A személyiség SWOT elemzése a vállalatirányítási eszköz használatát jelenti az önismereti munkában. Négy tényezőjén keresztül egy olyan “röntgenképet” kaphatunk önmagunkról, melynek révén egyből világossá válik az, min és mit érdemes változtatnunk.
Természetesen az eredeti elképzelés sarokpontjait az egyén szempontjából kicsikét másképp érdemes megközelíteni s alkalmazni, de az eredeti szempontok teljesen jól használhatók.
A életünk SWOT analízise
A személyiség SWOT analízise picit eltérhet a klasszikustól, mert annak használata kétféle lehet. Ha valakinek csak egy pályaválasztási tanácsra van szüksége, akkor használható az eredeti ábra, az eredeti szemlélettel.
Ha a személyiségfejlesztés miatt rajzoljuk fel, mert szeretnénk előrelépni az életünkben, akkor a hangsúly a konfliktusokra és a kihívásokra terelődik. Ezért a SWOT elemzés két függőleges oszlopát (a nehézségeket és az erősségeket) érdemes felcserélni.
A személyiség belső konfliktusai
Ami alapvető különbség a külső és belső konfliktusok között, hogy míg a belső konfliktusaink feloldásában szabad kezünk van, addig a külső konfliktusok feloldása olyan döntések sorozatát igénylik, melyeknek nem az össze lépése függ tőlünk. S éppen ezért folyamatos alkalmazkodást és újratervezést igényel.
Folyamatosan változik mindaz, amit ma a világunkként ismerünk, aminek alkalmazása folyamatos tanulást igényel. A tudásunk manapság pontosan annyira elegendő, hogy egy megoldott helyzet után a következő kihívásig eljussunk.
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Mert csupán az önismeret nem adja meg azt a szabadságot, amit megélhetnél a mindennapokban.
A tudás megszerzése azonban nem elég. Amikor a megszerzett tudásunk elkezdjük alkalmazni, rengeteg olyasmit fogunk megérteni és meglátni, amit könyvből nem lehet megtanulni. A tudás alkalmazása idővel tapasztalattá érik össze, ami minőségi tudást jelent.
Tapasztalataink és tudásunk alapján kialakítunk egy képet, aminek segítségével próbáljuk megérteni és előrelátni életünk irányát. Az így kialakuló világképünk pontosan ugyanolyan esetleges lesz, mint a személyiségünk, mivel a világképünk, a személyiségünkhöz hasonlóan, a tapasztalatinkhoz igazodik.
Mindezek ellenére sokszor csak megérzésből, rutinból és a barátok tanácsaira hagyatkozva próbálunk döntéseket hozni. Ahelyett, hogy papír és ceruza segítségével átgondolnánk egy helyzet pozitív és negatív hatásait.
Egyszerűen túl lusták vagyunk ahhoz, hogy időről időre átgondoljuk életünk folyását, s ha szükséges, komoly változásokra szánjuk el magunkat.
A képességeink és tudásunk kihívásai
A személyiségünk alapproblémája, hogy hajlamos a túlzásra. Képes a jól működő dolgokat is eltúlozva a visszájára fordítani.
- Aki elegendő rálátás nélkül egy részterületbe beleássa magát, abból szakbarbár lesz.
- Aki nem élt át elegendő kudarcot, az elbizakodott lesz;
- Aki nem érti meg az érzelmek szerepét, rémálommá válhat az élete
Ez nem valaki másról szól, ezekbe a helyzetekbe mindenki óhatatlanul beleesik. Lehet ellene harcolni, vagy egyszerűen felismerni, s elkezdeni a korábbi, egyoldalú szemléletünk hiányosságait kiegészíteni új nézőpontokkal.
Pont az a célja a tudásunk, a tapasztalatunk folyamatos formálásának, hogy képesek legyünk rálátni az életünkre, s annak részeként az erősségeink kihívásaira.
A személyiség külső kihívásai
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a emberi kapcsolatok főleg a kommunikáció minőségén és az emberi viselkedés egyéb tényezőin múlnak. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az emberi kapcsolatok zömmel nem tudatos tényezőkön múlnak. Ezért a külső kihívásinkhoz a belső kihívásainkkal is dolgoznunk kell.
Az emberi kapcsolódásoknak van egy olyan területe, mely sok esetben nem is látszik, csak érződik. Dőreség lenne minden bajunk forrásának az emberi játszmákat okolni, de a nehézségeink egy része biztosan ennek köszönhető. Ennek egyik összetevője azon emberi törekvés, hogy másokat tudatosan elkezdenek egyesek befolyásolni, nehezítendő mások dolgát.
Szokatlan feladatok is sok esetben extra kihívást jelentenek az életünkben. Ezekkel néha szembenéznünk is nehéz, nem hogy megoldani. Egy válás, egy munkahelyváltás, egy költözés rengeteg elfeledett problémát a felszínre hozhat.
Főleg akkor, ha a felmerülő helyzetek következtében a múltunk emlékei is megelevenednek, tovább bonyolítva érzelmi és mentális életünk egyébként sem mindig egyszerű állapotát.
Minden nehéz szituáció megmutat valamit rólunk, s ha megtanuljuk a leckét, minőségileg más lehet az életünk.
Kapcsolataink, az önismeret erőforrásai
Egy kritikus ponton mindig az a kérdés, ki vagy mi az, aki egy helyzetben segítségünkre lehet. Az kapcsolataink, illetve az azon keresztül megnyilvánuló nyitottság révén megteremti annak lehetőségét, hogy rálássunk önmagunkra.
A kritikus helyzetek mindig rámutatnak a gyenge pontjainkra, amit jól megfogalmazott vélemény képes érdemben jó irányba terelni, vagy totálisan félrevinni.
Érdemes megválogatni a barátainkat, akik felé tudatosan nyitottakká válunk. Olyanokat érdemes választani,
- akik nem a saját megoldásukat akarják mindenáron a nyakunkba sózni, hanem
- akikkel lehet együtt gondolkodni,
- akik a megoldás megtalálására inspirációt adnak, s
- akiknek a tanácsai egyébként működőképesek szoktak lenni.
Az életünknek viszont van pár olyan meghatározó szereplője, akiket érdemes fókuszunkba helyezni, mert sok gond forrásaivá válhatnak. Akiket korábban kizárunk az életünkből, azok is hatnak ránk.
Érdemes elfogadni azt a tényt, hogy korábban pár olyan ember is volt az életünkben, akiknek a tettei nem elfogadhatóak számunkra. Fogadjuk el a tényt, hogy az életünk részei, még akkor is, ha a korábbi cselekedeteikre és értékrendjükre tisztelettel és szeretettel nemet mondunk.
Személyes tapasztalatom
Az elmélet szép, a mindennapok viszont igen kegyetlenek tudnak lenni. Nagyon nehéz érzelmileg dolgozni avval, ha valami nem működik az életünkben.
Éveken át jártam különböző önfejlesztő csoportokba és tanfolyamokra, s nem is számítottam kutyaütőnek. Mindenki elismeréssel adózott azért, mert képes voltam újabb és újabb lépéseket tenni egy jobb és minőségibb élet felé.
S még azt sem mondhatom el magamról, hogy kerültem volna a nehéz témákat. Volt belőlük rendesen, s dolgoztam is velük becsülettel. Mégis volt egy Achilles-sarkam, ami minden pontján hatott az életemnek.
Tudtam is róla, de érzelmileg nem voltam képes a következményeivel szembe nézni. Mármint az apámmal kapcsolatos érzéseim következményeimre. Mindig volt egy jó gondolatom, egy pillanatnyi “megértésem” annak kapcsán, milyennek láttam őt. De az érzéseimmel nem tudtam szembenézni igazán (egyedül nevelt fel az édesanyám kicsi koromtól kezdődően).
Amikor ezt meg tudtam tenni, akkor minden átformálódott az életemben.
A gubanc viszont az, hogy ennek az egy lépésnek a megtétele a legtöbbünknek kezdetben nem reális. Túl nagy érzelmi és mentális megterhelést jelent. Mert a változás akadályait nem tisztítottuk el előtte rendesen.
Ahhoz, hogy képesek legyünk eljutni arra a pontra, hogy az életünk legnehezebb pontjaival is szembe tudjunk nézni, érdemes olyan emberrel együtt működni, akinek van tapasztalata arról, amin átmegyünk.
Én is ezt teszem, és mindenki másnak is ezt ajánlom. Mert túl sok a buktató, a jónak tűnő kiskapu és rövidítés, mely akár hosszú évek kemény munkáját teheti egyik pillanatról a másikra a kukába.
Az egyéni konzultációk részletei —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
