Az öt szeretetnyelv arra ad választ, hogyan tudjuk kifejezni illetve befogadni a törődést és szeretet. Mitől érezzük jól magunkat, illetve minek a hiányától vagyunk képesek magunkat rosszul érezni a mindennapjaink során
Rámutatnak egyébként az érzelmi mozgatórugóinkra is, melyek meghatározzák az életünket. S nem utolsó sorban azt is megmutatja,hogyan tudunk illetve hogyan igyekszünk kapcsolódni másokhoz:
- minek révén tudunk megnyílni másoknak, s
- miként tudunk megnyitni másokat.
Érdemes a következő leírás előtt egy pár perces teszttel megismerni a saját szeretetnyelvünket. Rengeteget adhat a következő leírás megértéséhez, ha ismerjük a saját szeretet-anyanyelvünket, mert ez nem is annyira egyértelmű, mint ahogy az első látásra tűnik.
Az első szeretetnyelv: Elismerés és törődés
Sokan meghalnak azért, hogy amit tesznek, azzal imponáljanak másoknak. Aki az ilyen embereket elismeri, annak bármit hajlandóak megtenni. Akinél viszont azt érzékelik, hogy nem figyel rájuk, attól semmi mást sem tudnak elfogadni, és nem is hajlandóak értük semmit megtenni.
Ez a fajta figyeleméhség a büszkeséghez kapcsolódik. Akiknél az elismerés a meghatározó kapcsolódási mód, azoknak nagyon fontos a szilárdság, s nagyon hasznos, ha rendszeres önvizsgálattal pallérozzák önmagukat. Ennek segítségével rengeteg külső és belső gazdagság forrásává válhatnak.
Akinek az elismerés az érzelmi anyanyelve, az tanuljon meg úgy elismerni, hogy az mások számára is befogadhatóvá váljon. Ennek legnagyobb kihívása, hogy mások elismerésekor a büszkeségnek semmi terepe. Mások vagyunk, s ebből adódóan másképp is értjük meg ugyan azt az üzenetet.
- Sokunknak egy ölelés a legnagyobb elismerés;
- Mások inkább egy apró meglepetésből érti meg ugyanezt;
- valakinek inkább egy extra találkozás üzeni ezt;
- míg van, akit egy apró szívesség megtétele motivál
Tudom, ez egy picit más megközelítés, mint ami elsőre gondolnánk, de pont ennek révén lehetünk képesek másoknak megadni mindazt, amire ők vágynak. S nem mellékesen ennek révén úgy tudjuk megadni másoknak azt, amire vágynak, hogy igazából nekünk sem lesz, annyira megterhelő.
A második szeretetnyelv: Együtt töltött idő
Sokak számára csak annyi kell, hogy azt érezzék, vele vannak az emberek, hogy köztük lehet. Ez többnyire azoknak nagy igénye, akiket a bennük jelen lévő harag miatt az emberek elkerülnek. Az ilyen emberek folyamatosan keresik azon alkalmakat, amikor együtt lehetnek másokkal.
Akiknél a fő kapcsolódási mód az együtt töltött minőségi idő, azok alapvetően szorgalmas és kitartó, nagyon tudatos emberek és képesek a helyzeteket tisztán kezelni. Az egyetlen kihívásuk a félelem és a harag, mely beárnyékolja az életüket. Főleg akkor, ha nem kapják meg azt, hogy együtt lehessenek másokkal. Az olyan számukra, mintha a pokolba kerülnének.
Akik az egyéni értéküket az együtt töltött minőségi idő révén képesek megtapasztalni, azok a másokra szánt idejükben tegyenek meg annyi jót másokkal, amennyit csak képesek.
- Ismerjék el mások eredményeit;
- érjenek hozzá másokhoz (ez lehet egy szimpla kézfogás is, nem kell mindenkit halálra dédelgetni);
- készítsünk a találkozás közben egy pici ajándékot (például origamizzunk szalvétából);
- vagy segíthetünk másoknak némi apró dolog elintézésével is, ami számunkra nem nagy gond, de a másiknak nem megy könnyedén.
A harmadik szeretetnyelv: Ajándék
Sokan attól érzik azt, hogy fontosak mások számára, ha ajándékokkal lepik el őket. Sokan a legegyszerűbb, legkisebb ajándéktól is kenyérre kenhetőkké válnak. Mert ennek révén egy pillanatra újra megélhetik azt, hogy fontosak, s igazából bármit megkaphatnak az élettől. Mindent, amire csak vágynak.
Akiknek a fő kapcsolódási módja az ajándék, azoknak bármi lehetséges. Mert bármit be tudnak fogadni. Képesek bármilyen helyzetből kihozni a legtöbbet, ha képesek a vágyaiknak és az álmaiknak keretet szabni.
Ők azok, akik pont ennek révén egy reménbytelen helyzetből is képesek kihozni az életüket, ha képesek azon az érzelmi sérülésen túllendülni, hogy elutasítják őket.
Számukra a legnagyobb kihívás, ha azt élhetik meg azt, hogy elérik a céljaikat. Ha nem kapják meg azt, amit szeretnének, s nem attól, akitől szeretnék. .
Aki alapvetően ajándékok révén érzi azt, hogy értékes a világnak, annak viszonylag egyszerű feladata van. Csupán arra kell figyelnie, hogy mindenkinek azt ajándékozza oda, amire az adott embernek igénye van. Ennek kapcsán előbb-utúbb át kell lépnie saját komfortzónájának határait, mert az ilyen fajta törődés számukra teljesen szokatlan.
A negyedik szeretetnyelv: Figyelmesség, apró szívességek
Sokak számára az apró figyelmességek és szívességek azok, melynek révén érezni tudják, hogy ők bizony fontosak a világ számára. Olyan fontos ez számukra, hogy amikor egy megszokott dolog hiányzik az életükből, akár az egész napjukat is tönkreteheti.
Másrészt a házimunka az, amit sokan nem szeretnek, s sok nőnek hatalmas áldás, ha időnként valaki segít nekik a feladatok elvégzésében. Néha egy mosogatás többet jelenthet egy embernek, mint bármi más. Az a nő, aki panaszkodik a házimunkára, gyakran nem is a fáradsággal küszködik, hanem azzal, hogy nem tesz ehhez hozzá a párja.
Akinek az apró szívesség az egyik szeretetnyelve, annak a féltékenység és az irigység zöld szörnye az egyik mumusa, mely nem kis kihívást okoz. Akik a figyelmesség révén élik meg azt, hogy elfogadják őket, azoknak rengeteg türelmet érdemes kifejleszteniük. Ha mindent rendben valónak érzékelnek, akkor viszont hatalmas örömmel képesek bármivel foglalkozni.
Akinek a figyelmesség, az apró szolgálatok a gyengéje, az tekinthet a másik négy kapcsolódási módra úgy, mint a figyelmesség egy speciális megnyilvánulása.
- Sokak számára egy masszírozás, vagy csupán egy apró simogatás hatalmas szolgálatot tehet;
- valakinek két figyelő szempár jelenti ezt a felbecsülhetetlen figyelmességet;
- míg valakinek az tény, hogy szakítanak ránk időt;
- vagy hogy elismerjük azt, amit jól csinált.
Az ötödik szeretetnyelv: Érintés
Sok ember él-hal azért, hogy hozzá érjenek, és hozzá érhessenek másokhoz. Ez nem keverendő össze a szexuális vággyal, ez annál sokkal finomabb és érzékenyebb kapcsolódási forma.
Az embereknek egy ölelés többet jelent, mint bármi más a világon. gyakorlatilag az anyaöl biztonságát idézzük fel vele minden egyes alkalommal. Azt a biztonságérzetet, amit a születés előtt mindenki átélt. Az ilyen jellegű viszonyulás bármivel kapcsolatban megjelenhet.
Van egy budapesti önkéntes csoport, akik ingyen öleléssel ajándékoznak meg időről időre embereket. Az index is írt róluk, s aki akarja, akár még a facebook csoportjukat is követheti.
Akinél ez a fajta kapcsolódás a domináns, abban rengeteg teresség jelenhet meg, képesek ráérezni mindarra, ami alapvetően nem nyilvánvaló, s pont ennek következtében képesek megtalálni minden helyzetből a kivezető utat. Viszont kemény dió számukra, ha valamiért nem képesek átlátni a helyzeteket, s összezavarodnak.
Akik számára az érintés adja meg az emberi lét stabilitását, az adja meg másokkal is azt, amitől ők biztonságban érzik magukat.
- Sokszor egy mosoly, egy elismerő fejbillentés is megérintheti az emberek szívét. S ezt elkezdhetjük értékelni is.
- Hatalmas hatása lehet annak is, ha csak egy kézfogásra és öt mondatra beugrunk valakihez, hogy érezze a másik is, hogy időt szánunk rá.
- Sokak számára annak ténye, hogy odaadjuk azt az apró dolgot, amivel a másikat meglepjük, mindent nagyszerűt megüzen a másiknak rólunk.
- Vagy amikor átadjuk azt, amit kért tőlünk a másik, is elegendő megerősítés másoknak.
Az emberi kapcsolódás harmóniája
A klasszikus (Chapman-i) felfogás szerint, mindenkinek azt adjunk meg, aminek a szükségét, hiányát érzékeli. Tehát:
- érintsük meg azt, akinek az az igénye;
- dicsérjük, aki attól alél el;
- adjunk ajándékot, akinek az a mindene;
- tegyünk meg apróságokat, akiknek ettől áll helyre az élete;
- s töltsünk időt azzal, akinek ez jelenti a biztonságot.
Másrészt arra bátorít, hogy mondjuk ki s fogalmazzuk meg azt, ami számunkra fontos, ami számunkra alapvető egy harmonikus érzelmi állapot megteremtéséhez.
Szerintem a szeretetnyelv tudatosításának van egy következő aspektusa is, ami az érzelmi békéhez ugyanolyan fontos. Nem csak az az igényünk, hogy kifejezzék számunkra az emberi törődést a környezetünkben, hanem az is, hogy mi is kifejezhessük az érzéseinket azon a módon, ahogy mi azt képesek vagyunk megélni.
Nyilván ennek kapcsán érdemes részben átformálnunk mindazt, amit magunkról megismertünk, de azt hiszem megéri ez a fajta érzelmi munka, mert búsásan megtérül.
Ennek egyenes következménye az, hogy a hasonló szeretetnyelvvel rendelkezők könnyebben tudnak egymáshoz kapcsolódni, mint akiknek a szeretetnyelvük nagyon eltérő.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!