A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.
Éppen ezért semmi értelme vele harcolni, vagy győzködni olyasmi miatt, amihez egyébként semmi kedve, mert azt sosem fogja megtenni. S pont az ilyen helyzetekben kerül előtérbe az, mennyire konok, makacs és önfejű.
A flegmatikus személyiség jellemzői
A flegmatikusok legfontosabb jellemzője, hogy a békére törekszenek. Nem harcolnak érte, hanem az egészlényükkel azt képviselik. Ennek legfontosabb eszköze a befelé fordulás, megfigyelő szemlélődés és borúlátás.
Ugyan nem a legpozitívabb emberek, de összeszedettek, nyugodtak, higgadtak, türelmesek és kiegyensúlyozottak, hasonlóan a melankolikusokhoz.
Alapvetően visszafogottak, nem igazán terhelik túl magukat, s pont ezért ritkán jelenik meg náluk a stressz. Inkább egyfajta könnyedség és lazaság jellemzi őket, aminek következtében az életük mindenféle szélsőséges tapasztalatoktól is mentes.
Kifejezetten béketeremtő szerepet töltenek be a közösségekben, mert egyszerűen jó a nyugodt terükben időzni. Képesek kompenzálni a másik három személyiségtípus érzelmeit. A békés flegmatikus
- lecsillapítja a népszerű szangvinikus vadságát,
- nem veszi túl komolyan a tökéletes melankolikus aprólékosan kidolgozott terveit, és
- nem kerül túlzottan az erőteljes kolerikus ragyogó döntéseinek hatása alá sem.
A flegmatikusok elkerülő jellemének eredménye
A flegmatikus habitus (illetve az elkerülő konfliktuskezelés) az önbecsapás magasiskolája. Mikor az elmenekülünk az érzéseink, a kihívásaink és az erőfeszítésink elől, akkor csupán időben toljuk el a nehézségekkel való szembenézést, de a megoldás ettől nem fog megnyilvánulni az életünkben, ahhoz cselekedni kell.
Akik csak ésszel akarják megoldani az életüket, felülírandó az érzéseiket, azok is menekülnek, flegmatikus viselkedést mutatnak, mert konkrétan a múltbeli fájdalmaik elől menekülnek. Jobb híján tolják maguk előtt a nehézségeiket, mert nem tudnak velük mit kezdeni.
De pont ennek köszönhető az, hogy a békés flegmatikusokkal a legkönnyebb együtt élni. Következetes életvitelűek, kellemes és jámbor egyéniségek. Jól alkalmazkodnak szinte bármilyen helyzethez, elviselik a változó napirendet is.
Alapvetően az állandóság hívei, s ha nem szükséges, nem is nagyon költöznek el sehova. Készek leélni az életüket akár a szülői házában is.
Nem gondolkoznak túl nagy távlatokban, szereti nyugodtan és fokozatosan megközelíteni a dolgokat. Nem várnak túl sokat az élettől, így nem is érik őket nagy csalódások sem.
A múlt elfelejtésének a mítosza
Az flegmatikus embereknek ambróziaként hat minden olyan gondolat, mely a múlt nélküli életről regél. Mert csak a jelennel szeretnek foglalkozni. Nem akarnak foglalkozni a múlttal, sem a jövővel. Éppen ezért többnyire mindent elkerülnek, ami ezeket a felszínre hozhatja az életükben, jót s rosszat egyaránt.
Amikor elkerüljük az életünk rázós pillanatait, az pontosan olyan, mint amikor a szőnyeg alá sepert szemetet kerülgetjük a nagyszobában. Ha nem látjuk azt, amit az emberek kerülgetnek, akkor azt hinnénk, hogy megőrültek. Olyan lesz az életünk, mint egy dimbes-dombos területen a mindennapok közlekedése. NEHÉZ ÉS KANYARGÓS.
A „csak az hat, aminek energiát adunk” gondolata is a flegmatikus konfliktuskezelés (konfliktus-elkerülés) egyik példája. Nem gondolunk rá, hátha elmúlik az ereje. De az emlékeink hatása nem ilyen. Az érzések mindaddig jelen vannak az életünkben, amíg teret nem adunk nekik, s el nem engedjük őket.
Van, hogy az elképzeléseink és a valóság csak közelítőleg hasonlít egymásra.
A flegmatikus személyiség kapcsolatai
Soha nem akarnak gondot okozni másoknak, ezért inkább csöndben elfogadják a kialakult helyzeteket, s pont ezért nem is igen állnak ki magukért, nem hogy másokért.
Szeretik a barátaikat, mindig szakítanak időt a velük való találkozásra. Segítőkészen meg is hallgatják őket, jóságos és együtt érző temperamentumuk ehhez nagyszerű alapot szolgáltat. De a mikor valaminek az élére kell állni, ők háttérbe vonulnak.
De simán elvannak egymagukban is. Mindig visszafogottak, az önteltség és az önfényezés távol áll tőlük. Ezért vezető szerepben is inkább háttérben maradnak, tudatosan kerülik a nyilvánosságot.
A flegmatikus személyiség a munkában
Személyiségének lényege a munkájában is megnyilvánul. Hozzáértő, szorgalmas, kitartó munkavégző, jól viseli a terhelést és a monotóniát.
Sokoldalú, békés és barátságos munkatárs. Együttműködő csapattag, aki kerüli az összetűzéseket és áthidalja a nézeteltéréseket. Halk szavú, eszes, problémák esetén megtalálja a könnyű megoldást.
Rendületlenül halad a kitűzött irányba. Van érzéke a kormányzáshoz, de ezt is maga csendes módján teszi.
A flegmatikus viselkedés oka és átformálása
Amit érdemes megérteni, hogy egy flegmatikus, konfliktuskerülő ember nem rossz, s pláne nem is hülye. Csupán túl sok minden van az életében (akár tudattalanul is), amivel nem tud mit kezdeni.
Az elkerülés célja az, hogy helyet teremtsen a belső munkájához, amire nap mint nap szüksége van az életbemaradáshoz. Ezért nem lehet túlzottan nagy erőfeszítést várni azoktól, akik jó flegmatikushoz méltón békésen elvannak a mindennapjaikban.
Mert a múltjuk tele vannak lezáratlan helyzetekkel és történetekkel. S melynek következtében nagyon kevés energiájuk marad bármi mással foglalkozni. Ahogy egyszer, egy barátom fogalmazott:
A lezáratlan helyzetek az életünkben olyanok, mint egy nyitott ajtó. Ahol sok a nyitott ajtó, ott nagy lesz a huzat.
A sok hatást, melyek időről-időre átrendezné az életünket, jobbnak látják elkerülni. S ez mozgatja leginkább a flegmatikus jellemű embereket.
Ennek ellenére aki folyamatosan az elkerülést választja, az is tud változtatni az életén, ha nem is annyira egyszerűen. Csak ehhez a korábbi (vélt vagy valós) sérelmeket kellene elengedni. Amihez a legnagyobb erőt a határozott és célzott cselekvés adhatja meg, amiben nem túl erős. Szemben a
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
