A kolerikus személyiség kemény, erőteljes, határozott vezető alkat, aki egyenesen és őszintén kommunikál. Nyílt, cselekvő és optimista, s mindent megtesz a céljainak az eléréséért.
Ők a változás motorjai. Bármit a fejükbe vesznek, azt módszeresen el is érik. Egy kolerikusnak azt mondani, hogy valamit nem lehet vagy nem szabad, teljesen felesleges. Azzal csak olajat öntünk a bennük lángoló tűzre.
S épp ebben van a kolerikusok egyik legnagyobb kihívása, mert az erőltetés, a kérlelhetetlen törekvés sokszor többet árt, mint használ. Aki egy krízishelyzetben csak a megoldásra koncentrál, s az embereket s az érzéseiket nem veszi figyelembe, az néha nagyobb bajt csinál, mint maga a pillanatnyi kihívás.
Egy kolerikus a céljaira fókuszál
Amikor a kolerikus személyiségtípusú ember komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza az energiáit.
Nagy álmokkal, előretörő tervekkel bír, melyeket sikeresen képes is megvalósítani. Döntéseiben és cselekedeteiben határozott, erős akarat jellemzi. Mindig kézben tartja az irányítást és mindig megtalálja a jó irányokat.
E személyiségtípus dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Amikor viszont rossz passzba kerül, mert olyan nehézségekkel vagy kihívásokkal szembesül, amit csupán az elszántsága révén nem tud megoldani, indulatossá válhat, mert az érzései könnyen elragadják.
A nyugodtabb személyiségtípusok szemszögéből nézve a kolerikus ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az erőteljes oroszlán.
A kolerikus életútja rögös
A kolerikus nagyon keveset tud a megengedés és a türelem erejéről, mindent most azonnal akar, s nem hajlandó engedni az elképzeléseiből. Idővel azon kaphatják magunkat, hogy a környezetük – merő önvédelemből – elkezdi kerülni őket.
S ami talán a legrosszabb, a cselekedeteink bumerángjai mások ellenállásában kezd megnyilvánulni, s bárminek az eléréséhez még több küzdésre lesz szükségünk.
Amit egy kolerikus nem fog bánni, mert megszokta, hogy küzdenie kell. Miközben akár fele annyi erővel is célt tudna érni, ha egy kicsit jobban odafigyelne másokra. De ez persze őt nem igazán szokta érdekelni.
S pont ez az erőssége is. Pont ezért szeretik őket az üzleti világban. Született vezető, határozott személyiség, aki gyakorlatilag bármit képes irányítani.Utat mutat azoknak, akik elakadnak vagy tétováznak.
Ahol mások képtelenek dönteni, a kolerikus személyiség azonnal határoz, megoldja a problémákat. Ugyanakkor nem tudja felfogni azt, hogy mások miért nem állnak elő a helyes (működőképes) megoldással.
A háborúskodás és a harc egyidős az emberiséggel. Semmi új nincs benne.
Az erőltetés, a kolerikus szemlélet átformálása
A kolerikusoknak talán a legaktívabbak a 4 vérmérsékleti típus közül, de pont ez a fajta folyton mozgó, tevékeny lényük az, mely a belső fejlődésük egyik legnagyobb gátja.
Az erőszakmentes kommunikáció stratégiája a kolerikus emberek jellemére lett kitalálva. A hatása hasonlatos ahhoz, mint amikor egy felbőszült vadkant egy mély völgybe terelnek.
Amikor a vehemens kolerikusok ellenállással találkoznak, nem lehet őket semmiről meggyőzni. Vagy megértetni velük bármit is, ami kívül esik a világképükön. Ezért egyszerűen terelni kell őket, sok-sok kérdést feltéve.
Amikor viszont képesek haladni, akkor a kolerikusok ragyogó szervezőképessége, munkabírása és stratégiai érzéke révén képes minden feladatot lépésről lépésre elvégezni.
Tűzzünk ki egy jó nehéz feladatot, híreszteljük el, hogy megoldhatatlan, s megfognak jelenni a bizonyítási vágytól tetterős kolerikusok csapatai.
Mitől szelídülnek meg a kolerikusok
Nem érdemes a dolgokat túlbonyolítani. Főleg akkor nem, ha egy kolerikus emberrel találjuk magunkat szemben. Őket ugyanis csak az eredmények érdeklik. S minden más hidegen hagyja.
Ennek oka, hogy a kolerikus megközelítés alapja a fájdalom elutasítása, mely nem más, mint a harag egy formája. A harag következtében képtelenekké válunk az összetett érvek és vélemények átgondolására és felfogására. Mert nincs rá elegendő terünk s éberségünk.
Éppen ezért egy kolerikus embert sosem lehet eltéríteni a céljától érveléssel vagy a győzködéssel. Falra hányt borsó minden kísérletezés, mely a megértés szintjén próbál nekik bármit átadni.
Győzködés helyett fel kell nekik tenni néhány egyszerű (eldöntendő) kérdést. Mert ezen kérdések révén kizökkenek a pillanatnyi vehemens állapotukból (döntéseket hoznak). S akkor képesek mást is befogadni a saját pillanatnyi elképzelésükön kívül.
Semelyik kolerikus sem szent, én sem
Rengeteg alkalommal erőltettem a saját megoldásom másokra korábban. Ma már azt is látom, mit eredményez az ilyen hozzáállás. Ezért igyekszem magamban az indulatot terelni egy hevesebb pillanatomban.
Az erőltetés árt és rombol mindenki életében, aki csak találkozik vele. Ha ezzel van tele a mindennapjaink, akkor azon változtatni kell, mert idővel egyedül maradunk, mint a kisujjunk.
Időnként érdemes döntéseket hoznunk, és azok mentén cselekednünk (ez a kolerikus szemlélet legfőbb erőssége), de van az a fal, ami előtt érdemes megállni. S nem nekimenni mindennek, mint a faltörő kos (ész nélkül).
| A kemény és határozott kolerikus működésmód hátterében annak a tapasztalata áll, hogy mindig akkor tudtak elérni eredményeket, amikor keményen beleálltak a helyzetekbe.
Nem igazán tudtak mit kezdeni azon érzékeny helyzetekkel, amikor az emberek a belső világuk kuszasága irányította, s pont ezért igyekeznek az összes ilyen helyzetet rövidre zárni. S akkor képesek érdemben változtatni az életükön, ha képesek a bennük dúló indulatokat elengedni —> |
Légy a béke forrása
A világ alapvetően békés és örömteli. De csak akkor, ha olyanná formáljuk. Élni és élni hagyni, elfogadni a másik embert annak aki, s olyannak amilyen.
Amikor egy kolerikus vehemensen erőltet valamit, akkor nagyon nehéz ellent állni neki. Mindig erős akar lenni, vagy egy náluknál erősebbet támogatni. S csak úgy lehet ennek árnyoldalait átformálni, ha ezen tendenciáját a kolerikusoknak kihasználjuk.
Mások tisztelete és figyelembevétele sokkal több belső erőt igényel, mint beszólogatni másoknak, s folyamatosan az észt osztani. De pont ezen munkának a nehézsége az, aminek ha az értékét megértik egy kolerikusok, akkor képesek a változás útjára lépni.
De ennek a megértetéséhez egy náluknál gyengébb ember papolása nem sokat ér. Csak egy erősebb és tapasztaltabb ember példája tudja őket igazán motiválni. Ami elől nem képesek kitérni vagy értéktelennek beállítani:
Aki tisztel másokat, azt mások is tisztelni fogják.
Aki elvárja másoktól, hogy tiszteljék, az előbb-utóbb falakba fog ütközni.
Aki megveti az erőszakoskodót, az az erőszakot támogatja.
Aki együtt érez a szenvedőkkel, az a béke hírnöke.
(Dr. Menis Yousry nyomán)
Kemény, de a mindennapok valósága ilyen. Minden konfliktusnak az összes résztvevője egyszerre okozója és elszenvedője is egyben. Még akkor is, ha ez nem mindig nyilvánvaló elsőre.
S pont ez az, amit az állandó jó kedvel és hülyéskedéssel minden áron el akarnak kerülni a
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
