Önmagunk megfigyelése csupán egy eszköz, amivel a szokásainkra és szorongásainkra, illetve azok hatására ráláthatunk. Ha ezen pont kimarad az önismeret és a spiritualitás útján, abból sok jó nem fog kialakulni, s csak menekülésnek használjuk a meditációt és a spiritualitást, a világ zűrzavara elől menekülve, abból nem lesz érdemi átalakulás és fejlődés.
Élhetünk elvonulásban, akár szerzetesként is évekig, s még sem fog semmi változni. Ha nem indul meg bennünk egy átalakulási folyamat, mely a szokásainkra és szorongásainkat átformálja, csak az időnket fogjuk vesztegetni.
Pont erre mutat rá az a tény is, hogy sokan képesek mindenféle spirituális gyakorlat nélkül is változni és fejlődni, mert az átalakulás útja elindult náluk, mindenféle tudatos folyamat nélkül, csupán a környezetükben élők jó példája révén.
Szokásaink és szorongásaink forrása
Charles Readenek van egy intelme, ami megmutatja, miként építjük ki a mindennapi nehézségeink forrásait:
Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!
Tudom, hogy ezt a tanítást sokan Buddhának tulajdonítják, s a tanításának szellemiségéből ezen mondatok következnek is. Viszont annak említése, hogy az egész történet csupán egy mulandó álomkép, nem kerül említésre. Pedig Buddha igyekezet a tanításai során mindig kihangsúlyozni ezen aspektust is.
Tehát annak forrása, ahogyan folyamatosan megteremtjük életünk kellemes és kellemetlen helyzeteit a gondolatainknál érhetőek tetten.
Ha bosszúsak, pesszimisták és magunkban fortyogóak vagyunk, egy igen nagy szenvedéskupacot fogunk megteremteni magunknak.
Amennyiben képesek vagyunk a gondolkodásunkból és szavainkból eltávolítani:
- a neheztelést;
- a panaszkodást;
- a korábbi sérelmek folyamatos felemlegetését;
- a negatív eshetőségek folyamatos felsorolást;
- Annak ismételgetését, hogy mennyire szerencsétlenek/betegek/szegények stb. vagyunk, s nekünk minden balul sül el.
akkor igazán sok kíntól és szenvedéstől szabadíthatjuk meg magunkat és környezetünket.
Ez a fajta megközelítésnek semmi köze a pozitív gondolkodáshoz. Ez egyszerűen az érzelmi és mentális környezetszennyezésnek ad egy egyértelmű határt, melynek révén nem növeljük a bajt, amiben benne vagyunk.
Másrészt érdemes azt a 8 kifejezést is kiküszöbölnünk a szóhasználatunkból, melynek használata árthat a mindennapjaink során.
Szokásaink és szorongásaink következménye
Bármit csinálunk, mindenkinek kialakul az énképe (egója) 6-8 éves korára. Az ego nem más, mint egy védelmi rendszert, s ennek a védelmi rendszernek a megfigyeléséről szól a Harmóniateremtés első lépése.
Mindenki pontosan azokat az élményeket éli meg, amire a korábbi cselekedetei és tapasztalatai mutatnak. Nagyon nagy különbség van a között, hogy egy hasonlóan kritikus helyzetben ki hogyan reagál.
Az eltérések oka a meglevő szokásaink és szorongásaink.
- Amelyik területtel kapcsolatban kevés bennünk az ártó szokás és a szorongás, illetve azokat korábban átformáltuk, azon területekkel kapcsolatban a kihívásokat könnyedén meg tudjuk oldani.
- Amely területtel kapcsolatban viszont sok az ártó szokás és a szorongás, azon területen a kihívások megoldása is extra erőfeszítést jelentenek
Ezek pont ezek a különbségek okozzák az egyéni sorsokban a minőségi eltéréseket. Minden siker az adott területen növeli az önbizalmunkat, s minden kudarc csökkenti azt. De ennek a hatásnak a mértéke nem minden esetben azonos:
- Amely területen kevés a ártó szokásunk és a szorongás bennünk (s ezért magabiztosak és eredményesebbek vagyunk), azokon a területeken a siker a saját önértékelésünket erősíti. A kudarcot is jobban viseljük, könnyedén el tudjuk fogadni azt, hogy nem minden sikerül az életünkben.
- Amely területhez kapcsolódóan viszont sok az ártó szokás és a szorongás bennünk (és ezért az önbizalmunk is foghíjasabb), azzal kapcsolatban a sikert többnyire nehezebben fogadjuk el. Szerencsének vagy másoktól függőnek értékeljük csupán. A kudarcok hatása viszont sokkal drámaibb, tovább rontanak az egyébként sem túl fényes önképünkön.
A dolgokat nem érdemes túlkomplikálni. Mert a világunk néha egyszerűen is megérthető, ha a megoldások nem is mindig annyira triviálisak.
A pszichológiai módszerek sokat tehetnek azokért, akiknek a szokásai és szorongásai nem gyökereznek mélyen, mert csak pár kellemetlen vagy fura élményen alapulnak. Akinek ez a szerencsés helyzet nem adatott meg, azok kénytelen lesznek a szokásaival és szorongásaival komolyabban foglalkozni:
Szokásaink és szorongásaink átformálása —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!