A békés harcos 3 alapelve a jelen helyzetünk megértéséhez ad egy egyedi kulcsot. Ennek lényege, hogy megértsük, mi, akik ezt az utat járjuk, semmivel sem vagyunk jobbak, mint bárki más.
Ennek bemutatására ugyanazt az elvet használtam, mint amit a békés harcos útjának bemutatása kapcsán is követtem. Elővettem a könyv kulcsmondatait, s azon keresztül mutatom be a békés harcos alapelveit.
Igyekeztem az idézetek kapcsán elkerülni az ismétlést, pont azért, hogy minél több mindent be tudjak mutatni ebből az életszemléletből. A békés harcos útja, és annak 3 alapelve egy egészet alkot, igazából a kettő nem választható el egymástól.
A békés harcos 1. alapelve: Paradoxon
Az élet egy misztérium (csoda),
ne pazarold az időt arra, hogy megértsd!
Hopp. ez kapásból egy ellentmondás. A történet elején Szókratész felszólítja Dant, hogy kezdjen el jobb kérdéseket feltenni. A harcos alapszabálya meg pont arról szól, hogy ne akarjuk megérteni a világot. Thich Nhat Hanh, egy amerikai zen szerzetes idézete mutatta meg nekem ennek a mondatnak az igazi értelmét:
A zen útja nem a jobb válaszok megtalálásában van.
Hanem a kevesebb kérdésben.
Talán nem meglepő, hogy ez a fajta megközelítés megtalálható a Ho’oponopono rendszerében is. A hoponopono 1. alapelve pont ugyanerről szól.
A létünk megértése csak addig a pontig érdekes, amíg a zavaró, már-már idiótának ható reakcióink gyökereit kivesszük. S onnantól csak egy dologra összpontosítunk: a boldogságra és az életre, mely a jelen pillanat révén tapasztalható meg. Továbbmenni már csak azért sem érdekes, mert a világ abban a pillanatban lesz nagyon bonyolult, amikor a saját állapotunkon túllépünk.
A békés harcos 2. alapelve: Változás
Soha semmi se marad ugyanaz.
Ekkora közhelyet szerintem bármelyik önismereti író le tud írni.
Csak van egy gubanc vele. Egy szót sem értünk belőle. Tudni tudjuk, mint a hiszekegyet, de megélni már nagyon nehezen megy. Ez egy teljesen más műfaj…
Az életünkről kialakult képeket, érzéseket és gondolatokat elengedni egy folyamat.
Ha erre képesek vagyunk, akkor gyökeresen meg tud változni minden más is életünkben Ennek a folyamatáról szól az online önismereti tréningem—> |
Életünk minden pillanatában változik – napról napra –, s mi abban az álomban ringatjuk magunkat, hogy meg tudjuk őrizni mindazt, ami a mienk, s ami nekünk fontos. De Szókratész jobb egyenese kíméletlenül őszinte:
Fogadd el, hogy nem te irányítod, mi történik veled.
Evvel nem adod fel az álmaidat, csak azt adod fel, ami sose volt és sosem lesz a tiéd, a kontrollt.
Dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másképp is.
Jobb vállalni, hogy nyersz vagy veszítesz, mint félelemben élni.
Ezt nevezik a bokszban technikai K.O.-nak. Innen nincs érdemi visszalépés, az ego drámáit végérvényesen dobhatjuk a kukába.
S utána jön az igazi léleksimogatás. Az a fajta, amitől egy harcias ember simán felmászik a falra:
A harcos nem attól harcos, hogy feladja azt, amit szeret.
Egy harcos azt teszi, amit szeret.
Nem kell hozzá semmi, hogy azt tedd, amit szeretsz.
Ez minden kifogást kihúz a pakliból, mint a Ho’oponopono 6 alapelve. Nincs terelés, nincs mellébeszélés, még egy kifogás sem. Egyszerűen értelmét veszti, mert semmi dolgunk vele. Tedd, ami az életed, s a többi majd elrendezi magát. Már ha elég bátor vagy ehhez.
A békés harcos 3. alapelve: Humor
Szókratész tanítása nagyon lényegretörő. Nem hagy kibúvót, pontosan rámutat a saját gyengeségeinkre:
Őrizd meg a humorérzéked, főleg, ha saját magadról van szó. Ez határtalan erőt ad.
Ez nekem elsőre nem hangzik túl biztatónak. A történet kapcsán azt láthatjuk, hogy Dan, mint egy zöldfülű, folyamatosan bedől a bölcs öregember trükkjeinek, aminek következtében Szok időről időre lóvá teszi őt.
Nézzük meg azt az epizódot, amikor a bárban töltött este után megtámadják őket az utcán. Már-már úgy tűnik, olcsón megúsznák ezt a kalandot, de Szok újabb és újabb tippeket ad arra vonatkozólak, mit vehetnének még el tőlük. A végén szinte mindenüket elveszik, Dan még a drága óráját is (ugye Szókratész nem hord órát).
A történet lezárásaként gyakorlatilag fehérneműben sétálnak a csípős, párás éjszakában, s ekkor van egy olyan mondata Szókratésznak, ami több esetben is nehéz döntés elé állított engem:
Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.
Ez nagyon kijózanító. Többnyire azokat szeretjük, akik jók hozzánk, s akik zavaróak, azokat jó messze elkerüljük. De egy kilátástalan helyzetű ember a legszerencsétlenebb. Hányszor elküldtem volna őket a fenébe. Mert láttam, mennyire nagy baromság, amit tesznek. Ma már óvatosabb vagyok, az önhittség nekem is nagy kihívás időről időre.
Nem vagyunk jobbak másoknál, mert többet tudunk.
Vagy mert tudatosabban élünk.
Talán okosabbak vagyunk, de nincs olyan, hogy jobb.
Sosem lehetsz több vagy kevesebb másoknál.
Anno a fényadás, Biegelbauer Pál tanítása is erről szólt.
Ez viszont minden ego játszma alól kihúzza a talajt. Egy önismereti úton járó ember „nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, (…) nem keresi a maga hasznát” (bocs, ezt is egy Pál mondta 🙂 ). Talán ideje lenne megértenünk Pál tanítását: szerénység, alázat, elfogulatlanság. Amíg ebből egy gyűszűnyit nem mondhattam a magaménak, addig csak az idióta és felesleges füleseket nyakaltam be egymás után.
A békés harcos útja nagyon rögös
Az a helyzet, hogy ami békés harcos 3 alapelvéből következik, az se nem szép, se nem örömteli, s egyáltalán nem felemelő.
Egy jó harcos nem tökéletes.
Nem győz mindig.
Nem sérthetetlen.
A jó harcos nagyon is sebezhető.
Ez teszi igazán bátorrá.
Mondhatnák, hogy némileg esztelen, de ebben Szoktarész nagyon hajthatatlan:
Egy egész élet munkája fekszik benne…
Aha. Értem. Illetve kezdem megérteni a megérthetetlent. Ez egy úttalan út, amin bizony vakon jár az ember. Vannak útjelzőtáblák, vezetők, rengeteg jó és kevésbé jó tanács, de a lényeg az, hogy ezen az úton mindenki olyan magányos, mint a kisujjam.
Az intuícióban kell bízni. Minden tettnek meg van az ára és az előnye.
Csak aki mind a kettővel tisztában van, az realista, és képes felelősen cselekedni.
Egy apró pont hiányzik: hogy a búbánatba leszünk képesek meghallani a belső hangunkat, miképpen találunk igazi útmutatást, s miképpen tudjuk az egész utat megfelelően végigjárni?
Az út az, ami boldoggá tesz, s nem a megérkezés.
Itt és most vagy maga a pillanat.
Egy igazi harcos mindig tud meditálni.
Mindegy, mit csinál.
Engedd el a kötelékeidet!
Ez nem varázslat.
Ez ahhoz hasonlatos, mint amikor egy 50 méter magas szikláról csukafejest ugrunk egy ismeretlen mélységű vízbe, aminek az élővilágáról sem tudunk semmit.
Az előzmények ismeretében túl sok meglepetés már nem érhet minket. Szókratész tanítási módszere pontosan ez. Nem hagy sok teret az ego tökölésének.
Az élet lényege kifejleszteni azt a bölcsességet, hogy a megfelelő erőkifejtést használd a megfelelő helyen a megfelelő időben.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!