Belső állapotaink, érzéseink, meglátásaink és tudásunk alapvetően meghatározza azt, miként tudjuk a mindennapjaink kihívásait kezelni. Ha hiányoznak alapvető összetevői a tudásunknak, akkor kiszolgáltatottá válhatunk mások elképzeléseinek, véleményének és szemléletének.
Holott a mai világban pont ez a legnagyobb veszély. Túl sok az információ, túl sok a megközelítés, ami megmondja neked, hogy min változtass. Hogy a sokféle információ érthetővé váljon, érdemes rendezni mindazt, amit magunkkal kapcsolatban tudunk.
Ezen tudás révén majd meg fogjuk látni azt, mivel is van dolgunk a személyes színtűnkön. Melyik ponton kell változtatni ahhoz, hogy az életünk ténylegesen megváltozzon.
Belső kihívásaink világa
Ami alapvető különbség a külső és belső konfliktusaink között, hogy míg a belső konfliktusaink feloldásában szabad kezünk van, addig a külső konfliktusaink feloldásához mások együttműködése is szükséges.
Ha képesek vagyunk a belső világunkat elrendezni, azzal megszabadulhatunk egy rakás konfliktusforrástól a külső világunkban is. Másrészt a külső szituációkhoz könnyebben tudunk majd alkalmazkodni, mert képesek leszünk ráláthatni mindazon helyzetekre, amivel szembe kerülünk.
A személyiség első kihívása: tudáshiány
Amikor kikerültünk az iskolából, sokunknak meg volt az a tévhite, hogy elegendő tudással rendelkezünk ahhoz, hogy az életben boldoguljunk. De ez közelről sincs így. Egyrészt a modern iskolarendszer hiányosságai azt okozzák, hogy az önálló élet alapkészségeit sem sajátítottuk el. Maximum annak alapjaival leszünk tisztában, hogyan legyünk jó alkalmazottak.
Másrészt a folyamatosan változó világ is folyamatos tanulásra kényszerít. A tudásunk manapság pontosan annyira elegendő, hogy a következő kihívásig eljussunk.
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
A ma megszerzendő tudás annyira sokrétű, hogy egyszerűen képtelenség mindenhez érteni. Mégis folyamatosan záporoznak ránk az újabb és újabb információk, ami kapcsán könnyedén elbizonytalanodhatunk. Ha egy új területtel szembe kerülve nem találjuk meg a megfelelő információkat.
Ahhoz, hogy ezeket a bizonytalansági tényezőket kezelni tudjuk, és esetleges hiányosságainkat pótoljuk, az érzelmi intelligencia alapvető fontosságú. A tudás megszerzéséhez és folyamatos szinten tartásához nagyon fontos az érzelmi és szellemi nyitottság fenntartása.
Érdemes egy alapos rálátásra szert tennünk azon a területen, amivel foglalkozunk, s egy-két területre specializálódni, amiben igen részletes tudást sajátítunk el. Az átlagos színvonal pont ahhoz elegendő, hogy a hétköznapi szintet elérjük, de aki többet akar elérni az életben, annak bizony többet is kell beletennie.
A személyiség második kihívása: tapasztalathiány
A tudás önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy a felmerülő helyzeteket érdemben tudjuk kezelni, ugyanis a tudás önmagában csak jelzőbójákat jelent. De annak tudása, hogyan manőverezzünk a mindennapjaink során, az egy teljesen más történet.
Amikor a tudás alkalmazásra kerül, rengeteg olyasmit fogunk megérteni és meglátni, amit könyvből nem lehet megtanulni. A tudás alkalmazása idővel tapasztalattá érik össze, ami minőségi tudást jelent.
Ugyan egy kezdő vezető ugyanúgy ismeri a KRESZ szabályait, talán még jobban is, mint egy gyakorlott vezető, mégis egy gyakorlott vezető sokkal jobban használja a közlekedés szabályait. Képes a szabályok egy részét figyelmen kívül hagyni, mert nem vonatkoznak rá, miközben a forgalom különböző helyzeteit sokkal jobban felismeri.
A személyiség harmadik kihívása: a megértés hiánya
Tapasztalataink és tudásaink alapján kialakítunk egy világképet, aminek segítségével próbáljuk megérteni életünk tapasztalatait. Ez a világkép illeszkedni fog a személyiségünkhöz és ahhoz a kulturális közeghez, amiben élünk.
A világképünk pontosan ugyanolyan esetleges, mint maga a személyiségünk, mivel a világképünk a tapasztalatinkból építkezik. Azon benyomásokhoz igazodik, amit a külső világból befogadtunk (elsősorban a gyerekkorunkban).
Másrészt minden benyomás, minden élethelyzet formálja a világképünket. S még annyira sem stabil sok esetben, mint a személyiségünk.
Életünkben rengeteg hatás van, amit nem értünk és nem is érzékelünk. Mégis számos olyan tényező van, ami időről-időre a világképünket hasonlóan átalakíthatja. Az önismeret útján ez teljesen normális.
A ma igazsága holnapra tévedéssé válhat,
s amit tegnap értelmetlen dolognak gondoltunk,
az ma már a valóságunk részévé válhat.
Ahhoz, hogy ennek a folyamatnak a részesévé válhassunk, érdemes megőriznünk vagy újra felfedeznünk gyerekkorunk rugalmasságát. Amikor Jézus arról beszél, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek, akkor zömmel nem a gyermeki ártatlanságra, hanem a nyitottságra, a rugalmasságra és az életteli aktivitásra gondolt.
A személyiség negyedik kihívása: a logikus gondolkodás hiánya
Nem tudom, hol olvastam már azt az idézetet, hogy a gondolkodás a legnehezebb munka, ezért nagyon sok ember megspórolja. Próbálunk megérzésből, rutinból és a barátok tanácsaira hagyatkozva döntéseket hozni, ahelyett hogy papír és ceruza segítségével átgondolnánk egy helyzet pozitív és negatív hatásait.
A gondolkodás hiányának legfőbb oka, hogy az iskola nem tanít meg gondolkodni. Erre ugyan a matematika, a fizika és a kémia oktatás a számolásos példákon keresztül igyekszik némi hangsúlyt helyezni, de a humán tantárgyak oktatásában gyakorlatilag semmilyen szerep nem jut az összefüggések bemutatásának.
Az irodalmat az adott korszak történelmétől és társadalmi helyzetétől némileg elszeparáltan tanítják, a történelemben a legfőbb mozgatórugók nincsenek kimondva, a földrajz során a gazdaságföldrajz csak a pillanatnyi állapotról szól (a kialakulásának a folyamatáról sokszor semmi), és a nyelvoktatás során a gondolatok kifejezésének sokszínűségéről egy szó nem hangzik el.
Amikor a cselekedeteink során annak eldöntése is problémát okoz, hogy mi sürgős és mi fontos, és nem vagyunk képesek a fontos, de nem sürgős dolgokat előtérbe helyezni, hogy az életünk ne a túlélésről szóljon, akkor az előrelátás és előre gondolkodás teljes hiányáról teszünk tanúbizonyságot.
Aki érdemben változtatni szeretne az életén, az kénytelen az állandóan sürgető feladatok között időt szakítani a hosszú távú eredmények elérésére, ami nem lehetséges a fontos, de nem sürgős tevékenységek előtérbe helyezése nélkül.
Az életünk puzzle-darabjaiból áll össze mindaz, ami a kihívást is okozza az életünkben…
Személyes tapasztalatom
Nem mindegy, milyen kérdésre milyen válaszokat találunk. Főleg a társadalomtudományok kapcsán. Képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük azon információkat, ami nekünk hasznos és működik. S azokat is, melyek számunkra nem igazán működnek.
Ez néha nem is annyira egyszerű. Sok olyan írás van az interneten, mely logikusan van felépítve, önmagában még akár igaz is. De amikor megkapargatjuk, vagy olyan szempontokat is figyelembe veszünk, melyről az író nem beszélt vagy amivel nem foglalkozott, s az egész gondolatsor megy le a lefolyón.
Sok olyan esetet is láttam, hogy egy terület mesterei egy blogcikket vagy egy videót készítve nem voltak képesek átadni a tudásukat. Ahhoz, hogy új dolgokat megtanuljunk, illetve megtanítsunk, picit bele kell bújnunk a másik ember bőrébe. S a másik ember szemüvegén keresztül bemutatni azt, amit tudunk.
Ezért nehéz igazán jó tananyagot írni illetve sok embernek egyszerre tanítani. Mert ahány ember, annyi szemléletmód és megértési mód. Ezért is hiszek az egyéni munka erejében. Mert mindenki más. Az a megközelítés, ami neked működik, az a másiknak semmit nem ér. És fordítva.
Persze van olyan tanítási módszer is, amivel akár 20-30 ember is képes egyszerre haladni. De ezen módszereknek is fontos eleme az egyénre szabott feladatok megalkotása és elvégzése.
Az egyéni konzultációk részletei —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
