Amit a szexualitás kapcsán a manapság művelünk, az olyan, mely mindenről szól, csak nem a szeretetről. A szexualitás túl lett hangsúlyozva, miközben az annak kapcsán megélhető szeretet állapot alapjai teljesen feledésbe merültek, elhanyagolódtak.
Aki egy partnerkapcsolatban csak a szexuális kielégülés lehetőségét érzi többletnek egy mély barátsághoz képest, az semmit nem tud a partneri szeretetről. A szex az ilyen embereknek csak egy mindennapi rutin, mely a belső érzelmi állapotot tartja karban.
Amikor képesek vagyunk egy másik ember mellett elköteleződni (ami kezdetben nem feltétlen jelent házasságot vagy élettársi kapcsolatot), akkor rengeteget megérthetünk magunkról. A kapcsolat igazi erőforrása lehet az életünknek, ha képesek legyünk mindenestül megnyílni a partnerünk felé. S ez különösen akkor igaz, ha erre korábban nem voltunk képesek, s pont ezért egy hosszabb és fájdalmasabb folyamat eredménye.
A szexualitás fiziológiai vetülete
Lehetett korábban akárhány kapcsolatunk, lehetünk akármekkora lepedőakrobaták a környezetünkben, a szex szeretete nem egyenlő az erosszal, a testi szeretettel. A testi szeretet megélése ugyanis nagyfokú biztonságérzetet igényel, mely nem megy a másik fél alapos ismerete nélkül.
A szexuális vágy és az orgazmus egy biokémiai folyamat, aminek vannak feltételei és gátló tényezői. Egy férfinek elérni az orgazmust akár perceken belül is megy, a nő ennél időigényesebben tudja elérni, de akár magának is bárki megoldhatja. Elnézést, ha ez most nagyon durvának hat. Sokaknak mégis erre korlátozódik a sexualitás, és ezt is érdemes tudatosítani. Ami „csak” szexuális kielégülés, és semmi más. Mégis sokak ezen lehetőség nélkül szó szerint megőrülnének.
Ültem egyszer egy tibeti orvos előadásán, s a hallgatóság szexuális szokásairól tett fel pár nagyon kínos (érzékenyen érintő) kérdést az előadása kellős közepén. Látni lehetett az emberek arcára kiülő szégyent, elfojtást és félelmet. Annyira nem tudunk mit kezdeni a szexuális késztetéseink következményével, hogy az sokaknál megöli a boldogság-keresés minden próbálkozását.
Majd jött egy olyan csavar az orvos előadásában, ami egy prűd, a belső vívódásokat leplezni akaró szemlélettel nézve akár istenkáromlásnak is hathatott. Azt mondta, hogy az az életvitel, amit élünk, s ezen belül a sok hagyma, hús (és hal) elfogyasztása olyan mértékben növeli a szexuális vágyat, hogy az lenne a fura, ha nem dolgoznának bennünk a szexuális késztetések napi szinten. Ez a fajta szexre való éhség a férfiak magasabb tesztoszteron szintje miatt markánsabbak, de a nőkben is ugyanúgy jelen van, maximum jobban leplezik.
A szexualitás érzelmi vetülete
A szeretkezés, a szerelmes együttlétek (figyeljük meg, milyen szép szavaink vannak erre!) mindezt tartalmazzák, s még valami sokkal-sokkal fontosabbat is. A kölcsönös kicserélődés és beengedés örömét. Annak megélését, hogy a másikat az életem részévé teszem.
Ennek letagadhatatlan jelei vannak. Nézzünk meg ifjú szerelmes párokat! Alig bírják elengedni egymást, gyakran egy széken ülnek (egyik a másik ölében), s sugárzik róluk az élet igenlésének öröme és hálája.
Igazán szerencsésnek tartom magam, hogy láthatok olyan párokat a barátaim között, akik ezt képesek időről időre megélni, akár a huszadik házassági évfordulójukon túl is. Nagyon ritka kincs, főleg, hogy ennek örömét egy baráti társaságban pár apró gesztussal, egy mosollyal időről időre meg is mutatják. Bepillantást engedve a saját belső (intim) szférájuk ragyogásába.
Az intim kicserélődés folyamata nem kötődik a hímvessző behatoláshoz, a meztelenséghez, az öleléshez, a simogatáshoz, vagy bármilyen testi kontaktushoz. Csupán maga az együtt-lét képes azt a folyamatot elindítani. Volt részem ilyen intim, a belsőnkig hatoló tapasztalatban (igazából minden igazi kapcsolat így indul el). S tudott annyira teljes élményt adni, mint egy örömteli együttléttel töltött lepedő-akrobatikus éjszaka.
Ami talán elsőre meglepő, sokszor egy partnerkapcsolatban ér össze minden, ami számunkra fontos lehet. Mindent egy személyhez próbálunk kötni, hogy mindent ő adjon meg. Ami nonszensz, mert alapjában társat keresünk a másikban, s nem szülőpótlékot. Az nem jó. Abból előbb utóbb sérülés, vádaskodás és elválás lesz.
Aki csak a banánra gondol, az nem sokat tud a szeretkezésről.
A partner szerepe a szexualitásban
A párunknak kiemelt szerepe van az életünkben. Ha nem így történik, azt megsínyli az életünk és a kapcsolatunk is. De ha a partnerünket vagy a partnerkapcsolatot tesszük az első helyre az életünkben, s mindent ezeknek rendelünk alá, az előbb-utóbb a kapcsolatot és az életünket is tönkre teszi.
Érzékeny egyensúlya van annak, hogyan tudjuk a kapcsolatunkat megfelelően értékelni. Ennek ez egyensúlynak a felborulása végletes helyzetben olyan érzelmi függőséget hoz létre az imádott partnerrel kapcsolatban, hogy nem leszünk képesek reálisan felmérni a helyzetünk, s minden mást elhanyagoljunk.
A partnerkapcsolatok dinamikája
Egy jó kapcsolatot jellemző harmónia és egymásra találás csak akkor lehetséges, ha a partnerek mintái és az életük alapvető iránya nem tér el markánsan egymástól. Ez egy kezdődő (bimbódzó) kapcsolat esetén nem annyira erőteljes, de idővel komoly kihívások forrása lehet.
Ezért olyan nehéz dió a két különböző felekezethez vagy néphez tartozó közötti partnerkapcsolat megélése. Mert eltérnek mindazon kulturális minták, amik más esetben támogatják a kapcsolatok kialakulását és fennmaradását. Ezek különbségek még az intimitás megélésében is akadályokat jelenthetnek, mert az eltérő szokásokból érzelmi viharok keletkezhetnek.
Ennek a jelenségnek egy másik feltűnő jele, ha idővel elkezd a két pár mozdulata, kinézete és stílusa átformálódni. Hozzák a családi mintáikat, s ebből gyúrnak közösen egy újat. Kialakítva azt az egyedi mintázatot, amit utána át tudnak adni a gyerekeiknek.
A közösen végzett meditáció, ha jól csináljuk, képes lerobbantani az egónk páncélját is.
Ebben az „új” mintázatban minden benne lesz, ami a két partner családjában hatott. Lesz ami a felszínen is felfedezhető lesz, s olyan is lesz majd, ami rejtve marad. Az igazi harmonikus kapcsolat csak akkor tud kialakulni, ha a mintáknak megmarad a saját tere.
Ahhoz, hogy legyen tere mindannak, ami számunkra fontos, érdemes látnunk mindazt, ami az életünkben munkál. Ennek egyik legjobb eszköze, ha rálátunk személyiségünk 4 rétegére. Arra, mi minden munkálkodik bennünk, akár egymással ellentétesen is. Anélkül, hogy ez a teljes folyamat igazából tudatosulna.
Az önismeret és az önfejlesztés 4 rétege —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
