A kivetítés pszichológiája

A kivetítésnek többféle megjelenési formája van. Egyik formája az, amikor a mi hibáinkat nem akarjuk felismerni, s másokban látjuk meg, de van egy másik, mely sokkal gyakoribb, s az önismereti munka során sokkal fontosabb is.

Mindenki az életünkben egy saját szereppel rendelkezik, amit mi magunk választunk ki minden egyes embernek. Múltunk egy szereplőjének tulajdonságait a belsőnkből kivetítjük másokra, hogy tudjunk hozzájuk viszonyulni. S ezt annyira automatikusan tesszük, hogy észre sem vesszük.

A kivetítés lélektana

Az elmélet eddig tartott, de a gyakorlat ennél sokkal érdekesebb és sokrétűbb. Nézzünk két jellemző esetet.

  • Ha van egy nő (vagy férfi) az életünkben, akivel minden bajunkat meg tudjuk beszélni, az nem feltétlen csak egy barát. Az lehet számunkra egy olyan fix pont, mint egy kisgyereknek az édesanyja.
  • Hasonlóan, ha van egy erős férfi az életünkben, akinek rendszeresen igénybe vesszük azt a nagyszerű tulajdonságát, hogy megbízható vagy erős vagy lehet rá számítani, akkor van egy apai szerepben lévő ember az életünkben.

A kivetítéseknek egyébként sokféle formája lehet, de a pszichológiai okok száma nem ennyire sokféle. Lehet, hogy:

  1. szeretnénk az ismeretlen helyzeteket kezelhetőbbé tenni;
  2. biztonságos (ismerős) dolgokat keresünk;
  3. nem merjük felvállalni a sebezhetőségünket;
  4. nem tudjuk kimondani a valódi igényeinket;
  5. a gyerekkorunk játszmáihoz keresünk partnereket;
  6. stb.

De egy valódi ok létezik, ami az összes többi mögött van: mindenkit arra használunk fel, hogy a korábbi sérüléseinket megpróbáljuk meggyógyítani. Követve azt a mintát (módszert), amit másoktól is láttunk.

Pontosan ezért kerülünk gyakran olyan helyzetekbe, ahol a másik fél is érdekelt a kialakult helyzet (például játszma) fenntartásában. Még akkor is, ha látszólag nem tesz érte, vagy egyenesen hadakozik a helyzet fenntartása ellen. (Ez a fajta hadakozás lehet egy erőtlen szélmalomharc, melynek másodlagos hasznából akar részesedni folyamatosan).

A kivetítések önmagában kevés bajt okoznának, de rendszerint nem tudjuk a helyén kezelni ezeket a helyzeteket. Többnyire nem látjuk azt, amit ennek kapcsán csinálunk, mert annyira megszoktuk ezen viszonyulásokat.

Fontos!

Ez az írás önmagában félreérthető lehet, mert csak egy kis részét fejti ki egy összetettebb témának.

Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, csináltam egy 7 részes összefoglalót, ami az oldal alapszemléletét részletesen bemutatja.

S mindezt mindenféle megkötés nélkül (pl e-amilcím megadása) megtekinthető.

Hogyan tedd jobbá az életed?

A kivetítés az önismeret akadálya

A kivetítés attól válhat kihívássá az életünkben, ha nem vagyunk képesek önmagunkat megfelelően érzékelni a jelenléte miatt:

  • másokban elkezdjük meglátni a saját hibáinkat;
  • csak másokat teszünk felelőssé egy kellemetlen helyzetben;
  • olyan tulajdonságokat tulajdonítunk másoknak, ami ránk jellemző igazán;
  • vagy amikor csak másokat látunk alkalmasnak, s magunkat nem.

Ennek a helyzetnek a feloldása egy nagyon frappáns meglátással feloldható. Az összes galiba elkezd átalakulni az életünkben, ha tudatosítjuk magunkban, hogy minden történet, ami velünk történik az valójában rólunk is szól.

Valamikor, valahogyan tettünk azért, hogy azt a helyzetet mi magunk is átélhessük, részesei vagy legalább is szem- és fültanúi lehessünk. Ideértve a sajtó híreit és a falusi/városi pletykarádiót is.

A képmutatás választása

Amikor felfedezzük azt, hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyennek korábban elképzeltük vagy érzékeltük magunkat, akkor két, alapvetően eltérő lehetőség közül választhatunk.

  • Vagy tudatosan elkezdjük felvállalni magunkat, azaz amilyenek vagyunk;
  • vagy elkezdünk szerepeket játszani. Tudatosan tovább építve magunkról egy hamis képet a külvilágnak.

A szomorú igazság az, hogy lehetünk nagyon jó színészek, de attól még a színielőadás nem azonos a való élettel.

Aki szerepeket játszik, az igazából nem él, csak imitálja az életet. S annak lelki következményeitől, a kiégéstől, a kiüresedett élettől, az értéktelenség érzetétől nem igazán menekülhet meg senki.

Amikor másokra mutogatunk, s másokban keressük a hibát,
akkor éppen magunkat látjuk meg.

Önmagunk felvállalása

Nem attól leszünk értékesek mások számára, hogy egy teljesen hamis képet mutatunk magunkról. Attól leszünk igazán értékesek, ha megmutatjuk mindazt. ami bennünk lakozik.

Természetesen önmagunk felvállalásához hatalmas bátorság szükséges, mert sok olyan is ilyenkor felszínre kerül, amit egyébként elrejtenénk.

Az élet attól válik igazán értékessé és széppé, hogy mindennek megvan a helye és az ideje. Senki nem mondja azt, hogy az élet csupa öröm, mindenki pontosan tudja azt, hogy vannak nehéz pillanatok is. Aki nehézségeit is felvállalja és elfogadja, annak sokkal szabadabb lehet, mint annak, aki folyamatosan elmenekül nehézségeitől.

Ugyanis a kivetítés semmi más, mint egy többnyire tudattalan menekülés a saját hibáink elől. Egy olyan védelmi mechanizmus, ami elválaszt a valóság megtapasztalásától, hogy annak súlyától ne roppanjunk össze.

Az énképünk soha sem tökéletes!
Vannak tulajdonságaink, melyeket jobbnak értékelünk, s vannak, amelyeket rosszabbnak, mint amilyenek valójában

Egy igazi önismereti munka

Aki csak másokban képes meglátni a hibákat, s saját hibáit nem érzékeli (s nem formálja magát tudatosan), az nem képes a saját kihívásaira megfelelően reagálni. Az élethelyzetei arról fognak szólni, hogy a problémái szűrőjén keresztül lát mindent, s a reakciói és a javaslatai is ennek révén torzulni fognak. Mert a félelmei (a belső szorongásai) marionettbábuként fogják rángatni.

Amikor elkezdünk rálátni önmagunkra, látva magunkat annak, akik vagyunk, s olyannak, amilyenek vagyunk, akkor képesé válunk arra, hogy ne csak magunkon tudjunk segíteni,  hanem másoknak is.

Az önhittség leleplezése

Mikor valaki nagyon okosnak akarja mutatni magát, és mindenről határozott véleménye (és igazsága) van, fel szoktam tenni pár szarkasztikus kérdést (gyakran csak magamban, de elég sokszor magamnak is.)

  1. Mennyire képes engem a másik reálisan látni?
  2. Mennyire tudatos a saját korlátait kapcsán?
  3. Mennyire képes felvállalni a saját korlátait?
  4. Miként lép túl a saját korlátain?
  5. Milyen új dolgot képes megmutatni a saját korlátaim kapcsán?

Ezekre a kérdésekre adott válaszok sokkal többet megmutatnak a másik ember képességeiről, mint az, amit magáról elmond (hirdet). Számomra, és többnyire másoknak is, nem az a kérdés, hogy ki:

  • hány évet tanult?
  • hány elméletet ismer, illetve
  • hány rendszer ismeretét képes eladni önmagáról?

hanem azt, hogy mennyire képes önmagát úgy látni, amilyen. Mert az igazi önismeret sokkal jobb eredményt hozhat ki egy emberből, mint annak biztos tudata, hogy minden helyzetben képes teljesíteni a kötelező minimumot (az a középszerűség útja).

Néha a céljaink elérése nem megy gördülékenyen.
Olyankor előfordul, hogy erősebb eszközökhöz nyúlunk…

A személyes tapasztalatom

Mások kivetítéseinek hatása alól nem  mindig tudjuk kivonni magunkat. Óhatatlan, hogy egy olyan helyzetbe kerülünk időnként, amihez semmi kedvünk.

Az ilyen helyzeteket úgy tudjuk könnyedén felismerni, ha tudatosítjuk azt a folyamatot, ami bennük és körülöttünk zajlik. Meglátjuk azt, hogy mindannyian hasonlóképpen működünk, s nagyon gyakran ugyanazokat a hibákat is vétjük el időről időre.

Ezen helyzeteket felismerve képesek leszünk a kellemetlen helyzetekből kihátrálni. Van, hogy nem is tudjuk megmondani, mi a baj, csak egyszerűen érezzük, hogy valami nem kerek.

Sok kellemetlen helyzettől megmenthetnek minket, ha elkezdünk bízni a megérzéseinkben. Amihez persze az is kell, hogy ne legyen tele az életünk ezernyi kontrollálhatatlan hatással.


Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

  • Ki mondja mindezt?


    Matits Viktor (Maci)

    önismereti mentor,
    elengedés tanár

    A legfontosabb célom, hogy minél több embert hozzásegítsek egy könnyebb és örömtelibb élethez.

    Melyben ugyan a nehézségek és a kihívások nem szűnnek meg, de nem is tesznek minket egy érzelmi és mentális hullámvasútra.

    Mindezt egyszerűen, könnyen és realíve gyorsan.

    Teszem azt annak ellenére, hogy nem vagyok

    sem pszichológus,
    sem pszichiáter.

    Csupán egy gyakorló buddhista, aki a tudatosság útját járja több, mint 20 éve.

    Amikor meglátjuk azt, hogy hogyan tesszük az életünket nehézzé és bonyolultá, akkor vagyunk képesek azt megváltoztatni.

    De ez nem mindenkinek lehetséges!

    Éveken át bevettem azt, hogy minden megváltoztatható, csak akarni kell. Ez szép és jó, meg sokaknak hitet ad, de a valósághoz semmi küze. Pontosabban valakinek igaz, valakinek meg nem

    Akiknél a mentális és érzelmi nehézségek átvették az irányitást, s mindenben csak a nehézséget látják, s nem képesek a mindennapok szintjén jól működni, annak mindaz, amit leírok ezen az oladon túl nagy ugrás.

    Felismerhetik, hogy amit leírok, az rájuk is igaz, de mivel nem tudnak a mélyére nézni az életüknek, csak egy okká és igazolássá válik számukra arra, miért érzik magukat rosszul, s miért kell még mindig mások támogatását igénybe venniük.

    Épp ezért akik ilyen mentális állapotban vannak, azoktól mindig azt kérem, hogy keressenek egy pszichológust vagy egy pszichiátert, mert ők azok, akik nekik tudnak segíteni.

    Belső úton járás

    Aki képes a saját életéért felelősséget vállalni, s ténylegesen változtatni szeretne az életén, annak két ajánlatom van:

    Az érzelmek elengedése egy olyan előadás illetve meditáció sorozatot jelent, melyben az akadályozó és a romboló érzések elengedése révén át tudjuk élni az örömteli és felszabadító érzéseket.

    Ezen a hat felvételen több mint 200 érzelmi állapotot veszek sorra, melyekkel tudatosan dolgozva érdemben átalakulhat bárki élete.

    Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor olyan sok minden van jelen az életünkben, hogy "a fától nem látjuk az erdőt". Ilyenkor kicsit többre van szükség, mint pár érzést vagy gondolatot elengedni.

    A személyes konzultáció(ko)n abban tudok neked segíteni, hogy az összetett, sok tényezős akadályaidon is túl tudjál lépni.

    Egy apró és fontos figyelmeztetés!

    • Ha azt szeretnéd, hogy valaki simogassa a lelked, nem én vagyok a te embered.
    • Ha azt szeretnéd, hogy motíváljalak s lelkesítselek, akkor is jobb, ha mást keresel.
    • Ha viszont ahhoz kell az inspiráció és támogatás, hogy elengedd a nehézségeid, belső nyugtalanságod forrását, akkor bízvást számíthatsz rám.

    Őszintén és egyenesen mindig meg szoktam mondani azt, amit látok, s mindig meghagyom a szabad választást, hogy a meglátásaimmal azt csináljon, amit akar. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy ahogyan én látom a világot, az nem mindenkinek befogadható.

  • A te utadon te lépdelsz:

    Az oldalon szereplő megállapítások csak az én véleményem tükrözik.

    Ezen cikkekben leírtak saját élethelyzetre való vonatkoztatása mindenkinek a maga feladata és felelőssége.

    Szükséges esetekben az itt leírtak alkalmazása nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológusi kezelést.