Ha megnézünk a különböző tudat-átalakító módszereket, sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a nem kívánatos, nem szeretem állapotokkal kezdenek el bőszen dolgozni. Fogadalmakkal megpróbálják elkerülni mindazt, ami fáj, megkísérelik valamilyen ellenszerrel csökkenteni vagy átalakítani a múltjuk tátongó sebeit.
A mindfulness gyakorlatban a jelen pillanatra összpontosítunk, elvéve az energiát a múlt fájdalmas emlékektől. Igazából ez egy kerülőút arra, hogy a korábbi érzelmi sebeinket begyógyítsuk.
Ennek a technikának a legfőbb ereje, hogy azáltal képes a múlt hatásait csökkenteni, hogy nem adunk energiát a múltunk fájó emlékeinek. Aminek hatására elkezd meggyógyulni.
A tudatos jelenlét: az érzelmi elengedés művészete
A mindfulness fő eszköze a változáshoz való idomulás, a jelenségek (érzéseink, érzelmeink és gondolataink) szabad játékának tudatos elengedése. Ez benne van a magyar kultúrában is, csak picit elfelejtődött.
A kutya ugat, a karaván halad
Mondja a jól ismert szólás-mondás. Azaz nem reagálunk a minket körbe vevő jelenségekre, csak megfigyeljük azokat. Egyszerűen csak hagyjuk, hogy minden önmagától formálódjon.
Hatalmas erő van az elfogadásban. Automatikusan elkezdi irtani az életünket folyamatosan megfertőző ítélkezéstől. Nem beszélve az értelmes gondolkodást blokkoló érzelmi reakciókról, melyek elárasztanak időnként minket.
A mindfulness, az éber tudatosság valódi célja
Nagyon sok esetben, amikor a keleti gyakorlatok – minden háttér nélkül – bekerülnek a modern pszichológia eszköztárába, gyakran elvesztik a lényegi összetevőiket. S pont ennek következtében el is vesztik a valódi erejüket.
A mindfulness fő célja a szenvedéstől való megszabadulás. S a szenvedéstől való megszabadulás eszköze az éber figyelem, a megfigyelés módszere (a mindfulness). A buddhista szövegekben a szenvedés elengedésének alapját nevezik a dharma 4 pecsétjének:
- Minden jelenség, melyek okok és feltételek révén létrejön, mulandó.
- Minden mulandó jelenség szenvedést okoz (mert érzelmekkel és elképzelésekkel reagálunk rájuk).
- A tapasztalok és jelenségek pont ebből adódóan nem valósak, így az általuk létrejött én (személyiség) képzete sem valós.
- Az énhez (személyiséghez) való ragaszkodás elengedése maga a megszabadulás (a szenvedéstől).
Ha képesek vagyunk ennek szellemében élni, akkor képesek leszünk megszabadulni a nehézségeink forrásától.
Amikor viszont azt gondoljuk, s arra törekszünk, hogy a kellemes érzésekre lecseréljük a kellemetleneket, akkor pontosan ugyan annak a kaktusznak a magjait ültetjük el, aminek a tetején most is ülünk. S pont ezért érdemes a tapasztalataink megváltoztatását abbahagyni, s a nehézségeink tudatos elengedésére koncentrálni.
A meditáció célja annak a belső nyugalomnak és örömnek a felfedezése, amire mindenkinek szüksége van egy minőségi élethez.
A Ho’oponopo tudatosító módszere
A Ho’oponopo módszere nagyon közel áll a mindfulness megközelítéséhez. A jelenségeket a tudat tükreként használják, s ennek révén formálják a pillanat megélését. Minden furcsa vagy zavaró helyzetre elmondanak egy „varázsigét, mantrát„:
Bármi is okozza bennem, hogy ezt meg kell tapasztalnom.
Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Szeretlek. Köszönöm.
Az érzelmeket elvezetve a jelenségekre érdemben nem reagálnak. Hasonlóan ahhoz, amit a mindfulness során történik. Csak egyszerűen elfogadjuk az érzéseinket, az érzelmeinket és a gondolatainkat olyannak, amilyenek, mindenféle ítélkezés nélkül. S ennek révén képesek lehetünk elengedni mindazt, ami megköti az életünket.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
