Az önfejlesztés útja a legtöbb ember számára egy labirintusban feltérképezéséhez hasonlatos, ahol a falak a saját belső (mentális és érzelmi) akadályainkból épülnek ki. Ezen felfedező útnak a legfontosabb célja, hogy általa a családi életünk, a munkánk és a belső világunk harmóniába kerül, s megszabadulhatunk azon nehézségektől, amiket már évek vagy évtizedek óta magunkkal cipelünk.
S mindezek mellé bónuszba még egy olyan életet is kapunk, mely tele van örömmel, jókedvvel és boldogsággal, s melyben a nehézségeknek csak mellékszerep jut.
Persze ebben mindenkinek egyéni útja van. Mindenki máshonnan indul, mindenki kisebb-nagyobb mértékben eltérő utat jár be. De az önismeret és önfejlesztés útján az alapvető hajtóerő, a mozgatórugó mindenkinél nagyon hasonló.
Ma már ott tartunk, hogy szinte az összes önfejlesztő módszert és megközelítést, melyet a modern marketing szemlélettel igyekeznek eladni, csak és kizárólag ezzel hirdetnek. Beleértve a legkommerszebb árucikkeket is, melyeket a TV, a mozi vagy a youtube reklámokban láthatunk.
A valóság kijózanító
Éveken át a fenti délibábokat követve módszerek tucatjait ismertem meg, hogy megtaláljam azt a titkot, ami az igazi boldogság és öröm megéléséhez szükséges.
Egyszerűen nem akartam és nem is tudtam beérni kevesebbel.
A kereséseim során viszont azt kellett látnom, hogy semelyik módszer sem tökéletes, bármilyen módszert is ismertem meg, előbb-utóbb falakba ütköztem. Mindig volt egy pont, amin egyszerűen nem tudtam tovább lépni. Az elején minden szép és jó volt, de egy ponton túl nem lehet tovább haladni egy módszerrel sem.
Sokszor azt láttam magamon és másokon is, hogy ilyen helyzetben megpróbálunk egyik vagy másik módszerbe belekapaszkodni. S elhitetni magunkkal, hogy egy konkrét módszer képes minden bajtól megszabadítani (én is ezt tettem egyébként a buddhizmus kapcsán). De az élet ezt mindig felülírta.
Ugyan képes voltam a nehézségeimet jobban kezelni, már-már komfortosan is éreztem magam egyik-másik kapcsán (el voltam velük, mint a befőtt), de a nehézségeim megmaradtak. S ugyan azok voltak, mint előtte 20 évvel.
Miközben meg azt láttam, hogy volt pár ismerősöm is, akinek az élete nagyon rövid idő alatt megváltozott. Sokszor töredék idő és erőfeszítés révén, mint amit én ezen témakőrre rááldoztam.
Megindítva egy újabb intenzív tanulási folyamatot. Próbálván megtanulni mindazt, amit ők már tudnak, s én még nem, s amitől az ő életük képes volt megváltozni.
Az eredmény viszont többnyire elmaradt, mert nem értettem az egésznek a lényegét.
Amíg célpontnak vagy áldozatnak érezzük magunkat, addig nem tudjuk igazán azt választani, ami a mi céljainkat és igényeinket szolgálja.
Az önismereten és az önfejlesztésen túl
Szépen lassan ráláttam arra, hogy maga az önismeret és az önfejlesztés útja szép és jó, s nem mellékesen élhetőbbé is teszi az életet (az enyémet és másokét is), de egyfajta hiányérzet mégis megmaradt.
Feloldódtak traumák, átformálódtak viselkedési módok, de többnyire az egyik sablonos megoldás lecserélődött egy másikra. Olyanokra, mely ott és akkor jobban szolgálták az aktuális igényeimet. De az idő múlásával ezen módszerek hatása is megkopott.
S nem kaptam meg azt a fajta szabadságot, hogy a múlt történeteit végleg magam mögött tudjam hagyni, s úgy éljem az életet, ahogyan az ténylegesen nekem jó, amitől ténylegesen azt érezzem, hogy életemben minden rendben van.
Mi más lehetséges?
Amikor elkezdtem megvizsgálni azt, a sok-sok kudarc és csalódás után, hogy miért voltak képesek a fent említett barátaim már-már játszi könnyedséggel átformálni az életüket, egy nagyon fontos dologra lettem figyelmes, mely az egésznek megadta a kulcsát:
Képesek voltak elengedni a múltjukat és annak minden következményét.
Őszinte leszek. Ezt már korábban is láttam és tudtam. S mérhetetlenül zavart s felháborított.
Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy hátrahagyták az egész korábbi életüket, s gyakorlatilag tiszta lappal kezdtek új életet a nulláról. Miközben meg az összes önfejlesztő módszer lényegében ezzel dolgozik.
Kész sablonokat adnak arra, mikét működhet jól az élet. S akiknek az élete hirtelen megváltozott, azok többnyire egy ilyen sablon szerint kezdtek élni, elengedve a korábbi működésmódjukat.
Én erre nem voltam hajlandó. Annyira ragaszkodtam ahhoz, amit megszoktam, s annyira nem éreztem ezen sablonos megoldásokat a sajátomnak, hogy ezen ugrásra én totálisan alkalmatlan voltam. A változáshoz nekem egy fokozatos módszerre volt szükségem, s nem igazán találtam olyat.
Akkor látunk tisztán az életünkben, ha ismerjük pontosan az életünket meghatározó tényezőket.
Éberség és megengedés
Bármekkora is volt bennem az ellenállás, lassan be kellett látnom, hogy nincs más lehetőség a változásra. Ha új életet szeretnék élni, ahhoz az egész életemet meg kell újítanom.
Ennek mentén elkezdtem a saját életem is átformálni. Na nem tudatosan, inkább csak a megérzéseim követve, lépésről lépésre. Aminek egyenes következménye volt az, hogy nem láttam pontosan azt, merre van igazából az előre.
Abban biztos voltam, hogy van minden élethelyzetre egy olyan megoldás, mely képes túlmutatni a jelen helyzeten. S azt is láttam, hogy ezen működő megoldások biztosan tartalmaznak egyén függő elemeket, hiszen a sok hasonlóság ellenére az emberek nagyon eltérőek.
Buddha azt tanította 2550 évvel ezelőtt, hogy a nehézségeinket a zavaros és zaklatott érzések illetve a bemerevedett elképzelések okozzák. S amikor ezeket elengedjük, akkor meg tud változni az életünk.
A hagyományos keretei a buddhista gyakorlásnak nagyon nehezen tarthatók fenn a nyugati életritmus mellett. Nekem is csak rengeteg lemondás és kompromisszum árán sikerült ezt megoldanom pár évig, s nagyon nem volt könnyű.
S az eredményeiért nem lehetek elég hálás a tanítóimnak. Mert totálisan átalakult ettől az életem. Annak módját viszont nem leletem, hogyan lehet a buddhista megértést becsempészni a mindennapok nehézségeivel küzdők életébe.
Csak azt nem tudtam, miként lehet ennek tudását és tapasztalatát becsempészni a mindennapokba.
Elengedni az akadályainkat
Egy ponton azonban átalakult minden. Sok-sok ellenállás ellenére elkezdtem megismerni az érzelmi elengedés módszerét. A sok csalódás után nem kevés szkepticizmussal, teszem hozzá.
A dolgot még az is nehezítette, hogy a magyarul fellelhető anyagok nem voltak egyértelműek. Egy-egy elemét megmutatták ugyan a módszernek, de az egész rendszer igazi működését sehol sem találtam leírva.
Az amerikai forrásokat megkeresve eljutottam Lester Levenson munkásságának megismeréséhez, melynek révén megláttam a különböző megközelítési módokban az eltéréseket, s ennek okait. S ennek révén pontosan látom, miként lehet elengedni mindazt, ami a nehézségeinket okozza:
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!