A kapcsolataink egyik nagyon fontos eleme a barátságok kialakítása. Mint a sokak által ismert közmondás is mondja:
„Madarat tolláról, embert barátjáról”
Sokkal jobban jellemez bennünket az, kik a barátaink, mint az, kik a szüleink, kik a rokonaink. Mert mi élhetjük másképp az életünket. Függetlenül attól, mit tettek a szüleink és a környezetünkben élők gyerekkorunkban.
A szabadságunknak viszont lehet egy komoly kerékkötője. Ha azt gondoljuk, hogyha valamit másképp teszünk, akkor az jobb is. Ilyen nincs. Mindenki azt teszi, amit az adott külső és belső körülményei között a legjobbnak vél, illetve amit meg tud tenni.
6. A boldog emberek kifejezik a tiszteletüket és a hálájukat
A hála sokkal erősebb kapcsolat két ember között, mint akár a szeretet, akár a gyűlölet. Ugyan úgy, ahogy a tettes-áldozat kapcsolat a lélek szintjén erősebb köteléket jelent, mint a szeretet. Tudja jól ezt minden családállítással foglalkozó. A hála még ennél is erősebb kötelék két ember között, csak sokkal inspirálóbb és örömtelibb.
Az ambíciótól az értelemig c. filmben az első jelenetében Dr. Wayne W. Dyer-t látjuk épp az ágyából kikelni. Azzal kezdi a napot, hogy kikelve az ágyból hálát ad:
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Semmi pátosz, vallási rituálé vagy ezoterikus hókuszpókusz. Pár egyszerű szó, mely kifejezi annak értékelését, hogy ezt a napot is megélhettük.
A kiegyensúlyozott és boldog emberek természetes állapota, hogy mindent és mindenkit értékel és tisztel. Hatalmas ereje van ennek a lelki állapotnak, mert folyamatosan megosszák mindennel és mindenkivel azt, amijük van. A belső öröm és megelégedettség állapotát.
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
7. A boldog emberek ápolják az emberi kapcsolataikat
Ápolni helyett simán lehetne azt írni, hogy törődnek vele. Mindenki másképp tesz a minőségi kapcsolatainak a megteremtéséért. Ezen tevékenységeknek a legfontosabb összetevője viszont közös. A lényeg ugyanis annak kimutatása, hogy mennyire értékeljük és tiszteljük a másik embert, az életével, a munkájával, a küzdésével és a nehézségeivel együtt.
Néha ez csak egy köszönésben, egy fejbiccentésben nyilvánul meg, van hogy az elismerésünkben vagy néha egy kritikus megjegyzésben.
A szeretet nem fedi el a hibákat, csupán lágyan és megértéssel viszonyul a nehézségekhez. S ezáltal képes az érzékeny és fájdalmas pontjait az életünknek kezelni. Ezért fontosak az önismeret során a barátságok.
Minden kapcsolat cserefolyamat. Attól lesz a kapcsolat valódi kapcsolódás, hogy én is adok bele valamit és a másik is. Aki egy kapcsolatból csak ki akar venni, az előbb-utóbb kapcsolati konfliktusokat, értetlenséget és megbántottságot fog az életében átélni. Ez ilyen egyszerű, még akkor is, ha mindenféle könyvek ezt ezerféle módon agyonbonyolítják.
A jó barátságoknak, s egyébként minden érdemi kapcsolódásnak is, az adás az alapja. Amikor buddhista szertartásokon ültem, sokáig nem értettem, miért mondják azt, hogy:
Adás és más erények által legyek minden lény javára!
Pedig a titok egyszerű. Nem az a gazdag, akinek sok kacatja van, hanem az, aki képes adni másoknak. Mert az indítja el azt az áramlást, amire egy igen sokrétű és gazdag élet megteremtéséhez szükség van.
A gazdagság megteremtése is arról szól, hogy legyen egy olyan árud, amit sokan és lehetőleg sokszor megvesznek, s a kicsi haszont összetéve kialakul egy olyan pénzforrásod, ami minden pénzügyi igényedet ki tudja elégíteni.
8. A boldog emberek szerető környezetben élnek
Minden kapcsolat minősége azon mérhető le, mennyire szívesen találkozom a másikkal. Mennyire örülök a másik örömének. Ennek révén egyből meg tudom mondani, ki az, aki szeret engem, és ki az, aki nem. S akit ezért nem nehéz viszont szeretni.
Aki elkötelezett a maga boldogsága kapcsán, az ez alapján pontosan tudja, hogy kikkel akar időt tölteni, és kikkel nem.
Ahol azt érezzük, hogy elfogadnak annak, akik vagyunk, s olyannak, amilyenek vagyunk, oda szívesen megyünk. Ahol ez viszont nincs meg, azt a helyet érdemes elkerülni. Mert az nem segít bennünket.
Önmagunk választása
A Dalai láma egyszer azt mondta:
Ne engedd, hogy mások viselkedése lerombolja a belső békéd.
Ha nem tudok egy helyzetben békében lenni, s nem tudom az okát sem megszüntetni, akkor kénytelen vagyok a zavaró helyzetet időlegesen elkerülni.
Tudják ezt a gyerekek is. Vannak rokonok, akikhez szívesen mennek, s vannak, akikhez a látogatást minden áron el akarják szabotálni. Figyeljünk rájuk! Ugyan nem feltétlen tudatosan, de a saját világukat védik, és ebben érdemes őket támogatni (meg egyébként magunkat is).
Akik az életük egy pontján elkezdenek a saját boldogságukért felelősséget vállalni, gyakran lecserélik a „barátaik” zömét. Mert nem érzik már jól magukat abban a környezetben, ami korábban a szomorú, a nehézségeket szemlélő életszemléletüket támogatta.
Sokan ugyanezt teszik, amikor egy elfogadó közegbe kerülnek, például egy kis vallási közösségbe. A régi környezetük az átalakult életüket nem támogatja. Mert a régi környezet szerint az életük rosszabbra fordult.
Mit tehetnek a boldogságra törekvő emberek ilyen helyzetben, főleg akkor, ha egy hozzánk közelálló emberről van szó. Főleg akkor, ha objektíven megvizsgálva is azt a választ kapjuk, hogy a barátunk élete érdemben lett rosszabb.
A válasz az, hogy SEMMIT, ami sokaknak kegyetlennek hathat. Főleg akkor, ha valakinek az érzelmi és fizikai egészsége ténylegesen megromlik.
De ez a hozzáállás sokkal örömtelibb, és felelősségteljesebb, mint elsőre gondolnánk. Ugyanis csak egy ember életéért vállalhatunk felelősséget, a sajátunkért. Mindenkinek meg van a sorsa, és a saját választáshoz való joga.
Ha megkeres egy nehéz helyzetben lévő, hogy segítsek kimászni a szorult helyzetéből, akkor persze segítsük. Hiszen nem lehetünk érzéketlenek. De amíg valaki nem akar változtatni, addig mi nem tehetünk semmit. És ezért van az adásnál az a kitétel, hogy amikor lehetőség adódik, akkor adjunk.
9. A boldog emberek elengedik azt, aminek nem látják az értelmét
Minden ember életében el jön az a pillanat, amikor rájön arra, hogy egy dolog már nem éri meg a elfecsérelt erőfeszítés. Ez lehet egy cél, lehet kapcsolat, s akár munka vagy gondolkodási mód is. Egyszerűen több a baj vele, mint a hasznon, s le kell zárni.
Én így voltam a második (matematikus) diploma megszerzésével. Egyetemistákat készítettem fel matematika vizsgákra. Egyébként is sajnáltam, hogy a meglevő nagyszerű érzékem ezen a területen nem kamatoztattam igazán. És akartam egy második esélyt magamnak, hogy ne csak tanítsak, hanem komolyabb feladatokat is csináljak.
De sosem mertem bevállalni a fizetős iskola jelentette terheket, hisz egyébként sem álltam túl fényesen anyagilag. Viszont az egész történet egy hatalmas teherként rontotta az önértékelésem.
Nem tudom elmondani, mekkora öröm és szabadság érzés volt ennek a kényszerét (hiányát) elengedni. Nem a megélhetésről vagy a megítélésemről volt szó, a mindennapi munkámat ez semennyire nem érintette. Bárki, aki hallott erről a témáról engem beszél, három perc alatt megértette, hogy nem vagyok hátulgombolós a témában.
10. A boldog emberek szem előtt tartják mulandóságot
A halálról már egyszer írtam egy egész bejegyzést, megmutatandó, hogy amit a szőnyeg alá akarunk söpörni, az megmérgezi az életünket. A történetnek viszont van egy másik vetülete is.
Az életünk folyamatos változás. Folyamatosan beviszünk az életünkbe rengeteg anyagot, benyomást és érzést, s pont ugyan ilyen gyorsan szabadulunk is meg tőlük.
A légzés az első számú változás az életünkben. Belélegezzük az életet adó oxigént, s kifújjuk az elhasználódott levegőt. Ha a jóga nyelvén mondjuk, akkor belélegezzük a friss pránát, s kifújjuk az elfáradt energiát.
Percenként a benyomások ezrei érnek el minket ugyan így. Ezek összességét nevezzük érzékelésnek, aminek a zömét el is felejtjük, mert a tudatunk szelektál. Ami nem fontos, azt egyszerűen elfelejtjük. Mert nincs rá szükségünk.
Mindent, ami valami miatt fontos, azt viszont megjegyezzük, zömmel egy életre. Mindent, amihez érzés kapcsolódik, egy emlékké válik az életünkben, mely meghatározza a jövőnket. Jót és rosszat egyaránt. S ezek az emlékek hatnak.
Menis Yousry egy egész könyvet szánt annak, hogyan hatnak a múltunk emlékei az életünkre. És annak, hogy hogyan tudjuk ezen emlékeket (korábbi érzelmi lenyomatainkat) elengedni az életünkből.
Akit a múltja köt, az többnyire hátra fele fog nézni, s a múltjának az árnyaival fog viaskodni. S aki hátra fele néz, az többnyire nem halad, csak tolat. S nem tud élni a jelenben. S nem tud igazán jó barát sem lenni.
A boldogság többi forrásai:
← tudatos önértékelés;
→ tudatos döntések;
→ tudatos változás.
