A barátok szeretete (fíllia)

A barátságok a minőségi kapcsolataink alapjai. A barátaink azok, akikkel megosztjuk az örömünket, a bánatunkat, a nehézségeinket és terveinket is. Akikkel ezt nem tudjuk megtenni, azok – bármennyire is ragaszkodunk hozzájuk – nem a barátaink. Bármennyire is ezt akarják magukról elhitetni.

S ennek kapcsán elsődleges pont azt meglátni, mi motivál, mi mozgat belülről a másikkal való kapcsolatban. A barátokkal megélt kapcsolat lehetőséget ad arra, hogy erre rálássunk. Mert a barátok révén megtapasztaljuk azt, milyen az, amikor egy helyzetben mi vagyunk a fontosak, és milyen az, amikor a másik a fontos.

Arról nem beszélve, hogy megtanulhatjuk azt is, hogyan tudjuk ezen helyzeteket egyensúlyba hozni. De csak akkor, ha képesek vagyunk a nehéz helyzetekben is jelen lenni, túllépve a félelmeinken, a hibáinkon, a hiányosságainkon és ösztönös védekezésünkön..

S megtapasztalhatom s korrigálhatom azt is, ha maga a kapcsolat fenntartása lesz a cél. S nem a közös élmények, a közös munka, a közös szórakozás, vagy a nehézségek feloldása, átvészelése.

Hibánk csökkentése

 

Azt mondja a Ji Csing, Kína ötezer éves bölcsességét magába foglaló könyve a barátságról, hogy:

“Ha csökkented hibáid, mások sietve jönnek, a nagy örömre.”
/41. Szun (Csökkenés), 4. változó jel/

Szerintem ez érdekes gondolat. Ez összecseng a Hegyi beszédben elhangzottakkal (szálka és gerenda), s a hinajana buddhizmus egyik alapszövegének, a Dhammapada refrénként visszatérő alapüzenetével.:

“(80) A csatornaépítő csatornát épít;
A nyílkészítő az íjat faragja;
az asztalos asztalokat készít;
a bölcs önmagát alakítja.”

Hibáink felismerése

Érdemes megfigyelni ezt a verset, ugyanis megmutatja azt, hogyan lehet a hibáinkat csökkenteni. A refrén első három sora egy-egy hétköznapi tevékenységet említ, ahol a fókusz kifele néz. A negyedik sorban viszont a fókusz megfordul, s magára az egyénre irányul.

Az önismeret, mely idővel az embereket elkezdi vonzani,  nem arról szól, hogy ki vagyok, s nem is arra, hogy milyen vagyok. A lényem lényegéről szól, melynek a hatásai a fizikai világban csak megnyilvánulnak.

Ez rámutat arra, hogy a jó barátságok, s az azon keresztül megélhető szeretet (fíllia), legfőbb támasza az önismeretnek. És ez fordítva is igaz. Akinek jó az önismerete, annak idővel rengeteg barátja lehet. Aki sok barátot szeretne, annak semmi más dolga nincs, mint önmaga jobbításán munkálkodni. S akkor rengeteg barátunk lesz, akik színessé fogják tenni az életünket.

Barátok általi tanulás, avagy a döntések tárháza

 

Minden kapcsolat önmagában egy folyamat, napi szintű döntések sorozatával. Bármikor választhatom azt, hogy másképp akarom az életemet élni, s ennek következtében a kapcsolataimat is át akarom alakítani. Az élet szüntelen változás, s ennek nem elhanyagolható eleme az összehangolódás. Ami ugyancsak egy véget nem érő folyamat.

Az összehangolódásról azt írja a Ji Csing kommentárja: “A másikat befogadja – mégpedig úgy, hogy saját szíve üres” Ez a megközelítés a taoizmus egyik legfőbb alapelvére, a Faragatlan Tönk tanítására utal.

Arra a lelkiállapotra, hogy tudatában vagyok annak, hogy minden helyzet más, s pont ezért nem reagálhatok sosem megszokásból.

A Faragatlan Tönk elvének lényege az, hogy

“a legegyszerűbb dologban is benne rejlik a saját természetes ereje, az az erő, amely könnyen félrecsúszik és elvész, ha az egyszerűség körül bármi megváltozik.” Micimackó és a tao

Elnézést: “a mondat bonyolult nem én” (szabad idézet Mérő László tanár úr egyik előadásából). A faragatlan tönk misztériuma pontosan ilyen. Elmagyarázhatatlan, mint ahogy minden más lényegi tanítást sem lehet.

Barátok jókedvűen

Minden barátságnak ezernyi összetevője van. Van ami kicsit őrült is akár.

Az érzelmi mintáink meghaladása

Faragatlan Tönk tanításának az alkalmazása annak a lélektani műveletnek felel meg, amikor minden elvárásból, sérülésből és mintából felépített védelmi vonalunkat félretesszük, s teljes valónkkal megnyílunk a világ és mások felé. Ez a legnagyobb bátorság, amit ember felvállalhat, mert tudatosan védtelenné és sebezhetővé válik ezáltal.

Aki attól fél, hogy olyanná válik ilyenkor, mint egy kisgyerek, s olyan jellegű reakciói is lesznek, annak pontosan meg van ennek a létállapotnak a tapasztalata. Ugyanis a lényeg pontosan ez. Egy lényeges különbség van a (kis)gyermeki nyitottság, és a felnőtt nyitottsága között. A (kis)gyerek nem tud nem nyitott lenni. Míg egy felnőttnek ezt tudatosan választania kell.

A jó barát definíciója

Felmerül ennek kapcsán, milyen a jó barátság, mi az, amit egy baráttól elvárhatunk. Van egy olyan megfogalmazás, ami számomra mindig sorvezető volt a barátságok kapcsán, s élesen elválasztja az érdekkapcsolatokat a barátságoktól:

“Barát az, aki ismeri a hibáim és kiválóságaim, s ennek ellenére elfogad annak aki, s olyannak amilyen. Mindezt anélkül, hogy bármilyen érdeke fűződne hozzá.”

Szerintem ez nagyon kemény. Bemutatom ennek a megfogalmazásnak azon részeit, ahol egy kapcsolatról pillanatok alatt kiderül, hogy valaki a barátom-e, vagy sem:

  • aki bármilyen módon meg akar változtatni, az a fentiek szerint a barátom?
  • aki nem mutatja meg a hibáimat, csak némán eltűri, az a barátom?
  • Aki nem ad elismerést, az a barátom?
  • Aki nem tiszteli az életem, az ennyire a barátom?
  • Aki a nehéz helyzetben magamra hagy, az a barátom?
  • Akinek a közvetlen előny a kapcsolat kapcsán számít, az a barátom?

Tudom hogy ezek kemény szavak, de a lényeg pont ennek révén fedezhető fel. A szeretet tesztje kapcsán pont ez az, ami egy kapcsolatot igen hamar görbe tükör elé helyez.

Az a kapcsolat (barátság), amelyből hiányzik a tisztelet, az elfogadás, és a nagyrabecsülés, arról bízvást ki lehet jelenteni, hogy lejtőn van, s menthetetlenül csúszni fog lefelé. A kapcsolatok megmentésének egyetlen lehetősége: a másikba vetett bizalom helyrehozása.

Ahhoz, hogy helyre tudjuk billenteni a magunkba és a másokba vetett bizalmunkat (ebben a sorrendben), érdemes annak az érzelmi töltetétől megszabadulni, mely a konfliktusban vagy egy zűrös helyzetben kialakult.

Ehhez a sokat ismételt tanács az, hogy próbáljunk meg megbocsátani a másik embernek. Ami egy csapda. Mert csak annak tudok megbocsátani, akit elítélek, s akinél én (legalább is az adott történet kapcsán) jobbnak látom magamat. Ami két extra érzést fog a történethez hozzákapcsolni.

A valódi megoldást viszont az jelentheti, ha képesek vagyunk az egész történet összes vetületét úgy elengedni, hogy soha többet meg se jelenjen az életünkben. Ahhoz viszont érdemes

elengedni az összes érzelmünket —>

Hamis barátok

Már csak egy kérdésre nem adtam érdemi válasz. Mit kezdjünk azokkal az emberekkel (félő, nem csak egy ilyen lesz), aki a fenti definíció alapján nem a barátunk, miközben úgy mutatja magát?

A válasz nagyon egyszerű: semmit. Ha valaki igazából nem egy baráthoz méltón viselkedik, attól mi még lehetünk velük barátságosak. De a jogtalan igényeikre nyugodtan mondhatunk NEM-et, minden lelkiismeret-furdalás nélkül.

Ezen a ponton nem hagyhatom ki, hogy megemlítsem Jézus egyik örökbecsű szavát: Felebarát.

Általában azon emberekre értette, aki aktuálisan mellettünk vannak. De a szó értelme így nem világos teljesen. A felebarát azt jelenti, hogy a kapcsolat barátság volta rajtam nem múlik, az én felem rendben van, én barátságom nem kérdés.

német juhász éber figyelme

Az ember legjobb barátja mindent tud a hűségről, az odafigyelésről és az örömről. Pedig nagy valószínűséggel sosem gondolkodik róla.

Hogyan legyünk jó barátok

Ehhez egy cserkészcsapat weboldalán találtam meg a teljesen egyértelmű listát, hogy mit érdemes megtennünk. Ehhez hozzátenni, vagy bármit belemagyarázni vétek lenne:

Felebaráti szeretet imája

Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé, hogy
Ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem van, oda megbocsátást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet;

Hogy ne vigaszt keressek, hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek, hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,
Mikor megbocsátunk, nyerünk bocsánatot,
Mikor meghalunk, születünk meg az örök életre.

Amen

Minőségi kapcsolatok megteremtése —>


Ki mondja mindezt?

 

 

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  • Az önismeret és az elengedés útján te lépdelsz!

    Az oldalon szereplő megállapítások csak az én véleményem tükrözik.

    Az oldalon szereplő írások saját élethelyzetre való alkalmazása mindenkinek a maga feladata és felelőssége.

    Szükséges esetekben az itt leírtak alkalmazása nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológusi kezelést.