Mindenki boldog szeretne lenni, s elkerülni a szenvedést. S mégis égbe kiáltó hülyeségeket csinálunk nap mint nap, amivel a saját boldogságunk gátjait építgetjük. Mert az önértékelésünk nem a megfelelő alapokra helyezzük. Pedig boldogságnak a megfelelő (s nem a helyes) önértékelés az egyik alapfeltétele.
Sokan a célok kapcsán hirdetik, hogy azokat elérve boldogok leszünk. Még olyannal is találkoztam, aki a boldogságot elérő célkitűző tanfolyamot hirdetett. Én ezekben nem hiszek, mert a célok olyanok, hogy sosem az történik, amit előre elterveztünk, s csak a szenvedést növeli, aki változó körülményekre építi az önértékelését.
A boldogság igazi állapota pont attól nagyszerű, hogy nem kell hozzá semmi, csupán a pillanat megélésének öröme. Minden, ami az itt és most örömétől eltávolít minket, azt érdemes eltávolítani az életünkből. S minden, ami a nyugalom és béke megélését támogatja, azt érdemes rendszer szinten az életünk részévé tenni. Ez ugyanis támogatja az életünket.
Leírva ez talán egyszerűnek is tűnhet. De amikor elkezdenénk ebbe az irányba menni, s tudatosan felépíteni a saját életünket, rengeteg „akadály” jelenhet meg. Érdemes megnézni, mit és hogyan érdemes tenni, s főleg azt, hogy miért, hogy az önértékelésünk a helyére kerüljön.
Segíthet a döntést meghozni, hogy magunknak hozzuk meg a döntés, és nem mások elvárásait követve. Ne arra pazaroljuk el az életünket , hogy mások zavarodott életéhez igazodunk, egy élő díszletet megteremtve.
1. A boldog emberek elkerülik az emberi drámákat
A mindennapi szenvedéseink zömét az emberi kapcsolatok okozzák. Mint ahogy a legtöbb örömöt is a kapcsolataink révén élhetjük át.
Az emberi kapcsolataink minősége alapvetően meghatározza az életünk minőségét. S nem mindegy, kik azok, akik a mindennapjaink részesei.
Érdemes azokkal keresni a kapcsolatot, akik elkerülik az emberi drámákat, mert az emberi drámák és konfliktusok okozhatják a legtöbb szenvedést és kihívást az életünkben:
- a panaszkodást
- a pletykát
- a kapcsolatok tudatos erodálást
Akik a fentiekkel a mindennapjainkat simán pokollá tehetik – vagy legalább is megnehezíthetik –, azokat nem érdemes az életünkben benntartani. Nincs az a haszon, mely megérné, hogy valaki ilyen módon folyamatosan rombolja a nyugalmunk és a közérzetünk.
Érdemes ezért olyan emberek társaságát keresnünk, akiknek az önértékelése stabil lábakon áll. Az segít ahhoz is, hogy az emberi játszmákat átlépjük vagy kikerüljük.
Erős önértékelés nélkül az emberi játszmák játékszereivé válhatunk, mely rengeteg felesleges energiát vonhatnak el az életünkből.
A játszmákat elkerülni viszont nem egyszerű, ha abba valaki unos-untalan bele akar rángatni a jelenlétünkben, s még érzelmileg is fájdalmas lehet. Felesleges mindenféle emberi játszmáknak kitenni magunkat, csak a vesződés van vele.
2. A boldog emberek adnak másoknak, amikor lehetőségük adódik
A boldog emberek talán legfontosabb tulajdonsága a nyitottságuk, melynek révén megosztják mindazt, amijük van. Igyekeznek mindig azt adni, amire épp szükség van.
- Egy mosolyt,
- egy segítő kezet,
- egy apró szívességet,
- egy elismerés,
- egy jókívánságot.
A boldogság nem a külső világ tárgyaihoz kötődik, túl van az önzésen és a harácsoláson. Kimutatták tudósok, hogy a vagyon és a jövedelem növekedésével a boldogság nem nő egy szint után. Ezért nincs semmi értelme annak, hogy a garázsban legyen 5 kocsi, hozzá 3 nyaraló, és két vitorlás.
Az ilyen „gazdagság” szimpla pazarlás. Ha az élettől többet kaptunk, mint környezetünkben élők, akkor legyen inkább egy hosszabb asztalunk, s ne magasabb kerítésünk. Azzal csak nehézségeinket szaporítjuk, s nem a biztonságunk
Egy nélkülözőnek ételt adni, egy fázó embernek kabátot mindig értékes. De, mint mindennek, ennek is van egy ésszerű határa. Azt adjuk oda, ami az életvitelünket nem borítja fel menthetetlenül. S azt se felejtsük el, hogy a hajléktalan sem feltétlen szorul rá a támogatásra. Mert akinek kevés is elég, annak ne adjunk úgy, hogy több legyen neki, mint amit képes használni. Alapelv:
Inkább tanítsd meg a másikat halászni, mint hogy minden nap nálad álljon sorba ingyen halért.
3. A boldog emberek bátran mondanak nemet, amikor arra szükség van
Sokan vesznek körül minket, s sokan a boldogságkeresésnek igen egyedi, számomra érthetetlen vagy elfogadhatatlan útját választják. Arról már volt szó, mit kezdhetünk mások szenvedésével, de arról még nem, hogy mit kezdjünk avval, ha ebben minket minden áron szeretnének partnernek választani.
Amikor valaki bele akar vonni a saját őrületébe, és mi ezt nem akarjuk, akkor gyakran el kezd harcolni. Nem kicsit, nagyon. Mert az őrültek csak magukat látják, és senki mást nem. Nem önzők, csupán nem képesek a másik ember világát érzékelni. S ilyenkor igen is keményen bele kell állni a helyzetbe, s nemet kell mondani minden jogtalan vagy teljesíthetetlen kívánságra és elvárásra.
Néha ez azért nehéz, mert érzelmileg nagyon kötődünk másokhoz (a szeretteinkhez). A párunk, a gyerekünk vagy a szülőnk sokkal keményebb kihívást jelenthet egy ilyen esetben, mint egy tőlünk távolabb álló személy. Mert olyan, zsigeri játszmák indulhatnak el, amelyek a kapcsolatunk kialakulása óta jelen van, s ezek átformálása komoly munka mind a két résztvevőnek.
4. A boldog emberek önértékelése nem kötődik sikerhez vagy kudarchoz
A valódi önértékelés alapját az üzleti irodalomban és a személyiségépítő képzéseken nagyon bénán tanítják. Elővesznek egy részt valamelyik ismert és sikeres ember történetéből, amikor kudarcot és vereséget halomba gyűjtött, s azt mondják, hogy ez nem számított nekik.
Elsőre Winston Churchill választási vereségei és Thomas Edison több, mint ezer sikertelen villanyégős kísérlete jut eszembe. De a lényeg nem a sikereken vagy a kudarcon van, hanem a következetesen elvégzett munkán.
Ha beletesszük azt a munkát, amit bele tudunk, s mégis bukás lesz az eredmény, azzal soha sincs gond. De ha nem tettünk bele mindent, ami a sikerhez kellett, pedig arra lehetőségünk volt, akkor bizony az komoly gond. Mert az önértékelésünk nagyon durván sérülni fog. Magunknak nem tudunk egy jó hangzó indokkal elszámolni a kudarc megtereméséért. Marad bennünk egy tüske, hogy egy sikert bizony elérhettük volna, ha beletesszük mindazt, ami a sikerhez szükséges lett volna
Nem tudjuk, egy kisded miről álmodik. De sajnos arra sem nagyon emlékezünk túl a harmincon, milyen álmaink voltak tinédzserként.
5. A boldog emberek a prioritásaiknak maximálisan elkötelezettek
Minden embernek meg van az egyedi életútja, amiben rengeteg minden helyet kap. Fontos, hogy mindenki élje a saját egyedi életét, mert csak így lehetséges megőriznünk az önértékelésünket.
Életünknek van pár területe (szerepe), amivel érdemes tisztában lennünk. Minden terület figyelmet érdemel az életünkben, s ha ezek közül bármit is elhanyagolunk, az az életünk teljességének a hiányát eredményezheti.
Legfontosabb életterületeink, amiknek érdemes megadni a figyelmet:
- Mindenki egy önálló személyiség, s mindenkinek szüksége van személyes térre
- A szüleink gyereke vagyunk, akiktől az életet kaptuk
- A családunk része vagyunk, akik ugyan csak hatnak ránk
- A barátságaink, akik az életünk legfőbb támaszai
- Partnerkapcsolat részesei vagyunk, mely a minőségi emberi életnek a része
- Pénzügyi döntéshozók is vagyunk, hisz mindenkinek van több-kevesebb pénze
- Dolgozó emberek is vagyunk, s amit teszünk, abból épül a jövőnk
- Birtoklunk dolgokat, eszközöket, melyek ugyan úgy figyelmet érdemelnek
- Élvezzük az életünket, mert aki csak hajt, az előbb-utóbb kiég
- Egyesek ellenfélnek (konkurenciának) is tekintenek minket.
- Vallási hátterünk is van, még egy ateistának is…
- S vannak elveink és szabályaink, amik alapján döntéseket hozunk
Ha ezek közül bármelyiket is elhanyagoljuk, akkor bizony az életünkben hiány fog keletkezni. S a hiányok idővel igen fájdalmas űrt fognak jelenteni az életünkben. Mert egyik területen elért eredmény sem pótolhatja a másik terület hiányosságait.
Az boldogság forrásainak bemutatása folytatódik:
→ minőségi kapcsolatok
→ tudatos döntések
→ tudatos változás
