A bizonytalanság és az aggódás az egonk legfőbb fegyvere. Ezzel tart sakkban, ezzel irányít és ezzel tartja fenn a hatalmát az életünkre.
Az ego a személyiségünknek az a része, mely alapvetően meghatározza az énképünket és az önazonosságunkat. Ha az egonk hatását csökkenteni akarjuk az életünkre, és erőnek erejével meg akarjuk zabolázni, vagy el akarjuk tiporni, az garantált kudarchoz vezet. A bizonytalanság és aggódás meghaladása másképp érhető el.
A bizonytalanság és az aggódás lélektana
A bizonytalanságunk és az aggódásunk egyszerű válaszreakciók. Életünk korábbi szakaszában többnyire kiskorunkban olyan hatás vagy hatások értek, melyek kialakítottak bennünk bizonyos helyzetekhez való kötődést vagy tartózkodást. és a bizonytalanság és az aggódás ezen tapasztalatokból táplálkozik.
A pókfóbia nagyon gyakori félelme az embereknek és ezt többnyire a közösségben tanuljuk el. Egy kedves barátom kislánya Waldorf óvodában nőtt föl, ahol a természettel összhangban, azzal kapcsolatot tartva folyik az óvodai nevelés. Az ott felnövekvő óvodásoknak teljesen normális dolog egy bogarat vagy egy pókot megfogni, vagy akár hazavinni (a szülők nem feltétlen nagy örömére).
Amikor ez a kislány bekerült egy normál általános iskola első osztályába, a tanítónénije két hónap alatt sikeresen megtanította a kislánynak a pókfóbiát, amivel ő is rendelkezett. A szülők kemény munkája és a pedagógussal való többszöri elbeszélgetés másfél év alatt volt képes a kislányban kialakult pókfóbiát felülírni.
A valóság viszont ennél sokkal cudarabb. Százával lehetnek olyan helyzetek és történetek az életünkben, amit ha nem is tudatosan, de elkerülünk. Én is így tettem szert egy jó kis tériszonyra és kezdetben hasonló okokból irtóztam annyira én is a pókoktól és a poloskáktól.
Tehát a ragaszkodásaink és a félelmeink igazából az életünket védelmező mechanizmusok, de a kialakulásuk és a megbízhatóságuk nagyon kérdéses.
Fontos!
Ez az írás csak a felszint mutatja be, az átalakítás útját nem.
Ahhoz, hogy a teljes képet lásd, tudnod kell azt is, hogyan tudod átformálni mindazt, ami az életedben van.
Amit a nehézségeket okozó érzések és gondolatok elengedése révén az egyik legegyszerűbb megtenni.
Az aggódás és a bizonytalanság haszna
Az aggódás és az óvatosság egy evolúciós hozomány, amit lehet jól használni, s lehet rosszul is. Nem kell menekülni, vagy minden biztonsági reakciónkat kiirtani. Nagyon sok tanult, jó védelmi szerepet ellátó aggodalmunk van, melyet ha megfelelő keretek közé szorítunk, a hasznunkra válnak. Aki megpróbálja megszüntetni az összes aggodalmát és bizonytalanságot kiirtani az életéből,
- az nem lesz képes közlekedni a forgalomban
- nem lesz képes előrelátni, tervezni
- rengeteg olyan helyzetbe kerülhet, amibe épeszű ember nem keveredik bele.
Viszont rengeteg olyan félelmünk és kötődésünk van, amit igenis érdemes lehet átformálni, hasonlóan a személyiségünkhöz, mely az életünk különböző folyamatainak áramlását korábban gúzsba kötözte vagy eltérítette.
Szerencsére, aki a korábban említett lépéseket, például szokások átalakítását vagy az érzelmi mintázatok átformálását tudatosan elvégezte, annak a nem releváns aggodalmak és a bizonytalanság érzetének elengedése kevés erőfeszítéssel is megugorható lépés lesz az önfejlesztés útján.
A bogarak egy része teljesen ártalmatlan, kézzel is nyugodtan meg lehet őket fogni, s az sem baj, ha esetleg ránk száll egyik-másik.
A bizonytalanság és az aggódás erejének csökkentése
Abban a pillanatban, amikor a tudatos jelenlét révén apró mozaikkockánként elkezdjük feltérképezni a valóságot, egy automatikus folyamat indul el:
Ezen folyamatok révén az életünkkel kapcsolatos aggodalmak és bizonytalanság (ami többnyire a környezet felől érkezik), köddé válik.
Azáltal, hogy rálátunk a személyiségünkre és a személyiségünk mögött elkezdjük megtapasztalni önmagunkat, egy olyan vírus került be a rendszerbe, mely az ego alól folyamatosan húzza ki a talajt.
Személyiségünk egyes elemeinek elengedésével a különböző viselkedések mozgatórugói is elkezdenek átalakulni. A mozgatórugókat meg alapvetően a félelmeink és a kötődéseink határozzák meg ezáltal ezek is átalakulnak és részben eltűnnek. Ez a folyamata, a szokásink és szorongásaink elengedés valamint az érzelmeink és érzelmeink átértékelése után a harmadik olyan átalakulás, mely alapvetően átformálja az embereket.
Ha megtapasztaljuk azt, hogy az életünk sebezhető, mint egy kártyavár, gyakran ránk tör a pánik és a depresszió.
A szellemi érettség vizsgája
Akiket megakasztanak a félelmeik és az aggodalmaik, azoknak bizony vissza kell mennie az első 8 lépés valamelyikéhez. Ez a pont ugyan olyan, mint egy érettségi. Az első 12 pont egyes elemeit többnyire együtt tanuljuk, mintegy forgószínpad szerűen. De aki ezen a ponton elakad, az soha sem fog igazán kiteljesedni.
Hiába lel rá valaki az élete céljára, maximum egy meg nem értett zseni marad, tényleges haszon és eredmények nélkül. Az első 12 pont el nem végzett feladatai gúzsba fogják kötni. S többnyire kis sem fog tudni lépni a saját kereteiből.
Ez az a pont, ami a legtöbb útkereső legnagyobb kihívása. S pont ez a pont az, amin egyedül végigmenni szerintem nem igazán lehetséges. Ide sokat látott, tapasztalt, jó emberismerettel rendelkező ember kell.
Őszinte leszek: Én is ezen a ponton akadtam el 2011 telén. Pontosabban akkorra ismertem fel teljes bizonyossággal, hogy valami nem stimmel. Szar van a palacsintában, és brutálisan bűzlik is.
Ugyan ezernyi módszert ismertem, ezernyi kínzó és fájó pont feloldásán voltam már túl, de az életem valahogy nem lett jobb. Mármint elmaradt az igazi áttörés. Mert pár lényeges pontra nem láttam rá. Nem is tudtam, hogy az, amivel küzdöttem hasztalan, egyáltalán létezik.
Pedig már akkor sem voltam egy teljesen képzetlen ember az emberi nehézségek területén. Magántanárként s buddhista gyakorlóként sok olyasmit is megláttam, amit más nem. S az eredmények azt mutatták, hogy amit látok, s amilyen megoldásokat javaslok, az működik, nem is akárhogyan.
Szükségem volt külső segítségre. Még durván egy tucatnyi támogató emberre volt szükségem, hogy elérhessem azt az áttörést, amire igazából szükségem volt. S elkezdhessem megvalósítani mindazt, ami számomra valójában fontos.
Amikor a tényleges áttörés bekövetkezik az életünkben, akkor már sokkal könnyebb lesz az életünk. De ez nem jelenti azt, hogy innentől nincs már mit tanulni. ekkor kezdődik az, amit egyik tanítóm, Láma Ole Nydahl a lehetőségek művészetének nevezett. Annak felfedezése és megélése, hogyan szerezhetjük meg azt, amitől érték az életünk.
A következő lépés:
Megérteni az élet folyamatos változását —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
