A spirituális útkeresés egyik igazi célja, miután a szorongásainkon és érzelmi viharainkon sikerült átlátnunk magunkat, a tudatos jelenlét megélése.
Többen összekeverik a tudatos jelenlét tapasztalatát a mindfulness módszerével, de hamarosan megmutatom, mi a két dolog közötti hasonlóság és mi az érdemi eltérés.
A tudatos jelenlét az egységélmények rendszeres megtapasztalását jelenti. Amikor képesek vagyunk a belső zavarainktól mentesen megtapasztalni a minket körülvevő világot, egyre jobban megérthetjük a jelenünket és a hétköznapjainkat.
A a tudatos jelenlét gyakorlata a tudatos jelenlét megtapasztalásához vezető nagyszerű módszer, mely a jelenségek tudatosítása révén segít megmutatni azt nekünk, hogyan viselkedünk, s milyen érzetek és érzések kondicionálnak bennünket a mindennapok során.
A tudatos jelenlét megtapasztalásának misztériuma
Egy vipassana gyakorláson egyetlen egy cél van, a tudatos jelenlét megtapasztalása. Ennek eléréséhez olyan külső körülményeket teremtenek meg, melyek a világ külső zaját és az érzelmek áradatát megpróbálja féken tartani, lehetőség szerint időlegesen kizárni.
- Ezért van egy vipassana elvonuláson vegetáriánus étkezést;
- ezért az elvonulás többnyire egy csendes erdőbe, másoktól távol szervezik;
- ezért kapcsolnak ki minden elektronikus kommunikációs eszközt;
- azért nincs a gyakorlások közbeni időszakban sem beszélgetés az elkötelezettebb csoportokban;
- ezért nem érintkeznek a résztvevők külső emberekkel sem.
Ez a mesterséges környezet lehetővé teheti a mentálisan és érzelmileg kiegyensúlyozottabb embereknek, hogy kialakítsák az tudatos jelenlét állapotát, s azt megpróbálják a belső fejlődésükhöz használni.
A tudatos jelenlét állapotában időzve képesek rálátni arra:
- hogyan keverednek bele a mindennapok őrületébe;
- hogyan ragaszkodnak az elképzeléseikhez;
- hogyan ragaszkodnak a saját magukról kialakított képhez és
- rálátnak arra is, hogy hogyan színezi be az érzelmeik áradata ezt az egész életüket.
Akinek megadatik az a lehetőség, hogy akár évekig ilyen módon elvonulásban éljen, az jelentős belső fejlődésen mehet keresztül. De ez nagyon kevés ember számára reális lehetőség manapság.
Amikor napi rendszerességgel egy-két órát ülünk, és két-három havonta elmegyünk egy egyhetes elvonulásra, az is érdemben tud hatni a fejlődésünkre, de természetszerűleg ez a fejlődés sokkal lassabb lesz.
Ez az oka annak, hogy jó néhány hindu és a buddhista hagyományok zömében is arról beszélnek, hogy csak akkor tudsz valódi eredményeket elérni, ha szerzetesi életet élsz.
A tudatos jelenlét a mindennapokban
A mindennapi ember számára az elvonulás, főleg a többéves elvonulás megvalósíthatatlan. Hétvégékre vagy egy-egy hétre még el lehet lógni a mindennapokból, de a hosszabb elvonulás munka mellett nagyon nehezen megvalósítható.
A mindfulness gyakorlata, amikor lépésről-lépésre minden egyes cselekedetünket megfigyeljük, megadhatja nekünk azt a fajta fejlődés lehetőségét, amit egy elvonulásban élő jógi az ülőpárnáján megtapasztalhat.
A mindfullnes gyakorlásához elkötelezettség, tudatosság, és nem kevés kitartás szükséges. Főleg azért, mert rengeteg olyan írás is megjelenik ezen a téren, mely nem a mindfulness módszeréről szól, hanem valami másról, a gondolatok megfékezéséről, mely a mindfulness szemléletétől nagyon messze esik.
Két hasonló, mégis nagyon eltérő ember..
A tudatos jelenlét, mint a tanítónk
A tudatos jelenlét az egyik legnagyobb tanítónk a világban, mert általa leszünk képesek felfedezni a világ valódi működését. Tehát nem az a cél, hogy bármilyen tanítás igaz vagy hamis voltát ellenőrizzük, hanem az, hogy felismerjük azt, hogy a dolgok miként működnek a mi életünkben.
Mindannyian mások vagyunk (mindannyian mást hoztunk a hátizsákunkban), s ebből adódóan a megélésünk is teljesen különböző. Éppen ebből adódóan a világ működését mindannyian egy picit másképp fogjuk érzékelni.
Én és én-nélküliség
Az eltérő érzékelés és tapasztalatok ellenére az alapos megfigyelés eredményeként, ha jól megfigyeljük a világot, nagyon hasonló következtetésekre fogunk jutni.
Ezért van az, hogy rengeteg vallási utat mutató ember sok kérdésben nagyon hasonlóan gondolkodik. Egy dologra viszont nagyon fontos odafigyelni. A hasonló gondolkodás nem jelent ugyanolyant. Van egy olyan kritikus pont, ahol a szemlélet, s ebből adódóan megélések alapvetően eltér egymástól.
Egy szilárd énben hívő keresztény, hindu, muszlim vagy hasonló más vallást követője érdemben másképp gondolkodik, mint egy buddhista, aki nem hisz az elpusztíthatatlan, megmásíthatatlan lélek létezésében.
Éppen ezért egy Dalai láma megértése és megélése mindig különbözni fog a római pápáétól. És ez még akkor is igaz, ha II. Ferenc pápa humanizmusa, nyitottsága és rugalmassága a római pápák sorában nagyon nagy ritkaság.
Következő lépés:
Egyéniségünk, egyediségünk megkérdőjelezése —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
