A minőségi munka megtalálása

Sokunknak a megélhetése függ egy munkahelytől, melynek megtalálása, megszerzése és megtartása alapvető létérdekünk. Ehhez most bemutatok 7 olyan eszközt, ami könnyedén hozzásegíthet minket, de azt nem merem ígérni, hogy mindezt automatikusan meg is tudjuk valósítani,

Az biztos, hogy akinek nincs elegendő pénze, az hatalmas árat fizet érte, de sok esetben az is baj, hogy úgy akarjuk a pénzt megszerezni, hogy mi magunk is elveszünk ebben a folyamatban, mert feladjuk önmagunkat, az álmainkat és az elveinket. S ennek következtében az egész életük egy romhalmazzá válik.

Sokszor azt láthatjuk, ha körbenézünk, hogy egy olyan ördögi körré válhat a pénz hajszolása, melyből nincs igazi kitörési pont. Legalább is azon a módon, ahogy abba belekerültek.

Aminek a legfőbb oka, hogy az elegendő mennyiségű, pláne a sok pénz megszerzése a legtöbb ember számára egy gordiuszi csomó. Nem tudják azon a szinten megoldani, ahol most tartanak.

1. A pénzhiány rémének elengedése

Hallottam egy olyan mondatot, mely rengeteg mindent más megvilágításba helyezett számomra. Többek közt a pénzhez való viszonyt is.

„Amiből semekkora mennyiség sem elegendő, arra igazából nincs is szükségünk”

Elsőre nekem is nehezen volt emészthető ez a gondolat, de ahogy közelebbről megnéztem, rájöttem, hogy mennyire igaz.  Sok olyan gondolat is előkerül ennek ismeretében a sok pénz hajszolása kapcsán, ami mindent más megvilágításba helyezett. Aminek volt egy olyan összetevője, mely a munkával illetve a jó állással kapcsolatban mindent irdatlanul nehézzé tesz.

Ugyanis az, amit a jó állással kapcsolatban gondolunk, az egy olyan ábránd, ami nem létezik. Egy olyan délibáb, amihez még igazodni, arra törekedni sem mindig érdemes. Mert a lehetőségektől és a valóságról tereli el a figyelmet. Ettől függetlenül érdemes megnézni közelebbről a jó állás ismérveit, mert sokat megérthetünk arról, miként is találhatunk magunknak egy igazán jó munkát (ha nem is feltétlen egy alkalmazotti jogviszonyt.

A tökéletes állás:

1. Könnyen elvégezhető;
2. Nem kell hozzá nagy tudás;
3. Különleges képességet sem igényel;
4. Nem igényel sok időbefektetést;
5. Minimális felelősséggel jár;
6. És rengeteget fizet.

Aki a tökéletes állás nevű ábrándot kitalálta, annak külön marketing díjat kellett volna alapítani. Egy olyan elérhetetlen álmot teremtett meg sok (tíz)millió ember számára ezen a Földön, s annyira univerzális, hogy simán bárki felakadhat a horgára. Mert pont az emberek leggyengébb pontjára épít, az emberi vágy és ragaszkodás túlhangsúlyozására.

Nem esküdnék meg, hogy a multi level marketing gurui alkották meg ezt az univerzális álmot. Ettől függetlenül minden MLM cég bemutatójának ez az igazi mézesmadzagja, még akkor is, ha nem mondják ki.

De pont ez az elérhetetlen álom mutatja meg azt is, hogy mi minden szükséges a kiemelkedő eredményekhez, és a rengeteg pénz megkereséséhez (akár egy jó mlm vezető számára is). Egyszerűen ennek a mintának kell búcsút inteni, pontosabban a fonákát venni, s meg van az alapvető receptje az egyéni és közösségi sikereknek.

2. Kemény munka

Rick Pitino, az luisville-i kosárlabda csapat híres edzője, az igazi eredmények eléréséről írt könyvét avval kezdi, hogy aki bármilyen jelentős eredményt el akar érni az életében, az nem kerülheti el a kemény munkát.

Pontosabban úgy fogalmaz, hogy aki eredményt akar elérni, annak számára a kemény munka nem lehet kérdés. Mert kemény munka nélkül bármi nagy dolgot elérni szinte lehetetlen. Ezen a ponton érhető tetten, hogy a valóság és az ábránd egymás kiegészítői. Aki meg akarja spórolni az életében a kemény munkát, az felejtse el, hogy sok pénzt fog keresni.

Egy hangyányi túlzással azt is mondhatjuk, hogy nagy eredményeket elérni kemény munka nélkül:  fából vaskarika. Annyira reális, mint amerikai állampolgárként megszületni egy kis somogyi zsákfaluban. Nem lehetetlen, de nem is reális a legtöbb ember számára.

Egy dolgot viszont Rick Pitino nem mondott ki. Sokszor a kemény munkát nem a fizikai módon kell megtenni, hanem a gondolatainkkal és az érzéseinkkel. Mert ezek azok a tényezői az életünknek, melyek megállíthatnak minket, illetve nehézzé tehetik az életünket.

3. A tudás megszerzése

A mai élethez kétféle tudás szükséges: általános és specifikus. Rengeteg olyan ismeret van, ami szinte bármilyen munkakörben szükséges lehet, s mégis sokaknak hiányosságai vannak.  Ezek nélkül érvényesülni szinte lehetetlen:

1. A számítógép és az internet felhasználói szintű használata ma már alap;
2. Egy idegennyelv középszintű tudása sem kérdés már, ha nem aprópénzt akarunk keresni;
3. az emberi kommunikáció és együttműködés alapjai is nagyon hasznosak a mindennapok során, de ez nagyon kevesebbek sajátja;

Ez jön a csapból is, mindenki erről beszél a pályaválasztóknak. Van viszont három másik olyan terület, amiről már kevesebb szó esik, pedig a valódi kitörési pontot ezek jelentik, s ezek sem specifikus ismeretek, hanem olyanok, melyre bárkinek szüksége van:

1. önszervezés, önmenedzselés és az önmagunk képviselésének tudása;
2. az önálló gondolkodás és döntés képessége;
3. egy nagy adag rugalmasság és kreativitás.

Sokan azt hiszik, hogy ez a második három pont a felvételi beszélgetések és a munka során kifejezetten titkolandó. Ez igaz is, ha egy olyan munkahelyet vagy alvállalkozói kapcsolatot keresünk, ahol nulla felelősséggel akarjuk az időnket elütni.

De ha tényleg sokat akarunk elérni, akkor pont ezek a pontok lesznek azok, amelyek a sikerünk zálogai lehetnek. És ezt a jó munkaadók és gazdasági partnerek keresik is.

Ahol az értelmes gondolkodást üldözik, ott rendszerint nem lehet előrelépni sem anyagilag sem más módon. S pont ezért nem lehet fejlődni és tanulni sem, mely a mai világban hosszabb távon igen sok baj forrása. Érdemes ilyen helyzetekben keresni egy másik munkahelyet amilyen gyorsan csak lehet.

Az állandó tanulás időszakát éljük

A mai világ a minőségről s nem a mennyiségről szól. Egyre átalakuló világunk megköveteli a folyamatos és tudatos változást, alkalmazkodást. Ezért sem jó, ha egy munkahelyen nem tudunk fejlődni.

Aki a folyamatos átalakulás feladatát nem vállalja fel, s nem végzi el, az egy idő után elér egy plafont. S azon semmilyen korábbi módszerrel nem fog tudni felülkerekedni. Mert a valódi megoldások soha sem a múlt ismétlésében keresendők, hanem az olyan megújulásban, mely a korábbi értékeket is megőrzi, s minden mást az enyészetre hagynak.

A diploma ma már kevés

A megszerezhető (papírral igazolt) tudás ma már nem akkora érték, mint volt 20-30 éve. Sokaknak van már felsőfokú végzettséget igazoló papírja, főleg a fiatalabbak közül, de ez egyre ritkábban jelent piacképes tudást.

Ha nincs a megszerzett papír mellé elegendő tapasztalat és életrevalóság, akkor a sok pénzt kiérdemelni és megkapni csak vágyálom. Egyre kevesebb az olyan fiatal, aki fogja magát, kitalálja azt, mit akar az életével kezdeni, s céltudatosan tesz is érte.

Mert amit ma megfizetnek, amiben a sok pénz van, az alapvetően nem a munka, hanem az a tudás, amit a munka során alkalmazunk. A megszerzett tudás alkalmazása, a gondolkodás az igazi érték.

Aki sokféle ismeretet használ a munkája során, és azokat egyedi módon alkalmazza, az sokat fog keresni. Aki a tudását nem használja új dolgok megalkotására, csak ismétli a korábban megtanultakat, annak a pénze csökkenni fog. Nem feltétlen számszerűleg, de értékben mindenképp.

Az életút tudatos megtervezése

Egy nagyon kedves ismerősöm kisfia elment a nyolcadik osztály után szakközépbe szakács tanulónak. 16 évesen a nyári szünetben a szülei telkétől nem messze lévő fogadóban elment „kézilánynak”, majd a következő nyáron szakácsnak. Egyszerűen imádta azt, amit csinált, s ezt a munkaadók is értékelték.

Ezen háttérrel azt is elérte, hogy 18 évesen minden pénteken és szombaton a budapesti Hilton szálloda konyháján dolgozott szakácsként. Azt mondta, hogy ő egy igen jó séf akar lenni, s ő ezért mindent meg is akar tenni. Tanulni akart, s Budapesten ennél jobb helyet keresve sem nagyon találhatott volna.

Bocsánat, ez nem a múlt században történt, a srác 2015 tavaszán érettségizett.

De az ilyen mentalistás nem magától értetődő. Sokan úgy választanak szakmát, hogy egy adott munka jól fizessen. Csak épp az egyéni adottságokat nem veszik sokan figyelembe. Miközben meg mindenki tudja, hogy csak annak lehet jó keresete egy adott területen, aki tényleg szereti azt, amit csinál, akár már fiatalon is.

Döntéseink és választásaink egy jó része nem ok nélküli. Gyerekkorunk mintái, szüleink, a minket körülvevő emberek szokásai alapvetően meghatározzák azt, kik vagyunk és hogyan gondolkodunk. S ez még akkor is így van, ha a szüleink voltak velünk annyira jó fejek, hogy nem akarták előre megmondani, mit csináljunk az életünkkel. De ez sem magától értetődő. Ahhoz, hogy ezen hatásoktól képesek legyünk szabadabban élni, s azt választani, ami tényleg nekünk működik, érdemes elengedni mindazokat a mintákat és érzeteket, melyek a múltunkban gyökeredznek. A múltunk elengedése —>

4. Az egyedi képességeinkre épített élet

Minden ember életében van olyan terület, mely kiemelt fontosságú számára. Amivel akkor is foglalkozik az ember, ha minden mást elhanyagol. Ezek azon képességekhez kapcsolódnak, melyek leginkább meghatároznak minket.

Ezen kiemelt prioritások, képességek már kisgyerekkorban is megjelenhetnek, habár ennek megnyilvánulása az évek során folyamatosan alakulhat, változhat. Érdemes megkeresni azt a tevékenységet az életünkben, aminek kapcsán akár minden mást is képesek vagyunk háttérbe szorítani, s akkor is foglalkozni vele, ha semmi másra nem marad időnk.

Az ilyen történetek egy olyan jelzést jelentenek, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek mutatják meg pontosan azt a kiemelt fontosságú tevékenységet (képességet), amivel igazán nagy dolgokat vagyunk képes elérni, s amihez a támogató erő is jelen lesz az életünkben.

Érdemes ezt a képességet vagy igényt figyelembe venni akkor, amikor munkát keresünk, hogy ezen igényt vagy képességet minél többet megélhessük.

5. A sok pénz megszerzése időt igényel

Aki sajnálja egy tevékenységre az időt, az azt ne végezze. Mert megöli a kreativitást, leszívja az energiánkat, és megöli az önbecsülésünk is. Evvel kapcsolatban valaki azt mondta egy szemináriumon, hogy legyen olyan a munkánk, melyet ingyen is csinálnánk.

Aki olyan munkahelyen van, ahova utál bejárni, az jobban teszi, ha mihamarabb felmond, és keres magának egy másikat. Még akkor is jobb élete lesz egy hozzá passzoló munkahelyen, ha történetesen kevesebbet keres egy ideig.

Pár éve hallgattam egy kávézóban a szomszéd asztalnál egy minőségbiztosítási tanácsadó cég interjúit. Budapesti PhD hallgatókat interjúvoltak arról, hogy milyenek az ő munkakörülményeik.

Aki nem tudná, egy doktori munka megírása napi 8-10 óra munka befektetését igényli,  minimum 3-4 éven keresztül. Miközben a PhD ösztöndíj (a munkáért kapott pénz) nagyságrendileg sem elegendő egy budapesti albérlet kifizetésére. S akkor még nem beszéltünk az étkezésről, a ruházkodásról, stb.

El ne felejtsük, ők nem a lógósok az egyetemen, hanem azok, akik a legjobban teljesítettek az egyetemen. Akik már egyetemistaként is tudományos munkát végeztek az óráik és a vizsgáik mellett, extra időt és energiát szánva ezekre, részben feláldozva a a magánéletüket és a pihenésre szánható idejüket is.

A munka élvezete mindent megér

Mégis, ezen huszonéves fiatalokon sok minden látszott, csak nem a letörtség. Imádták a munkájukat, az azzal járó megannyi kihívást és nehézséget. S az sem zavarta őket, hogy ők naponta nem 8 órát foglalkoznak a munkájukkal, hanem annál többet.

Miközben szinte mindannyian elmondták, hogy a megkeresett pénzük szinte semmire nem elég, és a szüleik vagy a párjuk pénzügyi támogatása nélkül esélyük nem lenne a doktori munkájukat elkészíteni. Mégis teszik mindazt, amit a munkájuk megkövetel.

Számomra az egyik legmeghatóbb interjú az volt, amikor az egyik kertészmérnök hölgy arról beszélt, hogy a kutatóintézeti munkatársainak sem merte elmondani, hogy mennyit keres. Mert még az ott dolgozó traktoros bácsi is többet keresett, mint ő.

Ez azért is nagyon szívbemarkoló számomra, mert van több kertészmérnök barátom is, aki egy-egy kertészeti vállalkozást vezetnek, s magyar mércével nézve igen csak jól élnek (úgy is mondhatnánk, hogy megcsinálták a szerencséjüket).

6. A felelősségvállalás nélkül nem megy

A felelősségvállalás a minőségi élet alapvető kelléke. Ennek érzékletes példáját adta az a hajléktalan, aki megnyerte az ötös lottó főnyereményét. Elkezdett dolgozni, mert többet akart tenni másokért.

A felelősségvállalásnak többféle formája van, melynek révén képesek vagyunk úgy alakítani az életünket, hogy az számunkra élhető és örömteli lehessen. Ennek a kulcsa az, hogy annak adjunk teret az életünkben, ami számunkra hasznos és előrevivő

Egyéni felelősségvállalás

Aki egy picit is jobban ismer, az pontosan tudja, hogy a felelősségvállalással kapcsolatban nekem komoly kihívásaim voltak korábban. Nem kevés belső háborúskodás után voltam képes belátni, hogy másképp igazából nem megy.

Minden sikeres barátom a felelősségvállalás révén érte el a sikereit, s amikor a felelősségvállaláson már nem volt akkora hangsúly, s elkezdtek a kiess ellenállás irányába haladni, akkor ütött be náluk a krach.

Amit elértem az életem során, azt én is a következetes felelősségvállalásom révén értem el, s voltam képes nem egyszer egy teljesen vesztes helyzetből is felállni, nem is akárhogy.

Aminek kapcsán viszont nem vállaltam fel a felelősség rám eső részét, azzal kapcsolatban jött nekem is a szar a nyakamba rendesen (bocs!). Mert a dolgok természete ilyen következetesen egyszerű.

A lehetőségeinkért vállalt felelősség

Az igazi kérdés az, ki az, aki tesz ezért, hogy megalapozza a jövőjét? Ki veszi fel a munkáskesztyűt, hogy a pillanatnyi jó életét feladva egy igazán nagyszerűt életet teremtsen magának (és másoknak).

Mert minden lehetőség magában foglalja a hozzá mért felelősséget is.

• Ha az élet megajándékoz egy nagyobb pénzösszeggel, akkor az én felelősségem, hogy azt minél többször megduplázzam.
• Ha rálelek a saját különleges képességemre, az én felelősségem az, hogy abból kihozzam azt, amit csak lehet.
• Ha jó iskolába jártam, akkor az én felelősségem, hogy az ott megszerzett tudással és kapcsolati tőkével mi mindent hozok létre.
• Ha rátalálok egy olyan partnerre, aki tényleg hozzám való, az én felelősségem is, hogy kihozzuk egymásból a legjobbat.
• Ha van egy tehetséges gyerekem, akkor szülőként az én felelősségem, hogy gyerekként azt minél jobban ki is tudja bontakoztatni.
• Ha van egy viszonylag szabad életem, melyet kevéssé kötnek a mindennapok kihívásai, az én felelősségem az, hogy minél több embert hozzásegítsek ugyanehhez.

Félreértés ne essék. Ezen példák a saját baklövéseimet jelentik az életemmel kapcsolatban. Ezeket nem a barátaimnál vagy az ismerőseimnél láttam, hanem én magam szúrtam el. Volt, amit nem is egyszer.

Önérvényesítés, mint a felelősségvállalás egy formája

Van egy olyan pontja az életünknek, amiben én nagyon sokáig kezdőnek éreztem magam. Ez pedig az életünkért és az önmagunkért vállalt felelősség, az asszertív önérvényesítés.

Hogy ez miben különbözik az előző két fajta felelősségvállalástól? Abban, hogy ennek fókuszában én vagyok, és nem a cselekedeteim. Kiállok az érdekeim mellett, képviselem azokat, s nem hagyom magamat kihasználni.

Bátran nemet mondok olyan helyzetre, amiben az én érdekem sérülnek, illetve én nem vagyok nyertese az adott helyzetnek. Bármikor választhatom önmagamat, s mondhatom azt, hogy eddig s nem tovább.

Ennek semmi köze az önzéshez, ez csupán annak belátása, hogy senki más nem fogja az érdekeinket képviselni. Aki ilyen helyzetben azzal revolverezik (pontosabban bűntudatot kelt), hogy nem vesszük figyelembe mások érdekeit, az totálisan el van tévedve.

Mások hiányos érdek képviseletéért nem mi vagyunk a felelősek. Arról nem beszélve, hogy sokan pont a bűntudatkeltéssel érnek el sokkal többet, mint ami méltányolható és elfogadható lenne. Ezzel érik az önérvényesítés szélsőséges formáját, az önzést, mely semmivel sem jobb, mint az, amikor magunkat helyezzük a sor végére.

7. A pénz hatalma

A pénz ereje nagyban kapcsolódik a felelősségvállaláshoz. Ha arra fókuszálok, hogy mindig mindenem meglegyen, nem lesz egy huncut buznyákom sem. Ha viszont arra fókuszálok, hogy legyen mindig pénzem, akkor a pénzügyi vergődéseimnek idővel vége szakad.

Ennek első pontja, hogy a munkám értékét elkérjem. Annyit, amennyit az ténylegesen megér.

A pénz ugyan nem minden, s boldogságot sem vásárolhatunk általa, de akinek nincs elegendő pénze, annak a lehetőségei nagyban be lesznek korlátozva. Mert akinek nincsen pénze, az nem tudja a pénzt használni sem, hogy éljen az életében elé tárulkozó lehetőségekkel (remélem világos, hogy nem a pénz ésszerűtlen költéséről beszélek, hanem a jövőnk tudatos építéséről, önmagunkba való befektetésről).

Ettől függetlenül a pénz és a boldogság nem elválasztható egymástól. Csak van benne egy apró csavar. A pénz nem boldogít, de a boldogsághoz kapcsolódik. Amikor érzelmileg kiegyensúlyozottak és boldogok vagyunk, akkor több pénz talál meg bennünket, s kevésbé szórjuk. S amikor érzelmileg zaklatottabbak vagyunk, akkor a pénzünk is jobban megy.

A boldog emberek 20 szokása kapcsán láttuk, hogy a boldogság igazából választások sorozataként „érhető” el. Az életünk attól lesz örömteli és boldog, hogy tudatosan a boldogságot választjuk, s azért tevőlegesen teszünk is, s nem várjuk a sült galambot, hogy a szánkba landoljon.

Egy apró dolgot viszont itt meg kell jegyezni. A valódi boldogság a félelmeken túl van. A félelem eltávolít a valóságtól s gátolja a jó döntések meghozását. Félelemből csak tüzet lehet oltani, de valódi értéket teremteni nem lehet. Mert a félelem a hiányból, a kevésből táplálkozik. Tehát a több pénzhez mindenképp fel kell oldanunk az érzelmi sérüléseinket, melyek a félelmeinknek kiapadhatatlan táptalajt szolgáltatnak.

A pénzhez való viszonyunk helyreállítása

Az egész pénzkeresési mizéria, és igazából minden valódi eredmény kulcsa a saját kapcsolatunk újrateremtése a világgal. És ezen belül a pénzzel kapcsolatos érzéseink és gondolataink felülvizsgálata.

Ennek az egész történetnek az a kulcsa, hogy mi az, ami igazából számomra fontos:

„Ahol a fókuszom, ott az életem.”

Ami számunkra fontos, az lesz az életünk része. Amire nem fordítunk figyelmet, azzal csak a baj lesz. Ezért olyan fontos az éberség a mindennapjainkban.

Akinek nem fontos a pénz, az biztos anyagi gondokkal fog küzdeni. Mert nem figyel rá, s figyelmet követel. A legtöbben, akik nem figyelnek a pénzre, nagyon mélyre eltemetik magukban a pénztelenség fájdalmát. Mert félnek megérezni a szűkösség szorítását.

Ettől igazán veszélyes az a kérdés, hogy „tudsz egy jó állást?”. Mert ebben a kérdésben nem azon van a fókusz, amire szükségünk van az életünk finanszírozásához. Hanem egy másodlagos tényezőn, egy lehetséges módon arra, ahogy a sok pénzt meg tudjuk szerezni. Ettől az esélyét is elvesztjük annak, hogy sok pénzünk legyen, mert nem az van a fókuszban.

Az anyagi jólét megteremtése —>

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!