A önismeret legfontosabb kérdései ahhoz kapcsolódnak, hogy miként hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet. Mikor vagyunk képesek a külső és belső környezetünk hatásaira úgy reagálni, hogy annak következtében az életünk a legjobb legyen számunkra.
Nem egy külső szemlélődő nézőpontjából, hanem a magunk tényleges igényei alapján. amiket felismerni nem mindig a legegyszerűbb.
De van egy bökkenő. Teljesen másképp viselkedünk akkor, amikor jól érezzük magunkat, s teljesen másképp, amikor valami nyomaszt minket, s emiatt stresszesek és nyugtalanok vagyunk.
Ennek megértése és alkalmazása egy olyan dinamikus belső állapotot feltételez, aminek kiismerése alapvetően nem lehetséges olyan módon, hogy a lényünket fixnek és megváltoztathatatlannak hisszük.
Éppen ezért az alábbi kérdések akkor nyernek igazi értelmet, ha különböző (kellemes és kellemetlen) helyzetek kapcsán is feltesszük őket. S megnézzük azt, milyen eltéréseket tapasztalunk az eltérő helyzetekben.
1. önismereti kérdés: Hogyan kapcsolódunk a világhoz?
Az életünk legfőbb kapcsolódási módját többnyire ismerjük. Van róla egy elképzelésünk, de sok esetben ez csak a felszínt érinti, s nem hatol be a személyiségünk mélyebb rétegeibe.
Nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor a terveinket rendszeresen felülírja egy-két olyan önkéntelen döntésünk, aminek az alapjairól fogalmunk sincs.
Ahhoz, hogy ennek hátterét megérthessük, vegyük sorra a három fő kapcsolódási módunkat:
- Van, akit az önállóság, a másoktól való elkülönülés és az egyediség igénye hajt.
- Míg mások pont ellenkezőleg, minden áron másokhoz akarnak kapcsolódni, hogy mások figyelmét megszerezzék, s annak következtében pozitív érzéseket élhessenek át.
- Míg csoport tagjait mindezek hidegen hagyják, s csak a maguk világa izgatja őket, hogy abban ellegyenek, s jól érezzék magukat.
S ezek közül teljesen más lehet a hangsúlyos kiegyensúlyozott állapotban, és teljesen más akkor, amikor valami nem kerek az életünkben. S az sem elképzelhetetlen, hogy egyszerre nem egy, hanem kettő igény is jelen van bennünk egyszerre, okozva elég fura kettősséget a megnyilvánulásainkban.
A legtöbb önismereti teszt erről az árnyalt képről semmit sem mond. Csak arról tudnak bármit mondani, ami éppen tudatosan jelen van az életünkben.
Egy önismereti teszttel csak egy pillanatfelvételt kaphatunk magunkról. Aminek révén azt megmondani, miként is működünk egy valós helyzetben, nem mindig egyszerű.
Mert a pillanatnyi állapotunk, és ebből adódóan a motivációink és a reakcióink is, folyamatosan változnak.
2. önismereti kérdés: Melyik alapösztön határoz meg minket leginkább?
Az emberi létünk legalapvetőbb összetevőjéről gyakran megfeledkezünk akkor, amikor önismeretről beszélünk.
Sok esetben abból indulunk ki, hogy az ember egy gondolkodó lény, s éppen ezért az ösztönök kevésbé hatnak rá, mint az állatokra. Ami egy pontig igaz is, hiszen a gondolkodásunk révén ezernyi helyzetben felül tudjuk írni az ösztöneink által súgat reakcióink.
Éppen ezért az ösztöneinkről sokkal kevésbé szoktunk beszélni. Illetve igyekszünk az ösztöneink hatását akár elfedni, kisebbíteni vagy rossznak beállítani.
Vannak, akik nem is akarják elfogadni, hogy az ösztöneik hatnak rájuk, s nem sokra becsülik azokat, akiknél ezt megérzik. Sokszor elhangzik ennek kapcsán a freudi elszólás kifejezés is, mely az egyik ösztönerőnkre utal, de van más is, ami ide tartozik…
3 alapösztön
Nézzük is meg az lapvető ösztöneinket közelebbről. Először is fontos tisztázni, hogy a három alapösztön között nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Mindenkire hat mind a három, csak eltérő mértékben.
Mindenkinek van egy domináns ösztönereje, s a megfelelő ismeretek birtokában az könnyen fel is ismerhető.
S ami talán a legfontosabb, az alapvető ösztönerőink működése – a kapcsolódási módunktól eltérően – nem igazán szokott változni, egész életünkön át elkísér minket.
- Az egyik alapösztönünk a létünk, a jövőnk, a megélhetésünk biztosítása.
- A második alapösztönünk a kapcsolatrendszerünk ápolása.
- A harmadik a fajfenntartás ösztöne, illetve az érzelmi egyensúlyunk megteremtése.
Mind a három alapvető ösztönnek vannak következményei, s ezek ismerete talán még sokkal fontosabb, mint maga az ösztönerő tudatosítása.
- Aki folyamatosan aggódik a munkája, a megélhetése, az egészsége és a jövője miatt, az biztosan egzisztencialista alapösztönnel, a túlélésre fókuszáló figyelemmel rendelkezik.
- Akinek minden döntését alapvetően a barátai, a munkatársai határozzák meg, illetve az, miként hatnak az egyes döntései a kapcsolataira, az biztosan szociális alapösztönnel, kapcsolódásra fókuszáló figyelemmel rendelkezik.
- Akit folyamatosan a hangulatai, az érzései s a pillanatnyi örömök megélése határoz meg, az biztosan szexuális alapösztönnel, érzésekre fókuszáló figyelemmel rendelkezik.
S mindezekhez van még egy extra csavar, ami sokak számára nem mindig egyértelmű.
Az ösztöneink szélsőségei
A szexuális alapösztön nem feltétlen jelent túlfűtött szexualitást, de a túlfűtött szexualitás mögött többnyire szexuális alapösztön rejtőzik meg. A szexuális alapösztön megjelenhet a szexuális elfojtásaként is. A frigiditás és a túlfűtött szexualitás nem két teljesen eltérő helyzet, hanem ugyan annak a történetnek két ellentétes véglete.
A túlfűtött anyagiasság eredményezett bőséget, akár fékevesztett anyagi harácsolást is. Miközben ugyan ennek a történetnek a másik végleteként folyamatos anyagi nehézségekkel is küzdhetünk. Akár egyszerre, egy időben is, ha mindent megvonunk magunktól.
S a folyton bulizó szociális alkatú ember is küzdhet időnként egyedülléttel s magánnyal, vagy akár társas magánnyal is, aminek a gyökere pont ugyan az (a kapcsolódás erőltetése).
3. önismereti kérdés: Mi jellemzi leginkább a mindennapjainkat?
Ha ismerjük az alapvető ösztönerőnk, s azt, ahogyan a világra reagálunk, az önmagában rengeteget elmond rólunk. A lényünk nem esetleges tulajdonságok halmaza, hanem a korábbi tapasztalataink s az életfeladatunk eredménye.
Aminek következtében még egy mentális és érzelmi nehézségekkel küzdő belső világa is egyfajta rendezettséget mutat, mert a káoszuk oka és megjelenési formája sem esetleges, hanem alapvető karakterüknek megfelelő.
Ráláthatunk ezen két dolog ismeretében:
- Milyen szerepet igyekszünk betölteni egy közösségben?
- Hogyan keresünk helyet egy járművön?
- Mi alapján, s főleg hogyan hozunk meg a döntéseinket?
- Milyen helyzetekben szoktuk felülírni a döntéseinket?
- Miként szervezzük meg az életünket?
- Miként reagálunk a nehézségekre?
- stb.
S ezeket akár arra is felhasználhatjuk, hogy az alapvető kapcsolódás módjainkat vagy a nem tudatos alapvető ösztöneinket beazonosíthassuk.
4. önismereti kérdés: Mitől érezzük magunkat igazán jól a bőrünkben?
Ugyan a 3 ösztönerő és a 3 kapcsolódási mód alapvetően meghatározza az életünket, de ezek ismerete révén még nem tudjuk megmagyarázni azt a fajta sokszínűséget, amit a mindennapokban magunk körül tapasztalhatunk.
Ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni azt, mi az igazán fontos számunkra a munkánkban és a párkapcsolatban, vagy azt, hogy mitől válunk stresszesebbé, alaposabb elemzésre is szükség van.
Ehhez picit más jellegű, sokkal több lehetőséget felvető kérdéseket szoktam feltenni, s az azokra adott válaszokból kihámozni azon pontokat, mely az egyéni karaktert meghatározza:
- Milyennek látjuk magunkat?
- Milyennek akarjuk magunkat lát(tat)ni?
- Milyen a kapcsolatunk az idővel?
- Hogyan akarunk hatni másokra?
- Mitől félünk leginkább?
- Milyen kihívásink vannak a kapcsolatainkban?
- Mitől válik számunkra nehézzé a munka?
Ezen kérdésekre tucatnyi eltérő válaszunk lehetséges, amik alapján azt megtalálni, hogy mitől működhetne jobban az életünk, nem egy egyszerű feladat.
Én magam az enneagram tudását felhasználva képes vagyok felismerni azt a közel 5 tucat eltérő működésmódot, illetve ezek különböző változatait, melyek ismeretében meghatározható az, kinek mitől lehet jobb az élete.
5. önismereti kérdés: Milyen a világhoz való viszonyunk?
Az, hogy milyennek látjuk önmagunkat, nagyban függ attól, milyennek láttak minket gyerekkorunkban. Milyen elképzelések, elvárások és belső tényezők hatottak mindazokra, akik megítéltek minket, s akiktől valamilyen módon függtünk.
Pedig ezen hatások tudatosítása nagyon fontos. Ugyanis az önképünk és a világlátásunk ezernyi módon meghatározza mindazt, amit be tudunk fogadni a világból:
- Milyennek látjuk a világot?
- Miként hatunk a világra?
- Milyen cél elérése motiválhat minket igazán?
- Milyen munkahely megfelelő nekünk leginkább?
- Hogyan oldunk meg feladatokat?
- Milyen képességet kell hozzá fejlesztenünk?
- Milyen két szélsőség fele haladhat az életünk?
- Milyen helyzeteket kerülünk el rendszeresen?
- Mi a leggyakoribb félreértésünk?
- Mivel nehezíthetjük meg az életünk?
- Melyik az a pont, ahol a stressz megjelenik az életünkben?
- Mivel oldhatók fel az életünk nehézségei?
- Hogyan védekezünk a nehéz helyzetekben?
- Milyennek éljük meg a párkapcsolatunkat
S a sor még sokáig folytatható. Én közel 5 tucat eltérő szempontot gyűjtöttem össze eddig, de tudom, hogy még bővíthető a szempontrendszer.
Ezek ismerete olyan térképet s iránytűt ad a kezünkbe, aminek révén az életünk minősége akár egy két órás beszélgetés révén is képes minőségileg változni.
Nem egy embertől kaptam meg visszajelzésként, hogy az általam elkészített, személyre szabott elemzés érdemben változtatta meg a hozzám fordulók életét.
Ennek a rendszerezett tudásnak révén 54 alapvetően eltérő személyiségváltozatot tudok megkülönböztetni, s azok közötti ezernyi átmenetet.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Viktor! Tetszenek a kérdések, az enyém a következő: hogyan lehet felismerni valakinél azt, hogy egy viselkedés (vagy egy hajlam, vagy egy „működési mód”) a vele született személyiség megváltoztathatatlan része, ami örökké úgy marad, VAGY „lebontható”, megváltoztatható, mert az a családi, társadalmi programozásból származik?