Az életünk alapvetően a boldogságkeresésről szól. Függetlenül a korunktól, nemünkről, származásunktól, a vallásunktól és a társadalmi helyzetünktől. S minden mástól is, amit az életünk során fontossá, értékessé vagy lényegessé tettünk.
S ezen úton van pár olyan buktató, mely megmutatja azt, hogy valami félrement az életünkben, és épp a szakadék felé robog az életünk. Mert a boldogságkeresés közben ránk szakadt az összes bajunk és félelmünk, melytől stresszesek és kimerültek lettünk
Előre is elnézést kérek mindenkitől, ez a cikk nem a boldogságról szól. Hanem azon gondolati és érzelmi mintáktól, ami minket a legmesszebb repít a boldogság megélésének még a reményétől is.
A boldogság megélés legfőbb gátja
Minden ember egyedi, nincs két teljesen egyforma ember. S ennek következtében az is teljesen különböző, mi okoz nekünk olyan érzést és élményt, mely a lelkünknek a legtöbb jót, boldogságot és örömet okozza.
Vannak ugyan alapvető emberi értékek és tapasztalatok, melyek az évszázadok során kikristályosodtak, s melynek kapcsán azt gondoljuk a legtöbben (én is), hogy a boldogság megélésének alapjai. Ezek az önértékelés, a kapcsolatok, a tudatos döntések és a tudatos változás.
De ezek megélése és hangsúlyai emberenként és életszakaszonként is nagy változatosságot mutatnak.
S amikor azon módszerek csődöt mondtak, amit a környezetünk javasolt, minden látszólag ellenünk fordul, s nem látunk ki a saját pillanatnyi állapotunk sűrűjéből.
A bizonytalanság következményei
Az emberiség egyik alapélménye a bizonytalanság és a félelem. S ez az érzés határozza meg alapvetően az életét.
Sok sikeres és határozott típusú ember erről semmit nem tud, s nem is igazán értik azt, mi baja van sok sikertelen embernek. De attól még a legtöbb embernek ezek azok a helyzetek, amik a legtöbb fejtörést okozzák, főleg idehaza.
Amit viszont ne felejtsünk el, hogy nem vagyunk a bizonytalanság megélésében sem egyformák. S pont ezért a reakcióink is különbözőek. Az egyik legjellegzetesebb bizonytalan reakciónk, mely a nehézségeink megjelenésére, s annak kóros hatásaira figyelmeztet az, ha
A pillanatnyi helyzetet túlértékeljük, s másoktól sem tudunk ennek következtében segítséget elfogadni!
Ez a bizonytalanság totális csapdahelyzete. Tudatosul ilyenkor bennünk a baj, de pont ennek következtében nagyon nehezen tudjuk elfogadni a segítő kezet. Mert nem bízunk sem magunkban sem másokban.
A második verzió sem jobb…
Külső dolgokra figyelünk, s a fontos embereket megpróbáljuk kisajátítani magunknak.
Ez látszólag az elsőnek az ellenkezője. De ebben az esetben sem igazán bízunk az emberekben. Egy-kettőben igen, de őket meg minden áron le akarjuk választani másokról, hogy mindig a rendelkezésünkre álljanak, amikor csak szükségünk van rájuk.
S hát van egy harmadik lehetőség is, amitől a boldogság eljövetelét várjuk…
Várjuk a csodát, miközben igyekszünk magunkat minden bajtól megvédeni az elkülönüléssel.
Bajban vagyunk, bizonytalanok vagyunk, és várjuk a csodát. Csak épp attól fosztjuk meg magunkat, hogy a csoda elérhessen hozzánk. Nem hogy nem fogadjuk el a segítséget (mint az első esetben), hanem falakat építünk magunk köré. S ebbe az is simán beleférhet, hogy tudatosan kerüljük a másokkal való találkozást, a kapcsolódást.
Van, hogy a korábbi döntéseink következményei szinte egyszerre a nyakunkba szakad. S akkor kimászni a romok alól nem túl egyszerű.
Amikor a harag dominál
Ez egy nagyon fura történet. A haragról mindenki azt gondolja, hogy nem túl jó tanácsadó. Azt viszont sok esetben nem is tudjuk, hogy a haragnak olyan megnyilvánulásai is vannak, melynek semmi köze a heves érzelmi kitörésekhez. S mégis képes úgy rombolni, mint egy heves vita, vagy egy agresszív megnyilvánulás.
Persze a harag legismertebb „békés” megnyilvánulása kapcsán sem kell túlságosan bizonyítanom, mennyi baj forrása tud lenni.
Amikor erőltetjük a szerintünk helyes megoldást, s ezzel akarjuk uralni a világunkat
Nálam minden olyan helyzet, amikor ezt tapasztalom, beindítja az együttérzésem. Mert aki erőlteti a saját megoldásait, az többnyire jobban szenved, mint az, aki elszenvedi ezen erőteljes megnyilvánulások következményeit. Mert félnek attól, hogy ellenünk fordulnak az emberek.
Amikor félünk a bennünk lévő haragtól, az sem jobb, mert akkor
A változás felboríthatja a békénket és a nyugalmunkat, ezért igyekszünk a változást minden áron elodázni!
Itten már megjelennek a csavaros helyzetek, amitől a boldogságot meglelni oly nehéz. Az életünk összetett, s amikor a félelem és a harag egyszerre, egymással kapcsolatban megjelennek, az egész életünk pillanatok alatt megrekedhet. Akár évekre, évtizedekre. Amit senkinek sem kívánok.
De a harag kegyetlen működése ennél sokkal kínzóbb…
Amikor ránk tör a tökéletességmánia, akkor semmi sem lehet elég jó!
Ez is a harag megnyilvánulási módja, amikor mindent el akarunk távolítani az életünkből, ami nekünk nem megfelelő. S mivel a harag – mint minden érzés – torzítja az érzékelésünk, csak azt fogjuk elfogadni, ami szerintünk megfelelő (pontosabban tökéletes).
Van, hogy az elképzeléseink és a valóság közti kapcsolat megtalálásához egy igen kanyargós út vezet el.
A vágy is bajt okozhat…
Ez talán a legfurább rész. A vágyról sok írás ódákat zeng, hogy a vágyaink révén tudunk szinte mindent elérni az életünkben. Ez igaz is, meg nem is. Ha a vágyainkat képesek vagyunk kordában tartani, akkor a vággyal hatalmas dolgokat érhetünk el.
De amikor az érzések elárasztanak minket, akkor az éberségünk ereje megcsappan, s olyan dolgokat is képesek vagyunk megtenni, amit egyébként, józanul végiggondolva soha sem tennénk:
Túlértékelünk másokat, s az egész életünket mások szolgálatára áldozzuk fel.
Mert arra vágyunk, hogy értékesnek és fontosnak érezzük magunkat. S mindent megteszünk azért, hogy nélkülözhetetlennek tartsanak minket. Aminek egyenes következménye a saját valódi érdekeink háttérbe helyezése.
Tovább is van, mondom még…
A céljainknak mindent alárendelünk, mert minél hamarabb el akarjuk érni.
A modern, elsősorban amerikai sikerhajhász gazdasági szemlélet, a szebbet, jobbat, értékesebbet szemlélet minden mást figyelmen kívül hagyó szemlélete ez. A vágyaink eléréséhez minden mást figyelmen kívül hagyunk, s kialakul egyfajta csőlátásunk, a hatékonyság mítoszával, aminek a következménye túl sok jó nem lesz hosszabb távon.
Személyes tapasztalatom
Az egyediség túlhangsúlyozása révén senkinek és semminek sem lesz igazi értéke.
Ez a kilencedik őrület, mely az önkifejezés és az önmegvalósítás vágyából táplálkozik, s ami összefoglalja az első nyolcat. Ennek a mondatnak az igazi felismerése és átformálása megadja a kulcsot ahhoz, hogy ezen állapotokon túl tudjunk lépni.
De nem egyszerre. Hanem lépésről lépésre. Ugyanis az őrület és a káosz korát éljük. Ami nem most kezdődött, csak felgyorsult az elmúlt évtizedekben.
Ha megnézzük az elmúlt századok történelmét, ezeket a működésmódokat újra és újra fellelhetjük különböző formákban. S pont ezen őrületek révén is szabadulhatunk meg a világ nyomásától, s kezdhetjük le élni a saját életünket.
Mert a legtöbb ember a saját világában él, s nem is igazán lát ki abból.
Végtelenül szerencsés és és éppen ezért végtelenül hálás vagyok azért, hogy ezen őrületekre rá tudtam látni. Nem egyedül, hanem sok-sok segítő támogatás révén.
S az is megadatott, hogy továbbadhatom mindazt a tudást és tapasztalatok, amit ezen őrületek kapcsán még megértettem. Egy különleges, egymásra épülő tananyag révén, mely az alapok rendezése után valódi változások forrása lehet bárki életében, aki ebbe belevág.
Az egyéni konzultációk részletei —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
