A 4 személyiségtípus belső útja annak a tudatos munkának a módszere, ahogy az elsődleges reakcióinkat tudatosan elkezdjük átformálni.
Mindenkinek van egy pillanatnyi állapota, s az ahhoz illeszkedő reakciója, amivel a kihívásokkal és feladatokkal szembe néz. S amikor ezekre rágörcsölünk, akkor a különböző reakciómódok árnyoldalai kerülnek előtérbe.
Ha viszont másfajta reakciómódokkal megfűszerezzük az alapvető, zsigeri válaszunkat, akkor a 4 vérmérsékleti típus szélsőségeit kompenzálhatjuk, kiegyenlítsük. Ez nem annyira nehéz, hogy egyedül ne tudjunk vele boldogulni, de elegendően hatékony ahhoz, hogy formálni tudjuk vele az életünket.
Az írás végén arra is ki fogok térni, milyen más megközelítés lehetséges ahhoz, hogy a 4 személyiségtípus reakcióin túllépjünk azáltal, hogy az mozgatórugóinkra és azok változására is ránézünk.
A szangvinikus személyiségtípus határainak kitágítása
Mivel előzheti meg egy szangvinikus a bajt, hogyan tudja a szeleburdi vérmérsékletéből adódó kihívásait csökkenteni?
Egy szangvinikus használhatja a kolerikusok csodafegyverét. Előre eldöntve pár fontos kérdést, s ahhoz ragaszkodva, képesek lehetünk a mindennapokban nem ezerfele szakadni, miközben semmi sem halad az életünkben.
Egy szangvinikus használhatja a melankolikusok stratégiáját is. Betehet egy nyugtató zenét egy kellemes beszélgetéshez; elmehet egy nagyot sétálni a barátaival; vagy megnézhet egy jó filmet is a moziban (A tévénézés és a könyvolvasás nem közösségi élmény, az egy szangvinikust nem köt le).
Elemezni, értékelni, több oldalról szemlélni a dolgokat viszont nem megy a szangvinikusoknak, nem az ő vérmérsékletükre van szabva. A szangvinikus nem igazán képes az elmélyült elemző munkára, nem az ő világa.
Ha mégis képes egy alapvetően szangvinikus vérmérsékletű ember logikusan és alaposan végiggondolkodni egy helyzetet, s annak mentén tudatosan tevékenykedni, az annak biztos jele, hogy tényleg képes átlépni a saját szangvinikus személyiségének a korlátain.
A kolerikus személyiségűek egyéni stratégiái
Mivel előzheti meg egy kolerikus a bajt, hogyan tudja a harcos vérmérsékletéből adódó konfliktusai számát csökkenteni?
Egy kolerikus használja a melankolikusok stratégiáját, s képes a helyzeteket egy picit más megvilágításból szemlélni. Ettől egy picit összeszedettebb és figyelmesebb lesz. S fel tudja mérni, azokat a helyzeteket, amikor egy konfliktust felvállalni nem sok értelme van, s maga a harc önmagában nem érték.
Egy kolerikus vérmérsékletű használhatja a szangvinikusok csodafegyverét is. Minden kritikáját egy olyan jó poénba csomagolhat, melynek se éle, se személyes felhangja nincsen.
Fekszik, nyugszik, csendben marad megközelítés viszont nem működik egy kolerikus vérmérsékletű embernél. A mások „hülyeségének” elviselése nem egy kolerikusra tervezett megoldási mód. Mert a flegmatikusok elkerülési stratégiája nem összeegyeztethető a kolerikusok harcos természetével.
Ha mégis képes egy alapvetően kolerikus vérmérsékletű ember egy flegmatikus módjára elfogadni mások furcsaságait, akár annak árán is, hogy időről időre elengedi a kényszeres irányítás kényszerét, az annak biztos jele, hogy tényleg képes átlépni a saját kolerikus személyiségének a korlátain.
Gordon Ramsey munkája során egy kész poklot hoz létre a benne tomboló haraggal.
A melankolikus személyiségtípus élettelivé formálása
Mivel előzheti meg egy melankolikus a bajt, hogyan tudja az analízis paralízisből adódó kihívásait csökkenteni?
Egy melankolikus vérmérsékletű használhatja a kolerikusok csodafegyverét. Bármit elemezhet egy melankolikus, de mindig adjon magának egy határidőt egy döntés meghozatalára. Az aludjunk rá egyet pont erről szól…
Egy melankolikus használhatja a flegmatikus vérmérsékletűek stratégiáját is. Betehet egy nyugtató zenét, elmehet egy nagyot sétálni, vagy megnézhet egy jó filmet is a TV-ben, hogy kikapcsoljon az állandó agyalásból.
Egy melankolikus ne álljon neki vicceket fabrikálni, vagy jópofizni. Az nem megy neki. Olyan édes lesz egy melankolikus poénja, mint a rohadt citrom a cukorszirupban. (Keserűek és savanyúak 🙂 ). A melankolikus nem igazán képes a felhőtlen nevetésre, nem az ő világa.
Ha mégis képes egy alapvetően melankolikus vérmérsékletű ember felszabadítani magát a nyomasztó gondolatainak terhe alól, s azoktól függetlenül jól érezni magát, az annak biztos jele, hogy tényleg képes átlépni a saját melankolikus személyiségének a korlátain.
Az életünk különböző területeinek egyensúlya nem mindig található meg elsőre.
A flegmatikus személyiségtípus felszabadítása
Mivel előzheti meg egy flegmatikus a bajt, hogyan tudja az állandó belső vívódásait felülírni? (Neki ugye nincsenek konfliktusai, mert az összeset elkerüli!)
Egy flegmatikus vérmérsékletű használhatja a szangvinikus csodafegyverét. Érezheti jól magát, elkezdhet mosolyogni, elkezdhet örülni a napsütésnek, a szellő susogásának és a madarak csiripelésének.
Egy flegmatikus használhatja a melankolikusok stratégiáját is. Átgondolhatja az életét, s beláthatja azt, hogy minden rendben van az életében, s nyugodtan nyithat a világra, senki sem fogja ezért bántani vagy megítélni.
Egy flegmatikus vérmérsékletűt arra rávenni, hogy elkezdjen az érdekeiért határozottan fellépni, ne adj isten harcolni, szinte reménytelen. A flegmatikus nem igazán szeret kiállni a nyílt színre, és felvállalni önmagát.
Ha mégis képes egy alapvetően flegmatikus vérmérsékletű ember kiállni önmagáért és érdekeiért, az annak biztos jele, hogy tényleg képes átlépni a saját flegmatikus személyiségének a korlátain.
| Tudom, hogy szép és jó mindaz, amit a különböző típusok kapcsán mint változási lehetőséget leírok.
S tudom azt is, hogy ez nem megy elsőre spontán, önmagától, mert ezernyi olyan történet és élethelyzet van az életünkben, amitől nyomás, stressz alá kerülhet az életünk. De a dolog nem reménytelen, ha képesek vagyunk a nehézségeink okait elengedni —> |
Személyes tapasztalatom
Az alapvető működésünk kapcsán én azt tapasztalom, hogy sokszor olyan módon akarunk megváltozni, amit másoktól láttunk, s ami másoknak működött. S ez sokszor nem megy olyan simán, ahogy azt szeretnénk.
Ezért is igyekeztem ezen 4 alapvető személyiségtípus megközelítésén túllépni. Olyan célokat és utakat tűztem ki magam számára, melyek semennyire sem működtek, s nem értem el azt az eredményt, amire igazából vágytam.
Ezt főleg akkor tapasztaltam meg, amikor rám szakadt az élet, s azon reakciók szerint kezdtem élni (túlhangsúlyozva a személyiségem), melyek kialakították a boldogságkeresés baklövéseit.
Önmagam tudatos megfigyelésével rájöttem, illetve megfelelő könyvekben ráleltem arra, hogy az alapvető reakcióink nem állandóak, hanem dinamikusan változnak. Van ennek is egy mintázata, amit felismerni sem sokkal nehezebb, mint a 4 alapvető habitust, s sokkal jobban megmutatja azt, mi minden lehetséges a belső világunkban
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
