Szent Pál apostol Korinthosziakhoz írt levelében van egy rész a szeretet (agape) dicséretéről. Sokszor olvastam tinédzserként, talán a hegyi beszéd után talán a legtöbbet idézett újszövetségi rész a Bibliából. Amikor olvasom, gyakran csak átfutom, anélkül, hogy igazán átgondolnám, mire is mutat rá.
Egy kedves barátom inspirálására 2015 karácsonyán elővettem, és alaposan megvizsgáltam a szöveget azon szemmel, milyen kérdéseket tennék fel ezen szöveg kapcsán önmagamnak. Pál apostol szavai ugyanúgy szólnak a mának, mint a zűrzavaros római korban élőknek, s szerintem a felmerülő kérdések is hasonlóak.
A képességeink használata
A kommunikáció önmagában üres
„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”
Mennyire vagyok tudatos abban, amit mondok?
Mennyire vezérel érdek, és mennyire a támogatás szándéka, amikor megszólalok?
Folyton csak magamat akarom eladni, vagy a másik felé fordulás szándéka vezérel?
Mennyire érthető, amit mondok, milyen értékeket képviselek?
Mi az, amit nem mondok ki, mikor hallgatok, holott beszélnem kellene?
Amikor nem vállalom fel magam a mondataimban, azt miért teszem?
A tudás önmagában nem elegendő
„Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.”
Mi van a lelkemben? Hallgatok arra, ami belőlem jön?
Mennyire értem a világot, ami körbevesz? S mennyire veszem ezt figyelembe?
Mennyire hiszek a jóban? Mikor van az a pont, hogy elég?
Miként teszem azt a jót, ami bennem van? Miként inspirál ez másokat?
Elfordítom a fejem, ha valami nem tetszik, vagy megérint mások nehézsége?
A pénz és a vagyon nem emberi értékmérő
„Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem. „
Mikor teszek másokért? Miért teszek másokért? Hogyan teszem mindezt?
Látom-e a másikat, vagy csak azt teszem, ami szerintem jó?
Mikor adok? Amikor más is látja, vagy észrevétlen?
Sokat adok kedveseknek (a szeretteimnek), vagy másokkal is jót teszek?
Tudok-e nemet mondani? Tudom-e azt mondani, hogy nem adok, mert másnak szánom?
Menekülök-e attól, aki kér? És a másik oldal, mennyire vagyok mártír?
Mennyire őrzöm meg magam, hogy adni tudjak?
A szeretet megnyilvánulása
A szeretet a kapcsolódás öröme
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,”
Mit adok magamból? Mennyi bennem a gőg, a kérkedés és a féltékenység?
A másokért végzett szolgálatom mennyire szól rólam? Mennyire tolom magam előtérbe?
Tudok-e ezen fordítani? Tudok úgy adni, hogy eredetileg nem is akartam?
Tudtam-e úgy odafordulni valakihez, hogy először elfordultam volna?
Tudtam-e szimplán tenni a dolgom, miközben előtte fel akartam vágni, kivagyiságom akart tort ülni?
Mennyire voltam eközben türelmes és jóságos önmagammal? És másokkal?
A szeretet mindennek teret ad
„Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,”
Mennyire emlékszünk sérelmeinkre?
Mennyire emésszük magunkat mások tettei miatt?
Mennyire élünk mások kárára?
Mennyire teszünk keresztbe ellenfeleinknek?
Mennyire keserítjük meg mások életét?
És mit teszünk az időről időre felbukkanó haraggal és keserűséggel?
Aki szeret, az az életet támogatja
„Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazságnak”
ennyire választjuk a belső meggyőződésünk?
Mennyire vannak a tetteink és a szavaink fedésben egymással?
Mennyire állunk ki az igazunkért?
Mennyire védjük magunkat meg?
Mennyire állunk ki másokért?
Mennyire hallgatunk némán, s cinkosan, ha épp mást bántanak?
Ezen a képen a mosoly igazi, de látszik mögötte az igazságtalanság érzetének fájdalma is.
Látásunk áltat formáljuk a világot
„Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.”
Felismerem azt a pontot, ahol az egó rémuralmának véget kell vetni?
Vagy mindent eltűrök, mert nekem ez a sorsom, mely a (hamis) szeretet parancsa ez?
Mennyire kajálom meg a tömegmédia népbutítását?
Remélem a változást, vagy magam is teszek érte?
Én vagyok a változás, amit látni akarok a világban? (Mahatma Gandhi nyomán)
Vagy még mindig egy helyben ülök, várva, hogy valahogy megoldódnak a dolgok?
A szeretet állapota
A szeretet a múlandóságon is túllép
„A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.”
Mennyire követem a világot? Beleveszek a mindennapokba, vagy tudok tárgyilagos lenni?
Mennyire hatnak rám a reklámok? És mit teszek, mely a szavakon túlmutatóan hat másokra?
Mennyire fejezem ki az érzéseim? Mennyire engedem be mások érzéseit?
Mit csinálok, ha mások érzései számomra zavaróak? Visszamenekülök a csigaházba?
Vagy fel merem vállalni a konfrontációt, hogy az ártást megállítsam?
A valódi tudás (szeretet) megfogalmazhatatlan
„Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is. „
Mennyire vagyok tudatos annak kapcsán, hogy ami történik, az nem örök?
Mennyire tudatos bennem, hogy a világlátásom töredékes?
Mennyire hiszem azt, hogy nálam a bölcsek köve?
Mennyire sugárzik belőlem az ‘én mindent tudok’ gőgje?
Tudok-e hallgatni, ha épp van nálam tapasztaltabb?
Megengedem-e, hogy más is megtapasztalhasson?
Mennyire veszem el mástól a döntés jogát és lehetőségét?
Van az a helyzet, amikor kénytelenek vagyunk megálljt parancsolni korábbi döntéseink következményeinek.
A szeretet állapotában nincsenek kérdések
„Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.”
Mennyire érték az, amit nap, mint nap teszek?
Mennyire szolgálja az életem mások életét?
Mennyire ismerik el a munkámat?
Mennyire ismerem el mások munkáját?
És én mennyire ismerem el a saját munkámat?
A szeretet forrása
A belső érettség a valódi szeretet megnyilvánulásának alapja
„Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.”
Mennyire őriztem meg a gyermeki nyitottságom?
Mennyire vagyok őszinte? Örömteli? Boldog?
Mennyire tudom kezelni a frusztrációim? A haragom? A rosszkedvem?
Mennyire korlátoz a megszokás, és a korábbi kudarcok emléke?
Mennyire fogadom be a múltunk, annak minden fájdalmával és örömével együtt?
Mennyire vagyok nyitott az újra?
A szeretet mindent lát, mindent tud és mindent befogad
„Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.”
Az érzéseim mennyire homályosítják el a tisztánlátásom?
Mennyire vagyok rabja az elképzeléseimnek?
Mennyire vagyok objektív? Mennyire engedem meg magamnak, hogy tévedjek?
Mennyire fogadom el azt, ha más téved?
Miként teszem jóvá azt, ha valamit elrontok?
Amikor a gyerek lázad a szabályok követése ellen, akkor jön a büntetés, a feltételes szeretet alkalmazása.
Az erőnk forrása bennünk van
„Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.”
Mennyire hiszek magamban? És másokban?
Mennyire vezet az elfogadás?
Miként emelkedek túl a mindennapok nehézségein?
Miként támogatom ebben a környezetünket?
Miként védem meg magamat attól, hogy kihasználjanak?
Miként élem meg azt, ha olyasmit kell megtennem, amit nem akarok?
