Az élet iskolájának a lényegét sokan félreértik. Nem a mindennapok nehézségeit jelenti, hanem egy olyan attitűdöt, mely szembemegy a megszokott életvitellel, s mindazzal, amit az iskola belénk nevelt. S aminek eredményeként az életünk megelevenedik, élettelivé válik.
Az élet iskolájában a szabályok teljesen ellentétesek azzal, amit a hagyományos iskolában elvárnak. Van 6+1 olyan szabálya, mely az érvényesüléshez, a középszerűségből való kilépéshez elengedhetetlen:
Az élet iskolájának 1. szabálya: Lógj ki a sorból vagy eltűnsz!
A hivatalos oktatási rendszer egy falanszter. Akkor vagy jó, ha besimulsz a masszába, ha átlagos vagy, ha pontosan ugyanazt teszed, amit elvárnak. Ez a középszerűség útja, ez az elvárásoknak való megfelelés, a tökéletes alkalmazotti lét mintája, amire az iskola nevel.
Nem kell hozzá gondolkodni, sőt tilos is, de aki bármi jobbat vagy szebbet szeretne az életében, ezt jobb, ha elfelejti. Átlagos teljesítménnyel, átlagos hozzáállással csak átlagos életet kaphatunk, ami Magyarországon nem túl fényes kilátás.
Ahhoz, hogy többet, szebbet, jobbat kapj, ahhoz neked szebbnek, jobbnak és kiválóbbnak kell lenned. Meg kell mutatnod azt, ami benned van. Felvállalva ennek összes nehézségét.
Vegyük azt, hogy az életed most egy akkora területet foglal el a társadalomban, mint egy írólap, mely A5 méretű. S azon a kici lapon próbálod újratervezni az életed, hogy kényelmes legyen
De a valódi megoldás nem ez. Ahhoz, hogy jobb életed legyen, akár egy nyolcszor nagyobb, A2 méret korlátait is túllépve kell megtervezned az életed. S kidobni mindent, ami abba az életbe nem illik bene.
Aki képes a kihívásokkal szembenézni, az bármit megkaphat az élettől. De ebben benne van a bukás lehetősége is. Itt a biztonsági játéknak már kevesebb szerep van. Simán benne van a pakliban a tévedés lehetősége, a hibázás, az elutasítás és a csőd is.
Amerikában azt mondják a tőzsdén, hogy, aki nem ment csődbe legalább kétszer, az nem tud eleget a piacról. A sikereinkből megélünk, de csak a kudarcainkból vagyunk képesek tanulni.
Az élet iskolájának 2.szabálya: Hallasd a hangod!
Ha az emberek nem tudják, hogy ki vagy és mit tudsz, akkor sosem fognak megtalálni. A szürkeség és a középszerűség lényege, hogy hangodat sem hallani. De az igazi eredményesség és siker, az sosem csöndben történik.
A hírverés, a reklámok a fogyasztói társadalom állandó kísérői, mert mindenki, aki érvényesülni akar, mutatja azt, amiben ő több, szebb vagy jobb. Hogy az emberek megjegyezzék a nevüket és hozzá forduljanak, ha aktuálisan az ő tudása a megfelelő egy probléma megoldásához.
Természetesen ennek következménye, hogy az emberben kialakul egy egészséges „immunrendszer”, amivel ellenáll, pontosabban kiszűr minden olyan hatást, mellyel mások próbálják magukat eladni. Épp ezért a legtöbb gazdag csak keveset nézi a TV-t, és kifejezetten ódzkodik a semmitmondó időtöltésektől, például a szappanoperák nézésétől.
Az élet iskolájának 3. szabálya: Mondd el, ki vagy!
Az iskolában az önfényezés, az önmagunk dicsérete bűn volt. Mindenkit a szerénységre és a kiemelkedő képességeinek eltitkolására neveltek, hogy ezáltal is fenntartsák a falanszterhangulatot.
Aki nem mondja el miben jó, aki nem reklámozza azt, hogy miben jobb, mint más, az egyszerűen nem lesz érdekes mások számára. Kereshet magának egy állást, s dolgozhat mások álmaiért (erre nevel az iskola).
A modern kori sikerpropaganda folyamatosan az ultragazdagok világáról szól. Házak, kocsik, nyaralások, befektetések, politikai és gazdasági hatalom van a mézes mázon. De ez a legtöbb embernek befogathatatlan és hihetetlen, ami tovább erősíti az iskolai falanszter emlékének a hatását.
Mindazok, akik nagy vagyonra és a hatalom ígéretére nem vevők, azok számára sokan azt sugallják, hogy a siker már nem is valós lehetőség. De ez nem igaz.
Mindenki egyedi küldetéssel érkezik erre a Földre, mindenkinek adott az a közeg és az a tevékenység, aminek révén önmagát ki tudja teljesíteni. S pont ebből adódóan bárki képes kiemelkedőt alkotni, nem kell hozzá sem zseninek, sem tehetségesnek lenni. Csupán felfedezni és felvállalni mindazt, ami bennünk szunnyad.
Rendben van, ha a saját életünket akarjuk élni. Ez nem hogy baj lenne, hanem pont ettől leszünk értékesek és igazán fontosak másoknak.
Az élet iskolájának 4. szabálya: Hibázni ér, sőt kötelező!
Az iskola arra nevel, hogy mindig mindent tökéletesen kell csinálni. Aki téved vagy hibázik, azt automatikusan megbüntetik, s aki próbálkozik valami újjal, azt megbélyegzik, lehurrogják és rossz példaként állítják mások elé.
Az életben való érvényesülés legfontosabb kulcsa az egyediség, melynek fő jellemzője az önálló és új gondolatok megfogalmazása. Ennek természetes következménye, hogy időnként tévedünk, hogy ötleteinket nem koronázza siker, s olyasmit is teszünk, amire később nem vagyunk büszkék.
Mindenki ismeri azt a mondást, hogy egy milliárdosnál sosem kérdezzük meg, miből szerezte az első milliárdját. Ez az öldöklő és kőkemény üzleti világ valósága, ahol sokan alátesznek másoknak a siker eléréséért.
Természetesen ez választás kérdése, választhatjuk azt is, hogy mások érdekeit is figyelembe véve érjük el a sikereinket, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy rajtunk kívül senki más nem fogja a mi valódi érdekeinket képviselni, azokért nekünk kell kiállnunk.
Természetesen lehetnek olyan barátok is az életünkben, akik képesek minket szinte önzetlenül is támogatni, de ez nagyon ritka és értékes kincs. Becsüljük meg őket nagyon.
Ezért gyanús az, ha valaki azt hangsúlyozza, hogy a mi érdekünket nézi, mert az többnyire csak félig igaz. Figyel arra, hogy mi jól érezzük magunkat, de természetesen az elsődleges szempontja a saját boldogulása. Ezzel semmi probléma nincs, de érdemes ezzel tisztába lenni.
Az élet iskolájának 5. szabálya: Vállald fel a kihívásaid magad felé!
A kihívásainknak többféle forrása van.
A kihívásaink egyik fő forrása, hogy a határidőket betartsuk. Ha valamit nem tudunk időre elvégezni, az sokszor hatalmas stresszt okoz. S elkezdünk harcolni, menekülni, elemezni vagy elkerülni a bajt, a vérmérsékletünknek megfelelően.
Sokszor azt láttam, hogy nem tanultuk meg igazán kezelni a nehézségeinket, miként azt sem, hogy minden feladatnak megadjuk az elegendő időt és teret. Elfogadva azt a tényt is, hogy nem mindig tudunk ugyanolyan eredményt elérni és ugyanúgy haladni a dolgainkkal.
Ennek következtében sokszor nincs meg bennünk az a fajta elkötelezettség sem, hogy
addig csinálom a feladatainkat, amíg…
S a pont-pont-pont után meghatározzuk, mit akarunk pontosan elérni, miért, s elsősorban mikorra.
A kihívásaink másik fő forrása, hogy kevesen tanultunk meg célokat kitűzni és azokat megfelelően követni. Ezzel együtt
- Nem tanultunk meg kudarcot kezelni.
- Nem mindig tudatosul bennünk az sem, hogy a nehézségek időről-időre lelassíthatnak minket (ami normális).
- S azt is nehezen tudjuk kezelni, ha az életünk időről-időre átalakul, rengeteg extra energiát igényelve.
Miközben a világban való érvényesüléshez a célok kitűzése és azok követése alapvető, amihez a nehézségek kezelése is hozzátartozik
A kihívásaink következő nagyszerű forrása, hogy időről-időre szembe kerülünk önmagunkkal, az értékrendünkkel. Olyan helyzetekben,
- amikor több mindent akarunk egyszerre elérni;
- amikor a céljaink között rangsort kell felállítani;
- amikor több program közül kell választani;
- amikor a saját érdekünk ütközik mások érdekével;
- amikor a rövid- és a hosszútávú érdekeink kerülnek szembe;
- amikor a munka és a karrier ütközik a magánélettel;
- amikor a lelki fejlődés és az anyagi jóllét kerül egymással szembe;
- stb.
Ezen helyzetekre soha sincs egy üdvözítő válasz, mert minden helyzet egyedi. Gyakran tömérdek szempontot kell figyelembe venni egyszerre, ami nem mindig egyszerű.
Az életünk puzzle-darabjaiból áll össze mindaz, ami a kihívást is okozza az életünkben…
Az élet iskolájának 6. szabálya: Feszegesd a határokat!
Az iskolában azokat büntetik, akik a szabályok betartásával hadilábon állnak. Ők az örök bajkeverők, ők azok, akiket folyamatosan pellengérre állítanak, s ők azok, akiktől minden rendes tanuló tíz lépés távolságot tart.
Az élet nagyszerű világában ezen renitens tanulók sokszor sikeres vállalkozók lesznek, akiknek a beosztottjai a korábbi jó tanulókból kerülnek ki.
Ismerek olyan vállalkozót, aki harminc főt foglalkoztató kötödét üzemeltet, de az iskolában nem jeleskedett. Steve Jobs és Bill Gates ugyanezen az életutat járta. Amikor ezzel egy egyetemi beszédében Steve Jobs szembesítette a végzős egyetemistákat, akkor eltávolították a szónoki emelvényről, pedig attól még az igazság ugyanez maradt.
A boldogság keresése egy csapdává válik, ha a szabályok és keretek adta korlátokhoz akarunk igazodni. Esélytelen. A keretek és a korlátok pontosan olyanok, mint egy jó terv. Megadják azt, amitől eltérünk. A szabályok pont azért születtek, hogy a hétköznapiság alapjait megteremtsék.
Ha Steve Jobs sosem veti föl azt a gondolatot, hogy sokféle alkalmazást gyömöszöljünk egy nagyon pici dobozba, megalkotva az okostelefon alapelvét, akkor még mindig SMS-eket írogatnánk, és minden levelünket a számítógépünkön olvasnánk el.
Az élet iskolájának különleges szabálya: Az alkalmazható tudás megszerzése
Az iskola legfőbb célja, hogy információk tömkelegét gyömöszölje a fejünkbe. Az volt az iskolában sikeres, aki meghatározott idő alatt a legtöbb mindent tudta pontosan úgy visszaadni, ahogy a tanár elvárta.
A legjobb diák olyan, mint a gondolkodó diktafon, szó szerint képes visszaadni a tanár szavait a tanár pillanatnyi hangulatához igazodva. Aki ilyen papagáj módon próbál érvényesülni a mindennapi életben, akár tíz év után is ugyanazt nyújtva a környezetének, az totálisan értéktelenné válik.
Olyan szinten változik az életünk, hogy a tanulás megkerülhetetlen. A tanulás célja viszont nem az, hogy ugyanazt mondjuk, mint amit megtanultunk; hanem, hogy valami újat alkossunk mindabból, amit megtanultunk.
Tanulni, tanulni, tanulni!
mondja a régi bölcsesség, de ez a fajta tanulás célja és tartalma hétről hétre változik. Nem kell minden divattrendet követni, nem kell mindig s mindenkit majmolni, de igenis érdemes tájékozottnak lenni. Mert minden harmadik-ötödik újítás számunkra is hasznos lehet.
Én az okostelefonnal voltam így. Kijött a iPhone 3-as, s én azt gondoltam, hogy ekkora marhaságra nekem nincs szükségem: van laptopom. (Látszik nem vagyok egy újító alkat, ragaszkodom a megszokott módszereimhez.)
Majd megvettem fél év múlva egy Galaxy Mini2-t, mert az e-mailjeim nagyon felszaporodtak, s nem volt elég időm arra, hogy ezeket olvasgassam a laptopomon.
Én csodálkoztam a legjobban, amikor a táskámból pár hét leforgása alatt kikerült a naptár, a jegyzettömb, a számológép, s néhány alkalommal a laptopom is, mert az összes funkciót a telefonom képes volt helyettesíteni.
Személyes tapasztalat
Az élet szép, a mindennapok pedig tele vannak kihívásokkal. Nem csak a jellegzetes magyar pesszimizmusra és a visszahúzó mentalitásra gondolok. Azt mindenki ismeri, abban semmi fura nincs. Az az életünk része, melynek következtében sokan elmentek itthonról az elmúlt 100 évben. S amitől a zömük igen durván szenved is, ha hazalátogatnak.
Ami viszont igazán bajossá teszi az életet idehaza, hogy nincsenek meg azok a módszerek és eszközök a köztudatban, melyek révén az életünket igazán jobbá tehetnénk. Ugyan Amerikából ideért az üzleti irodalom színe-java, mely az emberek egy részének segíteni is tudott, de azok a módszerek az emberek zömének nem igazán működnek.
Sokan, akiknek ezen módszerek működnek, azt mondják, hogy ha bele teszünk apait-anyait, akkor ezen módszerek remekül működnek. S ez igaz is. A baj csak az, hogy számukra. De közel sem mindenkinek.
S ennek az okáról többnyire ezen sikerorientált emberek hallgatnak. Egyszerűen azért, mert nem is ismerik az okokat, hiszen ők csak a nekik működő módszereket ismerik. S nem tudnak más módszer az élet jobbá tételére, mint a sajátjuk.
Pedig léteznek módszerek, amit meg is tudok tanítani mindenkinek, aki hozzám fordul. Nem az egészet, az túlon-túl sok lenne, ha épp benne csücsülsz a páclében. Hanem csak azt a részét, amire éppen szükséged van ahhoz, hogy kimássz a mélypontról.
Évek hosszú munkájával rendszereztem mindazt a tudást, melynek egyes elemei ezen az oldalon is szerepelnek. De a személyre szabott információ mindig olyan, hogy azt akkor tudom átadni, ha velem szembe valaki leül. Egyszerűen azért, mert a működésünk mindig egyedi, amihez a rendszerezett tudás csak segítséget ad, de nem adja meg a legjobban működő megoldásokat.
A személyes konzultáció részletei —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!