A melankolikus személyiség elemző, rendszerező, elmélyült, befelel forduló, gondolkodó, a legjobb megoldásra törekvő és picit borúlátó alkat. Bármilyen, számára érdekes kérdéssel képes akár napokat is eltölteni. S ez az időigényesség az, ami az életét alapvetően meghatározza.
A melankolikus temperamentumú ember szeret elmélyülni , átgondolni, elemezni egy problémát vagy egy feladatot. Nagyon szeret ügyelni a legapróbb részletekre, éleslátásával mindennek a mélyére lát
Csendes szemlélődése lefoglalja, nem követelődzik, sőt, kifejezetten szereti a békét, a nyugalmat és a magányt. Ez nagyon hasonlóvá teszi a flegmatikusokhoz, de míg a flegmatikusok többnyire a belső békéjük és nyugalmuk helyreállításával szöszmötöl, addig a melankolikusok inkább problémákon, feladatokon gondolkodnak, azt elemzik.
A melankolikusok a tökéletességre törekednek
A melankolikusok örök idealisták, és önmaguk számára pedig tökéletességmániások is. Olyan mércéket állítanak fel önmaguk számára, amikhez igazodni néha még ők maguk sem képesek. De pont ez a fajta magas mérce hajtja őket.
A melankolikus személyiség mindig rendteremtésre, szervezettségre és főként tökéletességre törekszik. Ez meglátszik a környezetükön, a munkájukon és az öltözködésükön is.
Takarékos természetük nyomán soha sem kihívóak, inkább az egyszerűséget és a praktikumot helyezik előtérbe.
Táskájukban és zsebeikben szinte mindennek megvan a maga helye, tele vannak mások szemében haszontalannak látszó tárgyakkal, eszközökkel. Igazi túlélőbajnokok, mert szinte a legváratlanabb helyzetekre is fel vannak készülve.
A melankolikusok tehetséges alkotószellemmel bírnak, melyhez komoly, céltudatos attitűd társul. Így szinte minden helyzetben megtalálják a helyes, működőképes megoldásokat.
Melankolikusok a munkában
A lelkiismeretességük, a tervszerűségük és a tökéletességre való törekvésük a munkájukban is megnyilvánul.
Elemző munkakörben kiváló teljesítményt nyújtanak, hiszen messzemenőkig ügyelnek a részletekre. Precízek, kitartók és alaposak.
Rendezettségük és szervezettségük abban is megnyilvánul, hogy állandóan listákat készítenek. Szabályosan lételemük a különböző jegyzetek, táblázatok és grafikonok gyártása. Elméjükben szinte sorakoznak az adatok, számoszlopokban és folyamatokban gondolkodnak, nem is igazán értik, hogyan lehet ezek nélkül élni.
Megfigyelőképességük segít észrevenni a gondokat, találékonyságuk révén mindig megtalálják a problémákra adandó megfelelő választ is. A felismert megoldást pedig mindig következetesen meg is valósítják.
Jelszavuk: dolgozni csak jól érdemes. Nem a munkához szükséges idő számít nekik, hanem az elvégzett munka minősége, végeredménye.
Ami viszont a melankolikusok számára nehezen elviselhető, ha valahol káosz van, ha nem egyértelműek a helyzetek és a feladatok.
A melankolikusok nagyszerű barátok
A melankolikusok érzékenyen figyelnek másokat, időnként hajlamosak aggódni is mások sorsáért, mert átérzik a mások problémáinak érzelmi vetületeit is.
Türelmük és mély empátiás készségük alkalmassá teszi őket arra, hogy a pillanatnyi helyzeteket és belső állapotokat elemezve működőképes tanácsokat adjanak. Az együttérzésük őszinte, s az önfeláldozó természetük miatt szinte mindig lehet számítani a törődésükre.
Óvatosan közelítenek a külvilághoz és az emberekhez. Előbb megbizonyosodnak arról, hogy ki milyen tulajdonságokkal rendelkezik, és csak azután enged magához közel másokat. Ennek megfelelően kevés számú, de annál igazabb barátot tudhat magukénak.
Művészi hajlamuk segíti őket abban, hogy értékelni tudják a világ szépségeit is. Ezért szívesen vannak a szabadban, a természetben.
Az írók, zene- és képzőművészek többsége is a tökéletes melankolikus volt, de a képességeik megnyilvánulásához rendszerint szükségük volt a külső ösztönzésre és támogatásra.
Egyik gyerek élete sem csupa öröm és kacagás. És ez így van rendjén. Mert mindenki a kihívásokból és a nehézségekből tanul, nincsenek kivételezés.
Melankolikus az analitikus terapeutánál
Aki járt valaha analitikus terápiára, vagy sok pszichológiai művön átrágta magát, az pontosan tudja, mit jelent az analízis paralízis. Ez az a helyzet, amikor egy helyzetet ezer oldalról körbe járunk, de a megoldáshoz semmivel sem kerülünk közelebb.
Aprólékos munkával mindenre lehet találni magyarázatot, de minden jelenségnek több különböző oka lehet. Évekig el lehet elemezgetni a különböző megközelítésekkel az életünket, hogy megértsük, mitől is szenvedünk valójában:
- Az asztrológia évszázados tudása egy értő ember szemüvegén keresztül rengeteg mindenre fényt deríthet.
- Eric Berne tranzakcióanalízis szemlélete, beleértve a játszmarendszert és a három egzisztenciális pozíciót, sok minden egyszerűen kezelhetővé tesz.
- Gary Chapman öt szeretetnyelv megközelítése is hasonlóan jól működő megközelítés, mely az emberi kapcsolatok, különösen a párkapcsolatok területén gyümölcsöző.
- Hippokratész négy személyiségtípus rendszeréről ( 🙂 ) sem szabad megfeledkezni, gyakran sok mindent elviselhetővé és kezelhetővé tesz.
- A megszámlálhatatlan vallási megközelítésről ne is beszéljünk. Annyira sokszínű a vallási megközelítések áradata, hogy már magának a fogalomnak a megalkotása is problémába ütközik. Pár tipikus kihívást magam is érintek az Isten megértése kapcsán.
Ha ezen rendszerek közül többet is szeretnénk alkalmazni, igen hamar egy átláthatatlan dzsungelbe találhatjuk magunkat (már ha nem vagyunk melankolikusok). Főleg azért, mert a különböző helyzetekben jobbára másként viselkedünk. Sőt, még azonos helyzetekben is, függően attól, milyen hatások értek előtte.
Dan Milmann: Békés harcos útja című könyvében találkoztam azzal a mondattal, ami az egész analízis paralízis értelmetlenségét a legplasztikusabban bemutatta:
„A paradoxon törvénye: Az élet egy misztérium (csoda), ne pazarold az időt arra, hogy megértsd!”
Egy melankolikus felszabadítása
Már csak arra a kérdésre kell választ találni, miért van ennyire sok megközelítés, mely a melankolikusok életét annyira megnehezíti a változás során. 🙂 Ezt egy komoly és fontos kérdés. Ha ezt megértjük, akkor a melankolikusok nehézségének gyökerére is ráláthatunk.
A melankolikus szemlélet egyik fő ismérve, hogy egyedinek érezzük magukat. Egyedinek, megismételhetetlen és soha nem volt létezésünkben viszont pont azt nem ismerjük fel, hogy körülöttünk tucatnyi olyan ismerős lehet, aki pont ugyan olyan szemléletű, mint mi. S az apró részleteket figyelmen kívül hagyva, nagy vonalakban nagyon hasonló okokból ugyan avval küzdenek.
Melankolikusként többnyire a saját utunkat járjuk, s minden helyzethez megvan az saját , jól kimunkált megközelítésünk. S akkor érezzük magunkat komfortosan, ha ezen aprólékos módszereinket követhetjük.
Az életünk feloldását pont az adhatja meg, ha magunkhoz képest egy picit lezserebben vesszük a dolgainkat, s nem akadunk fenn óhatatlanul minden részleten. Ennek révén meglátjuk mások életét is, s annak hasonló nehézségeit és mozgatórugóit.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
