A buddhizmus, főleg a tibeti, sokféle mantrát használ. Melyeknek a működése nagyon eltérő lehet. Ezek közül választottam pár érdekes példát, bemutatva mindazt, amit ezen gyakorlatok kapcsán érdemes tudni.
Azt előre bocsátom, attól, mert egy mantra ismert, és használjuk, még nem feltétlen lesz meg az a hatás, amit neki tulajdonítunk. Ahhoz, hogy jól használjuk a mantrákat, pontosan ismerni kell annak használati módját is.
A buddhizmusban, hasonlóan a hindu mantrákhoz, nagyon sokféle van. Egyeseket lehet gyógyításra használni, van olyan, mely a külső veszélyek elhárítására valók, van ami a belső értékeket fejlesztette, s van olyan is, amivel egy gyakorlott használó akár a tej savanyodását is megakadályozhatja.
Egy jól eltalált szempont vagy megvilágítás ki tud emelni egyébként elsikkadó részleteket. (a kép a tari templomban készült)
Buddha és a megvilágosodás útja
A hindu rendszerrel szemben a buddhizmusban nem az isteneken van a hangsúly, illetve a velük kiépítendő kapcsolaton, hanem azon, hogy a bennünk felépült falakat, melyek elválasztanak a valóság megtapasztalásától, lebontsuk.
Az önmagunk gyógyításának képessége bennünk van, nem kell hozzá semmilyen külső lény. Erre mutat rá egyébként a szív szutra is. A valódi megértés túl van mindenféle szilárdnak hitt tényezőn, koncepción és fogalmon.
Éppen ezért a buddhizmusban használt mantrák szerepe némileg eltér attól, ahogyan a hindu rendszer használja. Pontosabban a mantrák szerepe és használata a gyakorló pillanatnyi állapotához igazodóan többféle is lehet. Ennek a sokszínűségére viszont most nem fogok kitérni.
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
Buddhista gyakorlás
A buddhista gyakorlásban, legyen az bármilyen vonal vagy irányzat, a legfontosabb rész nem a mantrák ismétlése, hanem a tudatos jelenlét gyakorlása. Amihez a mantrák mondogatása csak támogatást, illetve az akadályok eloszlatását adhatja meg.
Még Gautama Buddha maga is azt mondta, hogy senkinek sem tudja megadni a megvilágosodás ajándékát. A megvilágosodás elérése mindenkinek a maga dolga, melyhez a buddhák példája és tapasztalata csak egy inspiráció lehet.
A feladat ebből adódóan az, hogy a bennünk csapongó érzések és gondolatok kusza áradatát lecsillapítva, vagy legalább is függetlenítve magunkat tőlük, képesek legyünk felfedezni mindazokat a lehetőségeket és képességeket, melyek bennünk szunnyadnak.
Ennek megértése révén érthető meg igazán a buddhista út maga. Az önfelfedezés, amikor rálelhetünk önmagunk mozgatórugóira és megakadásaira, melyeket elengedve elérhetjük a felszabadulást a számszára béklyói (kényszerei) alól.
Buddhista gyakorlás a mindennapokban
A másik fő különbség a hindu és a buddhista megközelítés között, hogy a mantrák egy része bárki számára hozzáférhető, azt bárki szabadon recitálhatja, nem kötődik feltétlen egy olyan szigorú életvitelhez, mint amit a brámin kasztba való tartozás jelent.
Az Om Mani Peme Hung mantra nyugaton is ismert és népszerű, általában nem is értjük, miért nevezik még ma is titkos mantrának.
Ennek a talánynak a feloldása egyébként nagyon egyszerű. Az elkötelezett gyakorlók, elsősorban a tantrikus utat követőknél, a tanítójuktól egyéni mantrákat kaptak a fejlődésükhöz egy olyan helyen, ahol senki más nem hallhatta azt meg. Majd éveken át gyakorolták a megkapott tanításokat, miközben senkinek nem mondták el még a nevét sem.
Ahhoz, hogy a mantrák sokféleségéről képet kaphassunk, bemutatok viszonylag különböző működésű mantrát. Igyekszem egy-két jellemző történetet is mellé csatolni, hogy pontosan érthessük, mit is jelent a való életben ezen gyakorlatok használata.
A 21 Tara dicsőítése
Elsőre egy ízig-vérig buddhista gyakorlatot mutatnék be, mely ugyan nyugaton nem annyira ismert, de Tibetben olyan alapvető. Rajta keresztül sok olyat is meg tudok mutatni, mely ezen furcsa világ háteréről nem mindenkinek egyértelmű, még sok gyakorlónak sem.
Sok tibeti reggel azzal kezdi a napját, hogy a 21 Tara imáját (dicsőítését) elrecitálja párszor. Van aki csak egyszer-kétszer, s van aki egy durván órás szertartás keretében, kétszer, majd háromszor, s végül hétszer, hogy az élete során boldogulni tudjon.
De az is teljesen szokványos, hogy valaki mantraként ismételgeti egész nap, közlekedés, munka vagy bármilyen más tevékenység közben.
Ennek az imának a tartalma rámutat a buddhizmus alapvető szemléletére, hogy a profán és az elvont („vallási”) célokat nem választják el egymástól élesen, hanem egy egység részeként kezelik.
A szöveg minden versszaka egy-egy Tara formához szóló ima. Mindegyik valami egyedi dologgal ajándékozza meg az ima gyakorlóját, amik közül párat kigyűjtöttem az eredeti szövegből:
- együttérzés és intelligencia (megértés) növelése;
- jó szerencse és hosszú élet;
- vonzó megjelenés elérése;
- gyerek születése, hosszú élet;
- negatív hatások lecsendesítése;
- az életerő visszaszerzése;
- a mámorító szerek hatásának kiküszöbölése;
- kellemetlen álmok megszüntetése;
- Ellenségek legyőzése és a gazdagság elnyerése;
- védelem az agresszivitástól és félelmektől;
- rablók és útonállóktól való védelem;
- a korábbi tettekből származó akadályok feloldása;
- rontásoktól és zavaró hatásoktól való védelem.
Nem igazán szokás ezek közül bármelyiket is kiemelni, mert többnyire egy egységként kezelik imát. De minden egyes Tarának van egyedi mantrája és gyakorlata is. Habár azokat a legtöbb ember nem igazán ismeri és pont ezért nem is igazán gyakorolja.
Az ima használatának Tibet szerte jó pár formája alakult ki. Van, akik éneklik, van, ahol az ütemhangsúlyos szövegét recitálják, de hallottam már olyan gyorsan mondani, mint amikor mantrázik valaki.
A legtöbben tibetiül használják a nyugati világban is, de találkoztam már ennek az imának szankszrit, angol és magyar verziójával is.
A 21 Tarához a tibetiek úgy imádkoznak, mint a keresztények a Szűzanyához.
A 21 Tara rövid gyakorlata
Van egy youtube felvétel, amin egy nagyon rövid Tara szertartás hallható. Mindössze pár perc, de a gyakorlat lényegi elemei benne vannak.
- Az első percben háromszor elismétlik a buddhista menedék imáját, majd elvégzik az együttérzés felkeltésének rövid gyakorlatát, amelyek minden buddhista gyakorlásnak elengedhetetlen része.
- Majd egy európai fül számára fura dallamú rész következik 1:33-tól, ami arról szól, hogy a Tarák megjelennek előttünk.
- 1:47-től kezdődik maga az ima, aminek ütemhangsúlyos verselése szerintem az európai fül számára is élvezetes élmény.
- Az ima után elmondják, mi mindent adhat a szöveg recitálása, s megpecsételik az egészet a zöld Tara fő mantrájának rövid ismétlésével.
- A gyakorlat azzal a kívánsággal zárul, hogy elérhessék mindazokat a képességeket, amivel a Tarák rendelkeznek, s annak segítségével minden lény javára válhassanak.
A felvételen körbe forgó képek a 21 különböző Tara ábrázolásai, habár eléggé homályosak a felvételen, a sokféleségük azért kivehetőek.
A 21 Tara gyakorlatának pszichológiája
Maga a gyakorlat pszichológiája egyébként nagyon közel áll a hindu megközelítéshez.
Előttünk megjelennek a Tarák, akiknek nagy ereje és hatalma van, s a megvilágosodás állapotában időznek. S tőlük kérjük az áldás és a támogatást arra, hogy jobb életünk lehessen.
Miközben nem feledjük el azt sem, hogy mindaz a képesség, ami bennük megvan, az valahol bennünk is megvan, s annak megnyilvánulásáért is kívánságokat fogalmazunk meg.
A gyakorlat révén ezernyi érzés és benyomás jelenhet meg bennünk és a világunkban, melyet a Tarákból megjelenő fények megtisztítanak. Ennek révén megszabadulhatunk annak minden következményétől.
A száz szótagú tisztító mantra
Sok évvel ezelőtt egy huszonéves hölgy beült élete első (s nagy valószínűséggel utolsó) buddhista meditációjára. Nem igazán tudta, mit is kell csinálni, csak kezébe nyomtak egy papírt, amin az a mantra volt, amit a többiek is ismételgettek. Aminek lehetséges a következményeiről nem igazán mondtak neki semmit.
OM
BENZA SZATO SZAMAJA
MANUPALAJA
BENZA SZATO TENOPA
TISTA DRIDO ME BAVA
SZUTO KAJO ME BAVA
SZUPO KAJO ME BAVA
ANURAKTO ME BAVA
SZARVA SZIDDI MEMTRA JACA
SZARVA KARMA SZUCA ME
CITÁM SRI JA KURU HUNG
HÁ HÁ HÁ HÁ HO BAGAVAN
SZARVA TATAGATA
BENZA MAME MUNCA
BENZI BAVA
MAHA SZAMAJA
SZATO
AH
Az internet más zugaiban is fellelhető ez a mantra, s azt írta alá az egyik posztoló, hogy száz szótagú gyógyító mantra. Ez a megnevezés nagyon pontos, de jó érteni, mit is jelent ez a megfogalmazás valójában…
Minden tradicionális gyógyítás, akár kínai, akár tibeti, akár indiai rendszerű, a legtöbb esetben a gyógyító folyamatot egy alapos tisztító kúrával kezdi. Aminek a mellékhatásai nem feltétlenül kellemesek (gyengeségérzet, hasmenés, néha hányás is). Ezek azon jelek, ahogyan a kúra hatására a testben lerakódott salakanyag elkezd kikerülni a szervezetből.
Amikor a 100 szótagú mantrát csináljuk, pontosan ez fog lejátszódni, csak nem a fizikai testünk kezd el vehemensen tisztulni (habár az is előfordulhat), hanem a tudatalatti benyomásaink tárháza. Ami a belső érzésvilágunk időleges felborulását is eredményezheti.
Én is ezt éltem meg anno, amikor először mondogattam a fenti mantrát. A következő éjszaka álomképei hemzsegtek a fura lényektől és a füsttől…
Vadzsraszattva 100 buddhaföld tisztító erejét mozgósító mantrája a korábbi cselekedetek negatív hatását alakítja át.
Kockázatok és mellékhatások tekintetében…
A hölgy, mivel nem tudott a fentiekről, nagyon meglepődött. Habár a gyakorlat szövegében voltak elég egyértelmű utalások arra vonatkozólag, mit csinál a mantra, de sokaknak ezek elsőre nem tűnnek fel, mert csupán a mantra nyelvtörőjére figyelni is bőven elegendő. De ez a gyakorlat akkor sem veszélytelen mondóka.
El mondott a mantrából durván 50-et, s a hatás nem is maradt el. Másnap belekeveredett két konfliktusba (alapvetően konfliktuskerülő természete ellenére); volt egy alapos gyomorrontása; s még a közérzete is meredek lejtmenetbe került. A „gyógyszer” hatott, habár nagyon nem örült neki.
Egy apró dolog viszont kimaradt a buddhista központban való látogatása során, ami miatt ő joggal volt nem kicsit durcás. Mindig mondják, hogy amikor beveszünk egy gyógyszert, kérdezzük meg a mellékhatásokat is.
Ez a rész akkor elmaradt, de ennek ellenére volt kemény három napja szegény hölgynek. Főleg azért, mert nem értette, mi is történik vele.
Úgy érezhette magát, mint akinek a kajájába hashajtót tettek, s csak pár nap múlva szóltak neki, hogy „elnézést, bocsi…”
Guru Rinpocse Védelmező mantrája
A kínai kulturális forradalom lényege az volt, hogy az érzéseket és a hitet akarták leigázni az ész erejével.
Azzal, hogy az ész nem uralkodhat az érzések felett, akkor senki nem foglalkozott. Eldöntötték, mit akartak, s tűzzel-vassal irtottak mindent, ami bármilyen módon a valláshoz kapcsolhatta a tibeti embereket.
Bevezették az egész Kínában már nagyszerűen működő utcai műsorszórást, s folyamatosan ingerekkel látták el az emberek elméjét, hogy ne legyenek képes megpihenni és gondolkodni.
Kb. azt érték el egy vidéki kis faluban is, mint amit egy nyüzsgő városban élő ember átél, illetve mindazok, akiknek folyamatosan megy a tévé a lakásában.
Ennek hatására sok tibeti, aki a nyugalomhoz volt szokva, teljesen megkergült, s pont azt élte át, amit a Bonanza Banzai kilencvenegyes slágere is leírt:
Az álmaimat gépek rázzák
Hogy ne tudjak aludni
Hogy folyton fáradt legyek
És ne érdekeljen semmi, de semmi, de semmi…
A tibeti történetek között találtam egy olyan leírást, amiben a 8. század nagy tanítója, Guru Rinpocse megadott egy mantrát, ami minden ártó hatástól megvédte azt, aki az általa megadott mantrát napi rendszerességgel recitálta. Ez nem csak legenda, találkoztam olyan tibetiekkel, akik ismerték ezt a mantrát, s a belőlük áradó nyugalom nagyon inspiráló volt.
A kínaiak át akarták formálni az emberek gondolkodását és érzéseit, de akinek a fenti leírásnak megfelelő mantra a birtokában volt, az az állami propaganda hatása alól függetleníthette magát. S ez volt talán az egyik oka annak, hogy sok tibeti évtizedek óta is képes kitartani a kultúrája és a gyakorlás mellett a megszállás ellenére.
Saját tapasztalatom
Több, mint két évtizede vagyok a buddhizmus útján. Ez alatt szinte mindenkivel találkoztam, aki a tradicionális vonal mentén tanulja és gyakorolja a dharmát.
Sokat gyakoroltam magam is, és azt látom, hogy sok olyan gyakorló van, aki egy szint után nem jut tovább. Elakadnak, vagy csak belelazulnak abba a „jóba”, amit a gyakorlásaik ereje által is megteremtettek. S nem lépnek tovább.
Nagyon ritkán látom azt, hogy az alapvető nyugalom állapotát elérve valaki tovább lépne, s elkezdené lebontani azon tendenciáit, amivel ténylegesen elkezdhetne megszabadulni a kötöttségeitől, miről Buddha tanított.
S ez volt rám is jellemző, pedig én akartam a változást. Rengeteget gyakoroltam, beletettem apait-anyait, elhanyagolva az életnek sok egyéb aspektusát, mely idővel elkezdte megbosszulni magát. Sokáig éltem magányosan, volt, hogy el is szigetelődtem másoktól, időről-időre anyagi nehézségeim is voltak, s 35 évesen annyi betegségem volt, mint egy 70 évesnek.
S egyáltalán nem voltam sem örömteli, sem boldog, sem elégedett az életemmel. Amit elértem 16 év alatt, az egy nagy nulla volt.
Pontosabban azért egy-két dolgot elértem. Volt egy rakat kudarcom a külvilágban, egy nagyra nőtt buddhista egóm, s nem utolsó sorban ezernyi ítéletem és elvárásom a világgal szemben, aminek semmi köze nem volt a valósághoz.
Erre szokás azt mondani, hogy innen szép nyerni…
Túl az erőlködésen
Az egyetlen dolog, ami nekem segített, s amit másoknál is láttam, hogy beláttam, a cselekedeteim nem hozták el azt az eredményt, amit szerettem volna.
Bármennyire is ismerem a buddhizmust, és bármennyit is tanulok folyamatosan, valami nagyon hiányzott belőle. S kerestem a megoldást.
Ami egy váratlan helyzet révén érkezett meg az életembe. Segítséget kértem egy olyan embertől, aki maga is megjárta a hadak útját, s egy hatalmasat változtatott az életén, s az ötlet jól sült el.
Rálátott arra, amiben én benne voltam, s már az első találkozások után világos volt, hogy pontosan látja azt is, hol vagyok elakadva. A tanácsai működtek, s az életem pár hónap alatt jobbra fordult.
Mindaz, amit én teszek, az pontosan erre épül rá manapság. Még akkor is, ha én nem a zen gyakorlás szemüvegén keresztül mutatom be a folyamatot, mert az a legtöbb ember számára túlságosan elvont és megfoghatatlan.
Inkább az európai gondolkodás számára sokkal jobban befogadható Sedona (elengedés) módszerét használva haladok. Mert a két megközelítés alapja szinte teljesen ugyan az.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
Kedves Maci!
Az éppen fent említett mantra hallgatása után , nagyon rosszul lettem, szedültem, iszonyatosan fájt a fejem teljesen kiszállt belőlem minden energia , le kellett felküdnöm és órákig nem is bírtam felkelni. Majd éjszaka szörnyű rémálmok gyötörtek . Másnap nagyon rossz mentális állapotba kerültem amely több napig nem múlt el. Féltem, hogy nem fogok helyre jönni és orvosi segítséghez kell folyamodnom, de szerencsére szép lassan enyhült ez a nagyon megviselő mentális állapot. Kérem ne ajángass a másoknak hogy hallgassák ezeket a mantrákat mert nem tudhatja kiből milyen hatások válthatnak ki. Felelőtlen dolognak tartom , hogy közzétette ezt az írást. Kérem tartsa meg a véleményét , vagy vezessen naplót ha nagyon írhatnék-ja támad, de ne ossza meg másokkal , ha fogalma sincs a témáról. Előre is hálás köszönet!!
Figyelmesen átolvasva újra a cikket azt mondom, hogy én pont hogy nem ajánlom ezen mantrák meggondolatlan mondogatását. Szerintem alaposan végig gondolva a leírtakat én kezdőként tuti megkeresnék egy olyan embert vagy közösséget, aki tudja mivel érdemes kezdőként foglalkozni.
S erről bizony beszélni kell, mert mint a leírásból is kitűnik, az információ sok esetben nem ér el az emberekhez.