tudom, hogy nagyon egyszerűnek hangzik, s részben az is.
Amikor viszont egy általad kimondott működésmódot ezzel a kérdéssel visszatükrözöm, s közlöm, hogy részben ennek köszönhető az a trutyi, ami miatt megkerestél, akkor belül sok minden elkezd átalakulni, minden további erőlködés nélkül.
S pont ez a cél.
Az elengedés képességének tudatosítása
Az elengedés második lépése arra emlékeztetni magunkat, hogy az elengedés képessége bennünk van. Ez egy agyoncsépelt mondattal szoktam megtenni, melyet Lester Levenson, az elengedés módszerének atyja is használt már az ötvenes évektől kezdődően:
El tudod engedni?
Tudom, hogy nagyon viccesen hangzik, s hogy nem lehet mindent ilyen egyszerűen elintézni. De szeretném halkan megjegyezni, hogy ez a fajta reakció a kognitív, az állandóan vizsgáló-analizáló működésünk mellékterméke. S nem a valóság pontos leírása.
A valóság az, hogy erre az eldöntendő kérdésre vagy IGEN, vagy NEM a válasz. S minden más is, ami ezen kívül van. Tudom, nem ezt tanultuk az iskolában, egy eldöntendő kérdésre egyenesen kell válaszolni, de a valóságban ezt csináljuk.
Sokszor egy egyszerű eldöntendő kérdésre (például: ennénk-e egy fagyit a nyári melegben?) egy kisebb kérdés cunami zajlik le a fejünkbe, mire kibökjük a választ.
S pont ezt a fajta működést használjuk fel az elengedés során arra, hogy a bennünk lévő mozgatórugókra ráláthassunk. Mert ezek az egyszerű kérdések ezernyi dolgot felhozhatnak a tudatalattinkból. Legalább is én ezt tapasztaltam magamnál és másoknál is.
Az elengedés tudatos választása
Az elengedés harmadik lépése a szándékunk tudatosítása. Használok ehhez is egy, az előzőhöz nagyon hasonló kérdést, mely a tudatos választás meghozatalára emlékeztet minket.
Elengednéd?
Ami totálisan szembe megy mindazzal, amit korábban megtapasztaltunk és megfigyeltünk a világban. S ami meghatározza azt, hogy mit tartunk lehetségesnek.
Miért fontos ez?
Az elengedés akadályai kapcsán egy fontos tényező kimaradt. Mindaz, amit 3 hónapos magzati kortól egészen a kognitív működés kialakulásáig megtapasztaltunk és megfigyelünk, az mindenféle szűrő nélkül beáramlik a tudatunkba, s az automatikusan meghatározza azt,
- kinek látjuk magunkat?
- miként látjuk a világot?
- mennyire bízunk magunkban és másokban?
- mit gondolunk lehetségesnek és lehetetlennek?
- milyen életet tudunk magunknak elképzelni, s milyet nem?
- stb.
Amit megváltoztatni többnyire nagyon nehéz. Mert minden egyes korlátozó működésmód mögött történetek és élményei száza-ezrei állhatnak.
Van egy-egy kulcs tapasztalat, amit érdemes lehet egyesével is megnézni, de nap mint nap ezernyi tapasztalat ér minket, mely a korábbi benyomásokra egy újabb réteget képez, s amit egyszerűen képtelenség egyesével elengedni.
Ezért szoktunk a végeredmény felől közelíteni. Megnézzük az érzést, mely egy adott működésre jellemző, s kikeresve azt az érzések és érzelmek listájából magát a működésmódot, a 9 fő érzelmi állapotot engedjük el.
Elengedés gyakorlata
Az elengedéssel nagyon gyorsan lehet haladni, mert tudatosan túllép a múlt hatásainak analízisén, egy közismert elv tudatos alkalmazásával.
A negyedik lépés annak tudatosítása, hogy csak a jelenben érhetünk el bármilyen változást. S minden olyan működésmódot érdemes kizárunk, ami a múltba vagy a jövőbe repíthetne el minket.
Ehhez összesen egy szót szokás használni, amiben minden más benne foglaltaik. Kezdetben, amikor tanítom az elengedés módszerét, vagy túlságosan nagy az elengedéssel szembeni ellenállás, akkor ki szoktam még pár szóval egészíteni?
Mikor (engednéd el)?
Amikor beleveszünk az okok boncolgatásába, akkor nem a jelenben vagyunk, hanem a múltban bolyongunk. Amikor meg a változtatás hogyanját kutatjuk, akkor a jövő bizonytalanságában veszünk el.
Ez a kérdés viszont a jelen megélésére ösztönöz minket, aminek révén az elengedés spontán megtapasztalható.
Az elengedés igazi trükkje
Tudom, hogy nem egy agysebészet összetettségű maga a módszer. S sokan ezért most azt hiszik, hogy ez nem így működik.
Ahogy egy kedves barátom mondaná, faék egyszerűségű. De a dolog sava s borsa pont az egyszerűségében rejlik, mely a kognitív, gondolkodó működésünket képes kicselezni, s feltörni az egónk védekező reakcióit.
Ezért arra szeretnélek bátorítani. hogy kezdd el használni az elengedés alapvető kérdéseit:
Mi az, amit most érzel?
Tudatosítanád?
El tudod engedni?
Elengednéd?
Mikor?
Az elengedés igazi titka a rendszeresség. Ha minden nap elengedsz valamit az életedből (amihez néha a fenti kérdéseket akár többször is fel kell tenned magadnak), akkor egy év alatt több száz olyan tehertől megszabadulhatsz, ami most még nehezíti az életed.
Mindattól, ami az évek során ránk rakódott.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Mi a teendő akkor, ha a válasz minden kérdésre, a nem. Igy a mikorhoz el sem lehet jutni…
Alapvetően a kérdések arra valók, hogy irányba állítsák a tudatalattit. Az elengedésnek igazából nem feltétele, hogy a kérdésekre „igen” válaszokat kapjunk. Épp ezért a megjelenő nemek ellenére is sok esetben megtörténik az elengedés.
Ha mégsem történik meg az elengedés, akkor pár egyszerű kérdést szoktam pluszban feltenni:
– Mennyire akarod elengedni az adott érzést/gondolatot/történetet?
– Megengednéd-e hogy ezt az akarást elenged?
– Választanád-e azt, hogy mindenféle „válasz” ellenére elengedsz az adott érzésből/gondolatból/történetből?
Vagy ránézünk a belső világunk több tucat további tényezőjére, rendszerezett formában (az elengedés tanfolyamon szoktam ehhez egy összefoglaló táblát adni, ahol ezek össze vannak gyűjtve).