A meditációs gyakorlatoknak két célja van: egyrészt lenyugtatni a tudatunk, másrészt felfedezni a bennünk megjelenő nyugalom révén önmagunk valódi állapotát.
A meditáció tehát nem közvetlenül arra mutat, hogy az életünk jobbá váljon, az csak egy járulékos elem. A változás legfőbb oka, hogy elkezdjünk látni önmagunkat, a félelmeinket és fájdalmainkat, aminek révén elkezdjük önmagunkat átformálni.
Ennek az átalakulásnak a kulcsa, hogy képesek legyünk ellazítani a belső feszültségeinket, elengedve az életünkben kialakult akadályokat és falakat. Amitől az életünk könnyebbé és örömtelibbé válhat.
Ez így leírva nagyon egyszerűnek hangzik, de sok olyan buktatója van, amit nagyon nehéz észrevenni.
Ahhoz, hogy ezen buktatókat elkerüljük, a meditációnak nevezet összes tevékenységet most körbe fogom járni. Kezdve azon tevékenységekkel, amik valójában nem is nevezhetők valódi meditációnak.
A meditációs gyakorlatok félreértése
Először is: rengetegen összekeverik a meditációs gyakorlatokat a vizualizációs technikákkal. A vizualizáció önmagában nem jelenti azt a fajta belső munkát, ami megszabadít a mindennapok zűrzavarától, de megfelelően alkalmazva azzá is alakulhat.
Amikor csak arra fókuszálunk, amit minden áron el akarunk érni, avval csak a személyiségünk egy újabb védekező elemét hozzuk létre. Ennek eredményeként a jövő görcsös akarásával fogunk foglalkozni, amellyel csak az egónk páncélzatát erősítjük meg.
A kötöttségektől megszabadító meditáció pont ellenkező irányba hat. Támogathatja a mentális és érzelmi mintázatok, valamint az azok mentén kialakuló belső feszültségek elengedést. Ez a folyamat hozza el a legtöbb ember ki nem mondott vágyát, az érzelmi és mentális szabadságot.
Vágyaink megteremtése (anyagi vízióink)
Sokan a vizualizációs technikákat a vágyaik, céljaik eléréséhez használják. A maximális teljesítmény c. nagyszerű Brian Tracy könyvben szerepel egy gyakorlat, ami ezt szolgálja. Naponta többször is felidézhetjük azt, amit el szeretnénk érni, érzelmeket hozzátársítva, hogy a vágyainkat „bevonzzuk”.
Ez, amint láttuk, nem valódi meditáció, mivel a vizualizációs gyakorlat a ragaszkodás és a kötődés erősítésének eszközévé válik. S nem az elengedésé.
Tény és való, az emberi létezés a vágyak és a ragaszkodás világa, ami egyúttal rengeteg szenvedés megélésének terepe is. S ezen vizualizációs gyakorlatok, kitartó használat esetén, pont ennek hatását tudja tompítani. Csak pont azzal éri el a hatást, hogy a zavaró, fájó, nehézséget okozó hatásokról eltereli a figyelmet.
Ha ezen a ponton megállsz az olvasással, s azt fogod gondolni, hogy én a vágyakról való teljes lemondás szószólója vagyok, akkor kérlek ne tedd.
Nincsen baj a vágyak jelenlétével. Csak ne legyünk függők attól, hogy a vágyainkat el is érjük.
Vágyak nélkül ez az oldal sem jött volna létre. Minden egyes részlete egy mentális képpel indult el a fejemben, aminek a nagy része viztualizál képeket is magában foglalt. Csak van itt pár apróság, amit nem szabad elhallgatnom. De mennyük sorba.
A több pénz önmagában nem old meg semmit, mert a több pénz az több felelősséget is jelent
Meditatív (vizualizációval kísért) ima
Sokan a vizualizációt használják arra is, hogy imádkozzanak.
- Látnak egy képet vagy egy freskót, mely Istent, Jézust vagy Máriát ábrázolja, s azt elképzelve mondogatják a liturgikus szövegeket, imákat.
- Erről szól lelkületileg a muzulmánok napi ötszöri imája (egy megszentelt és tiszta helyen, a Kába kő irányába fordulva);
- A hinduk szertartásai egy szobor előtt (étkezési és tisztálkodási szabályokkal);
- S ugyan ez van meg a Buddháknak tett felajánlások kapcsán is (a nyolc vagy öt felajánlással).
A kulturális elemek, s némileg a megközelítés is eltérhet, de az egész semmi másról nem szól, mint a kapcsolat megteremtéséről és fenntartásáról valamilyen nálunk nagyobb erővel.
Az egészség minket támogató vizualizációja
Az egészség a másik olyan pontja az életünknek, mely sok fejtörést szokott okozni. S ehhez is léteznek különböző típusú meditációk.
Sok esetben ezen gyakorlatoknak egyetlen célja van, a test és mentállis állapot relaxációja, ellazítása. Zenével vagy anélkül tipikusan fekve vagy egyenesen ülve végezve, melynek révén az életünkben lévő feszültségeket elengedhetjük.
Ez már sokkal közelebb van ahhoz, amit valódi meditációnak nevezhetünk.
Ennek a folyamatnak van 4 kulcseleme:
Ellazul. Oldódik. Tisztul. S meggyógyul.
Mit is jelent ez a négy kulcs valójában?
- Ellazul: nem kötjük meg tovább a feszültségeket.
- Oldódik: kibocsátjuk magunkból minden fájdalmat és mérget.
- Tisztul: mindentől megszabadulunk, ami nem szükséges a működéséhez.
- S meggyógyul: Ami annak eltávozása révén jelenik meg, ami eddig megbetegített.
Van egy másik megközelítés is, amikor lépésről lépésre magát az egészséges test elemeit képzeljük el, mely harmóniában és együtt működésben van önmagával és a környezettel is. Mivel ennek az összefoglalónak a kereteit szétfeszítette volna ennek leírása, ezért van egy külön írásom, amiben egy egészséget vizualizáló, gyógyító meditáció van leírva lépésről lépésre.
A meditációs gyakorlatok célja annak a belső nyugalomnak és örömnek a megteremtése, amivel képesek lehetünk rálátni az életünkre,
A meditációs gyakorlatok két fázisa
A valódi meditáció első lépése, hogy képesek legyünk lenyugtatni a tudatunk csapongó természetét.
Ehhez többnyire az összpontosítás eszközét használjuk, hasonlóan ahhoz, mint amikor a vágyaink megteremtése kapcsán a vizualizációt használtuk.
Egy fontos különbség viszont lesz. Nem a vágyaink képre fogunk összpontosítani, s nem az pozitív érzéseinket fogjuk ennek révén erősíteni, hanem egy olyan pontot választunk, mely inkább semleges.
A választott koncentrációs centrum lehet:
- a légzésünk
- egy pont előttünk vagy a testünkben
- egy kép (mint a meditatív imánál)
- vagy egy hang (mantra)
Ezen fókuszoknak egyetlen szerepe van, hogy a tudatunk csapongó működését kordában tartsuk. Lágyan és folyamatosan.
Ezen meditációs szakasznak semmi más célja nincs, mint a tudatunk csapongását megfigyelni. Felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink már nem a meditáció tárgyán van, s gyengéden visszaterelni a belső folyamatainkat az összpontosítás fókuszára.
A kulcs a könnyedség és a lazaság. Nem a görcsös koncentráció a cél, hogy csak a meditáció tárgyára fókuszáljuk, kizárva minden mást, hanem annak a folyamata, hogy a mentális és érzelmi gumicsontjainkról megtanuljunk leválni, elengedni azokat.
A szemlélődő meditáció
A szemlélődő meditáció egy haladó gyakorlat. Csak akkor érdemes vele foglalkozni, ha a tudatunk csapongó működése már alább hagyott. S a tudatunk terelésében már elegendő gyakorlatot szereztünk. Különben az egész folyamat csak egy hatalmas önáltatássá válik.
Ez a gyakorlat azért jóval nehezebb, mint az összpontosító meditáció, mert a gyakorlás fókusza a jelen pillanat megélése. S a szemlélődés lényege annak a pillanatnak a felismerése, amikor nem a jelent éljük meg, hanem elveszünk az érzéseink és a gondolataink erdejében.
Ez attól válhat nehézzé, hogy amikor a tudatunk éberségében időzünk, az egy nagyon intenzív tapasztalat. A legtöbb esetben nagyon nehezen tudjuk azt megtartani, mert az érzések és gondolatok áradatát nagyon hamar beindítja, mely a gyakorlatlan elme működését pillanatok alatt szétszórja.
Ezért szokás a szemlélődő meditáció előtt olyan gyakorlatokat végezni, mely a bennünk lévő érzéseket és gondolatokat felkorbácsolják. Hogy meg tudjuk tapasztalni, milyen az, mikor az érzések és gondolatok elöntenek minket.
Ehhez lehet használni a meditáció során speciális légzéstartásokat, vizualizációkat vagy mantrákat is, de a lényeg, hogy a mélyen megbúvó érzéseinket fel tudjuk hozni a felszínre, s azok révén felkészülni a jelenlét állapotának megtapasztalásakor jelentkező intenzív belső tapasztalatokra.
Ha az intenzív tapasztalatok alatt is képesek vagyunk megélni a könnyedséget, akkor egy olyan belső erő jelenik meg, melyet a kimozdíthatatlanság névvel illethetünk. Ez egy olyan belső tartást jelent, melynél a külső hatások már nem képesek megzavarni minket a belső egyensúlyunkból.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!