Negatív gondolatok 8 alaptípusa

A negatív gondolatkodásnak van 8 olyan alapvető típusa, amire ha nem vagyunk elégé tudatosak, akkor képesek lehetünk az egész életünket megnehezíteni. Mert a gondolatok nem attól lesznek igazából negatívak vagy pozitívak, hogy miként fogalmazzuk meg, hanem attól, hogy miként hat ránk

Azon gondolatok, mely nem támogatják a céljainkat, s csak a problémák sorát termelik, azok bizony rombolnak és akadályoznak minket. Még akkor is, ha nem ez az alapvető célunk velük, hanem mondjuk a nehézségek elkerülése.

Másrészt lehet egy gondolat negatív szavakkal túlterhelt, s pozitív, ha az felszabadít egy érzelmi tehertől (mert valamivel nem érdemes foglalkozni, mert egy nagy szar”). Míg egy gondolat lehet totálisan negatív akkor is, ha tele van szirupos optimizmussal („valami jó csak van abban, hogy már megint kifutottam a pénzemből!”)

1. negatív gondolat: Nem tudom

Aki kijelenti, hogy valamit nem tud, az eldobja magától az irányítás lehetőségét. S egy olyan helyzetbe zárja be magát, amiből nincs igazából kiút. Mert a „nem tudom” egy olyan gondolat, mely mindent leállít:

• Nem tudom megoldani
• Nem tudom megcsinálni
• Nem tudom kitalálni
• Nem tudom megfejteni
• Nem tudom megérteni
• Nem tudom megtanulni

Nem tudunk mindenütt ott lenni, nem tudunk mindenben részt venni, s nem tudunk mindennel törődni.

De ami szembe jön az életünkben, mellyel dolgunk van, arra a nem tudom a legócskább kifogás. Az ilyen válaszok kapcsán mindig érdemes egy alapos önvizsgálatot végeznünk, hogy rájöjjünk: ott és akkor épp menekülünk és kifogásokat keresünk, mert megrettentünk a kihívástól, vagy tényleg reálisan mértük fel a helyzetet.

Mondjuk ki, ha valami nem érdekel minket, ha valamivel nem akarunk foglalkozni. S közben tudjuk, hogy minden ilyen döntésnek meglesz a következménye. Mondhatunk bármire nemet, de vállaljuk fel a felelősségét annak, hogy a következménye is a mi nyakunkba fog visszahullni.

A „nem tudom„-nak van egy másik oldala is. Egy nagyszerű önfejlesztő eszköz arra, hogy elengedjünk dolgokat.

• egy kontrolláló egyénnek terápiás eszköz, hogy megtanulja elengedni az irányítás kényszerét.
• egy agyalónak segít elengedni a mindent megérteni vágyás kényszerét.
• egy notórius segítőnek a megengedés eszköze, hogy ne avatkozzon bele folyton mások dolgába.

Az ilyen tudatos folyamat annak a történetnek a része, amikor tudatosan nemet mondunk ezernyi olyan lehetőségnek, ami okvetlenül nem nekünk szól. Engem nem érdekel egy epilálógép, egy köldökkiszedő vagy egy tetovált szemöldök, mint ahogy nem hoz lázba egy focimez sem. Mert engem más érdekel.

2. negatív gondolat: Igen, de

Az „igen, de” a mentségkeresés második legnépszerűbb eszköze. Aki ezt a kifejezést nem iktatja ki a szóhasználatából, az tudatosan lábon lövi magát.

Az ilyen, az önmaguk életét nehezítő (mazochista) emberek a világ legszerencsétlenebbjei, mert minden megoldáshoz találnak egy újabb kifogást. Egy ilyen embernek egyszerűen semmilyen módon nem lehet a kedvére tenni.

Azoknak az érzései, akik állandóan csak kifogásokat keresnek a régi megszokásokhoz kötődnek, amit képtelenek elengedni. Az érzelmi elengedés nélkül ezek az emberek nem képesek a gondolkodásukat megfelelően használni, mert a gondolataik zömmel az érzelmi döntéseik igazolására pazarolják, s nem alkotó tevékenységekre.

Van, amikor a megoldáskeresés kifizetődőbb

A második világháború után két ősellenség állt egymással szemben Európa közepén, túl a náci őrületen, 1000 év háborúság emlékével a hátuk mögött. Az egyik oldalon egy megszállt és lerombolt ország, míg a másik oldalon egy önérzetében sértet nép, akit az ősellenség bábuként mozgatott egy kormányzat révén éveken át. S a németeknek nem sikerült visszaszerezni azt, ami korábban az övék volt, Elzászt, a Rajna völgyének a nyugati oldalát.

A vita a két ország összterületéhez képest minimális területű földdarabért ment, ami nagyjából akkora, mint Bács-Kiskun megye. A jelenlegi helyzet az I. világháború után alakult ki, holott az elmúlt 1000 évben zömmel német fennhatóság alá tartozott.

Mindezek ellenére a németek és a franciák összefogtak, s elkezdtek valami igen modern dolgot. Felismerték, hogy, hatalmas gazdasági potenciálon nem háborúzni, hanem együttműködni kell. Az elzászi területért folytatott harc Európa jelenlegi békéjének, és az Európai Uniónak az alapja lett.

Csak hogy világos legyen, mire szeretnék rámutatni:

Igen, de a Parcium ősi magyar föld…

Értem én, csak … 🙂

3. ártó, negatív gondolat: Nekem kell/muszáj

Az ego háborúzik állandóan, hogy neki igaza legyen. És pontosan tudja, mivel tudja fenntartani az integritását, az önazonosságát, a látszatot, hogy ő mindenki mástól független. Amikor a gondolatokhoz igényekhez túlságosan ragaszkodunk, akkor többnyire csak az egonkat éltetjük, miközben teljesen elfelejtkezünk a valós igényeinkről.

• Nekem kell az a kocsi.
• Nekem kell az a ház.
• Nekem kell az a nő/férfi.
• Muszáj ott lennem abban a buliban/táborban/tanfolyamon stb.
• Muszáj megnéznem azt a filmet.
• Muszáj volt megvennem azt a cipőt/ruhát/bizsut/táskát stb.

A fizikai elengedésnél láttuk, hogy egyszerűen túl sok kacatunk van, Túl sok olyasmi, amit egyszerűen nem használunk. De ez igaz mindenféle egyéb dologra is az életünkben. Az ötödik diploma pont olyan felesleges, mint a négytagú családban a harmadik kocsi.

4. ártó, negatív gondolat: Próbálom

A próbálkozás kapcsán  Yoda mester tanítása ugrik be nekem elsőre

 

Aki próbálkozik, annak semmi sem fog sikerülni, mert hiányzik mögüle a döntés, az elhatározás. Egy gondolat akkor képes teljes erejével hatni az életünkre, ha teljesen kiállunk érte, teljes egészében felvállaljuk azt, s nem csak tessék-lássék módjára.

„Próbálkozik, mint kiskutya az ugatással”

Aki csak próbálkozik, s nem gondolja komolyan azt, amit „elhatároz”, azt a kutya sem veszi komolyan. Egy hatalmas doberman elég erős ahhoz, hogy ne kelljen ugatnia, de a kis csivava folyamatosan fog csaholni, hogy ne lépjünk rá, mert ő neki nincs meg egy nagytestű kutya ereje.

De harapni ő is tud, mert ő bizony komolyan gondolja…

5. negatív gondolat: Az a baj/probléma

A probléma csak problémát szül. Senkit nem érdekelnek a problémák. Akik csak a problémákkal vannak elfoglalva, azok hamar magukra maradnak. Mindenkinek van belőle bőven, nem kér senki még a másokéból is.

Az embereket egy esetben érdeklik a problémák, ha mellé szállítunk minimum egy használható megoldást is. Mármint azok a problémák, amivel ők maguk is küzdenek. Semmi más nem fontos az életükben.

Persze vannak olyan emberek, akik kreatívan hozzáállva képesek rengeteg új problémát generálni az életünkbe (ők a marketingesek), de erre való az egészséges mentális immunrendszer, mely képes ezen „nagyszerű” problémákat zömmel a kukába száműzni.

6. ártó, negatív gondolat: Azt gondolom

Jaj, csak ezt ne. Aki gondolkodik, az tűnhet nagyon okosnak, láthatott rengeteg mindent, csak épp egy apróságot vett figyelmen kívül. Az életünk nem logikus. Úgy értem, semennyire sem logikus.

A gondolkodásunk alapja a paradigmák és elképzelések rendszere, melyeknek az alapja a legtöbb embernél a gyerekkorban összeszedett tapasztalatokon alapuló félelem és szorongás. Amíg az életünket a gyerekkorunk emlékei, illetve annak érzelmi lenyomatai (fájdalmas pontjai) irányítják, addig nem vagyunk képesek jól látni a világot. Addig a fájdalmaink és rémálmaink homályos szűrőjén keresztül leszünk csak képesek az életünk eseményeit megfigyelni.

A mondás, hogy „sok beszédnek sok az alja” a gondolatainkra hatványozottan igaz. A túlzott gondolkodás, az agyalás megfoszt a valóság tapasztalatától, mely az érzéseink révén fedezhető fel. A gondolataink megállás nélkül záporoznak.

Csupán egy másodperc alatt tucatnyi gondolatunk lehet, amik simán lehetnek ellentétesek, egymást kizáróak, vagy szimplán értelmetlenek és érthetetlenek. Aki tehát azt hiszi, hogy nem gondolkodik, vagy másokat evvel vádol,  az egyszerűen téved ;). Pont az a baja a legtöbb embernek, hogy nem lát ki a gondolatai káoszából.

A gondolkodás nagyon jó szolgálatot tesz a keretek megszabásában, de érdemi döntések képviseletében gyakran kudarcot vall. Mert az érzéseink ereje sokkal nagyobb.

7. negatív gondolat: Én tudom/Nekem igazam van

Aki abban a tévképzetben ringatja magát, hogy mindent tud, az bajban van. Mert vagy Isten, és tényleg mindent tud, s az élet misztériumából nem tapasztalhat meg semmit, mert hiányoznak az életéből a meglepetések. Vagy csak annak képében tetszeleg, s irgalmatlan nagy pofonokat tartogat neki az élet.

Az igazság olyan, mint fenyőfák az erdőben. Mindegyik hasonló, de igazából mindegyik egy megismételhetetlen változata egy alapvető mintának. Pont ezért nincs két azonos vallás, két azonos tanító, két azonos tanítás, két azonos megértés.

Mert abszolút, szavakkal megfogalmazható igazság nincs. Csak egyénre szabott, éppen igaz meglátások.

8. negatív gondolat: Nekünk csak ez jutott!

Hát tudod mikor!?

Aki az álmainkat elrabolja vagy lerombolja, annak nagyon hamar kössünk útilaput a talpára. Egy ilyen ember nem csak magát, hanem másokat is szennyezz. Rosszabb, mint a dögkeselyű.

Lehet az életünk nehéz, ezernyi kihívással teli, akár még kilátástalan is egy adott pillanatban, de hogy egy életre elfogadjam az életemet olyan szerencsétlennek, mint amilyen most, az nem elfogadható.

Nincs predestináció, nincs sors,
sem feloldhatatlan karma vagy átok.

Egyszerűen nem lehet, mert számtalan példát láttam, amikor emberek a legelkeserítőbb helyzetből is képesek voltak felállni, s megújítani az életüket. És láttam a másik oldalát is, tönkremenni életeket ismétlődő helyzetek miatt, amiket nem oldottak fel. Magamnál és másoknál is. De képes voltam megfordítani tendenciákat. Persze nem kis munkával és kitartással. Főleg az érzelmi mozgatórugókat átalakítva.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!