Megérteni az élet változását

A spirituális élmények egyik nagyon fontos mellékterméke, hogy képesek leszünk ráhangolódni a világ lüktetésére, az élet pulzására. Ez annak megélését jelenti, hogy milyen irányba alakulnának a dolgok, ha a „buta” emberi törtetés nem gázolna bele állandóan.

Annak felismerése pedig, hogy az élet áramlása igazából minket is támogathat, rengeteg küzdéstől és szélmalomharctól menthet meg. Ha ezen folyamatokhoz tudatosan alkalmazkodunk, akkor az életünk egyszerűbbé és eredményesebbé válhat.

Élet = változás!

Ha megnézzük a környező világunkat gyakorlatilag semmi sem állandó benne.

• Napszakok folyamatosan változnak,
• a patakokban és folyókban folyamatosan áramlik a víz,
• felhők és esők jönnek és mennek,
• az év során a hőmérséklet is ingadozik,
• a nappalok és éjszakák hosszával együtt,
• a tengereken és óceánokon árapály jelenségek és áramlatok vannak,
• rengeteg aktív tűzhányó és törésvonal folyamatosan alakítja a felszínt és a légkör összetételét,
• az évről évre megújuló, felnövekvő, kiterebélyesedő, majd elhaló növény és állatvilágról nem is beszélve.

Mindezen hatások eredője egy többféle ciklusból összeálló nagy rendszer, melynek ugyan van egy viszonylag jól körvonalazható napos és éves ciklusa, de a részletek szintjén akár fél kilométeren belül is hatalmas eltérések lehetnek (gondoljunk egy nagy nyári zápor határvonalára).

A természet ezernyi változó körülményhez alkalmazkodva él és megújul évről évre.

Az élettől elszakadt társadalom

A természetes hatásokat és változásokat a nyugati társadalmak az elmúlt 300-400 évben megpróbálták kiküszöbölni, vagy legalábbis a hatásukat csökkenteni. Ennek eredményeként az emberek tömegei, de persze nem mindenki, elszakadt a természet változásától, s egyetlen kapcsolata a természettel az időjárás változásában, és annak hatásaival való megküzdésben merül ki.

Nagyon sok ember egy nagyvárosban élve teljesen zaklatottá és zavarodottá válik egy kisebb záportól is. Tipikus példa erre, hogy Budapesten az év bármely szakában a legkisebb zápor is képes teljesen lelassítani a közlekedést. Egy téli hózápor pedig, amikor az úttesten is megmarad a hóból, napokra is képes átformálni a teljes város közlekedését.

Miközben vidéken ezek a kihívások nem jelentenek akkora gondot. Ha esik, felvesznek egy esőkabátot, ha meg megmaradt a hó, mindenki nekiáll elsöpörni a járdákról a havat. Persze egy nagy havazás, esetlegesen egy erősebb széllel, akár napokra is elszakíthat falvakat a külvilágtól, de ilyen helyzetekre minden háznál van elegendő tartalék élelmiszer.

Összehangolódni az élet változásaival

Alapvetően öt olyan tényezője van az életünknek , melyek tudatosítása sokat segíthet a mindennapjainkban. Ezek révén mindig tudjuk úgy formálni az életünket, hogy a változásokhoz mindig tudjunk alkalmazkodni:

1. Ahhoz, hogy bármi működőképessé válhasson az életünkben, mindennek elegendő térre és időre van szüksége. Minden ami nem kapja meg a szükséges figyelmet az életünkben, azzal nehézségeink lesznek és kihívásaink. Ezért nem működik például az érzelmek elnyomása sem. Mert az érzéseink teret követelnek maguknak. Mert ők is az életünk részei.
2. Ahhoz hogy bármi éljen, mozgásra, levegőre van szükség. Tehát nem elegendő annyi teret hagynunk egy tevékenységre vagy egy életterületre, amibe éppen belefér. Megteremtenünk a tevékenységeinkhez a szükséges környezetet is, amibe működtetni tudjuk azokat.Például ha edzeni járunk, teret és időt kell szakítanunk az edzésre való odajutásra, az átöltözésre, az edzés utáni fürdésre és a haza utazásra is. S nem szabad megfeledkezni a sporttársakkal való egyéb kapcsolatápolás idejéről és annak költségéiről sem.
3. A harmadik összetevője az életünk elrendezésének, hogy csak olyan dolgot csinálunk, ami számunkra fontos, amivel kapcsolatban meg van bennünk a tűz, a vágy, hogy az életünk része legyen és minden mást az életünkből érdeme eltávolítunk.Minden olyan tevékenység, ami bennünk nem ébreszti föl a cselekvés iránti vágyat, az kő kemény robot és gyilkolja az energiáinkat és a kreativitásunkat.
4. Ahhoz hogy a dolgaink gördülékenyen mehessenek olyan tevékenységekre is szükség van, mely a dolgokat akadálymentesebbé teszik. Mindig vannak körülmények és helyzetek, melyek a korábbi terveinket időről időre felborítanák, de némi odafigyeléssel és néhány átrendezéssel tevékenységeink olajozottabbá tehetőek.
5. Az utolsó ponttal foglalkozik rengeteget a menedzser irodalom: a keretek megszabása, mely részben fából vaskarika feladat. A spontán formálódó életet kell úgy keretek köré szorítani, hogy az élet spontaneitása is megmaradjon.
   A legtöbb időbeosztásos rendszer ezen feladaton többnyire elvérzik, mert minden tevékenységet egy projektnek tekintenek, kiölve belőle az emberi tényezőket. Kilőve azt a fajta életszerűséget, aminek révén egyes tevékenységek időnként elnapolandók, a határidőktől függetlenül.Természetesen a tevékenységeinknek kereteket kell szabni: időben, térben, esetleg pénzben. Ha ezeket a kereteket nem szabjuk meg, azáltal az egész életünk szétfolyhat.
   Amikor viszont sikerül a kereteinket úgy kialakítanunk, hogy azt nem írjuk felül unos-untalan, akkor képesek leszünk rengeteget kihozni magunkból. Ezáltal összhangban hozhatjuk a belső világunkat, a külső körülményekkel és a világ változásának irányával is.

Ezekhez viszont nem létezik királyi út. S már tanítás sem igazán van erről a folyamatról. Egy tapasztalt tanár tud neked ezen felfedező útban segíteni, hogy te hogyan alakítsd ki a saját életed kereteit, de ez a munka már mindenkinek a sajátja.

Aki képes túllépni a mindennapi élet nehézségein, s minden nehezítő körülmény ellenére képes működni a világban, az képes igazából az utolsó előtti szintet is megugrani. Ahol már minden korábbi viszonyítási pontot és kapaszkodót elengedve tesszük meg az igazi nagy cselekedetet az életünkben

Minőségi átalakulás (megújulás) —>