Szerelem és elengedés

Egy szerelem (párkapcsolat) elengedése a legtöbb ember számára hatalmas kihívást jelent, mert a közös emlékek lenyomatai, a hozzájuk kapcsolódó érzések révén ragasztóként hozzá kapcsolnak minket a másik emberhez. S ezek az érzések nem csak jók és kellemesek lehetnek, hanem akár kellemetlenek és bántók is.

Ha képesek vagyunk tudatosan rálátni önmagunkra, s tudatosan formálni az érzelmi reakcióinkat, akkor eljuthatunk egy olyan érzelmi állapotba, hogy képesek lehetünk nyitottá válni másokra, s esetleg egy új partner felé is meg tudunk nyílni.

Amikor viszont elkezdjük kötni az ebet a karóhoz, s nem akarunk szembenézni azzal, hogy az életünkben miden változik, akkor egy szakítás következtében ezernyi módon szenvedni fogunk.

A párkapcsolatok élete

 

Mint minden az életünkben, a párkapcsolatok is pont úgy működnek, mint minden más. Létrejönnek, változnak és elmúlnak.

Kezdődik a megismerkedéssel, mely lehet egy pillanat vagy egy folyamat. Aztán megjelenik az érdeklődés, aztán a vonzódás majd az egymásra találás. Néha ez nagyon rövid idő alatt végbemegy, néha évek kellenek hozzá.

De minden esetben lesz egy pont, ahol nem lesz kérdés, hogy két ember összekapcsolódott-e testestől-lelkestől. Van, akinél ehhez mindenképpen kell a szex, s valakinél a kapcsolódás hamarabb létrejön (s kialakul a szoros barátság), mielőtt az első csók elcsattanna.

Aztán boldogan élünk, amíg meg nem halunk…

Ezt nevezzük mesének.

A valóság az, hogy amikor két egymás egymásra talál, akkor kezdődik a másik alapos megismerésének időszaka. S ha ebben az időszakban kiderül, hogy nekünk valami nagyon nem kerek, akkor abból lesz a rövid kapcsolat.

Ennek az esetnek az extrém verziója az egy éjszakás kaland. Egy buli után, vagy a helyzetből adódó lehetőséget kihasználva engedünk a bennünk jelen lévő szexuális vágynak, s egymásba fonódunk valakivel. Hogy az kinek fér bele és kinek nem, az egyén függő.

Hosszabb párkapcsolatok működése

Ha képesek vagyunk tolerálni a másik embert, s nekünk a hibái és hülye dolgai ellenére is kell a másik, akkor sincs ám vége a változásnak. Minden ember, s ezáltal az összes kapcsolatunk változik.

Nem feltétlen radikális a változás, de a hangsúlyok érdemben változhatnak. S ez megágyazhat egy olyan folyamatnak, hogy átalakul a kapcsolat. S belekerülhetek egy olyan helyzetbe, hogy ugyan együtt vagyok valakivel, de már nem annyira jó vele, mint az elején.

A dolog trükkje az, hogy ébernek kell lenni a változásra, s tudatosan változtatni kell a kapcsolaton. Folyamatosan. Nem néha-néha, nem amikor már ég a ház vagy rezeg a léc, hanem napról napra. S törekedni arra, hogy ebben a másik is tevőlegesen részt vegyen.

Ami időnként nagyon nehéz. Mert vannak mindenkinek olyan időszaka, amikor magával van sok dolga, vagy a munkájával, vagy a családjában történik valami, mely a kapcsolatról elvonja a figyelmet.

S persze olyan is lehet, hogy valakinek, egy “vetélytársnak” a hatása bekavar az életünkbe. S ha rágörcsölünk, akkor bizony abból vita, veszekedés, hosszabb távon szétválás lesz a vége.

S persze az is lehetséges, hogy a másik változik olyan irányba, hogy én akarok tudatosan kilépni egy kapcsolatból. Ez is lehet egy választási lehetőség.

Vannak helyzetek, amikor egy kapcsolat már nem a biztonság és az öröm forrása.

Ágytól asztaltól?

 

A helyzet az, hogy amikor két ember elválik egymástól fizikailag (mert például szétköltöznek, vagy nem töltenek együtt már közös “éjszakákat”), akkor a párkapcsolat még nem szűnik meg teljesen. Csak tovább alakul, mint ahogyan az történt korábban is.

A közös emlékek, esetlegesen közösen elkezdett tevékenységek, vállalkozások, megszületett gyerekek egy életre összekötnek minket. Erre mondta Jézus, hogy

Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét. Mt10.9

A következő sorokban arról ír Máté, hogy amikor máshoz kezdesz el kapcsolódni, s másra vágyakozol, akkor azzal a kapcsolat megsérül. A házasságtörés szót használja Jézus. S arról ír, hogy teljesen mindegy, ki kapcsolódott egy harmadik emberhez, attól a kapcsolat, a “házasság”, a közös élet háza, sérül.

Nem akartok erkölcscsőszt játszani, magam is voltam olyan helyzetben, amikor más nőjéhez vonzódtam, s volt olyan is, amikor én magam néztem ki egy másik nőre, miközben benne voltam egy kapcsolatban. De azt tudom, hogy ott és akkor a kapcsolat megváltozott minden alkalommal.

S ami egyszer eltört, azt már csak megragasztani lehet, soha sem lesz olyan, mint amilyen újkorában.

Néha egy alapos megfázás is elég, hogy kiadjuk magunkból a felgyülemlett stresszt, s szusszanjunk egyet.

Kapcsolataink megújítása

Attól, hogy egy kapcsolatot nem lehet kitörölni az életünkből, attól még tudatosan formálhatjuk azt, amit itt és most érzünk.

Érdemes ránézni arra, mit érzünk a volt párunkkal kapcsolatban. Megnézni, hogy az érzések listájának melyik csoportjába tartozik, s az egész érzéskavalkádra elengedéseket csinálni.

Az elengedés részleteit pontosan megmutattam az elengedés pszichológiájáról írt cikkemben. Sokszor a benne foglalt 4 kérdés bőven elegendő arra, hogy elengedjük mindazt, ami érzelmileg még mindig megköti az életünket a másikkal kapcsolatba.

Persze csak akkor, ha képesek vagyunk önmagunkra elfogultság nélkül rálátni. Amit tapasztalatból mondhatok, nem mindig könnyű. Mert szép és jó a logikus és következetes gondolkodás, de amikor az érzelmek bekavarnak, akkor a gondolataink ereje nagyon lecsappan.

Ez főleg akkor szembetűnő, ha nem vesszük észre a ragaszkodásunk, a haragunk és a büszkeségünk. S olyankor nincs más lehetőségünk, mint segítséget kérni olyantól, aki képes rálátni a helyzetünkre, van elegendő empátiánk, s nem utolsó sorban ismeri az elengedés technikájának apró részleteit is.

Egyéni konzultáció —>


Ki mondja mindezt?

 

 

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  • Az önismeret és az elengedés útján te lépdelsz!

    Az oldalon szereplő megállapítások csak az én véleményem tükrözik.

    Az oldalon szereplő írások saját élethelyzetre való alkalmazása mindenkinek a maga feladata és felelőssége.

    Szükséges esetekben az itt leírtak alkalmazása nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológusi kezelést.