A meditáció célja a belső világunk lecsendesítése. Ha ezt erővel vagy külső hatások révén akarjuk elérni, akkor a meditáció buktatói nehéz helyzetek fognak bennünket állítani.
Ennek fő oka, hogy a meditáció hatására beinduló belső folyamatainknak nincsenek szabályai (amelyeket szó szerint kell követni), hanem elvei (melyeket érdemes alkalmazni). S ezek ismeretében láthatjuk meg azt, amivel még dolgunk van.
Épp ezért lehetséges, hogy valaki teljesen szabályos zen ülésben éveket tölt el egy zen kolostorban, s közben mégsem változik belül semmi, miközben meg a mellette dolgozó takarító, aki sosem ül le szejzába (a zen meditációs pózba), tökéletesen képes elengedni mindent, ami számára szenvedést okoz.
Természetesen nem lehet a meditáció minden részletét pár mondatban összefoglalni, hiszen hatalmas irodalma van csupán a testtartás és annak fő pontjai kapcsán is. Egy áttekintő képet mégis megpróbálok adni róla, mert nagyon sokan összekeverik a valódi meditációt mindazzal, amit ezzel a névvel illetnek.
Meditáció és éberség
A meditáció lényege az éberség. A taoisták azt mondják a meditációról, hogy figyelik a Taot. Figyelik, ahogy minden változik, és mégis minden ugyanaz marad. A valódi meditáció ezen a ponton kezdődik el, amikor elkezdjük megtapasztalni mindazt, ami bennünk és körülöttünk történik.
Amikor gyakorlunk figyeljük a testünket. Időnként ki fogunk billenni a függőleges helyzetből, el fog zsibbadni a lábunk, nyugtalanok leszünk, elálmosodunk, vagy csak szimplán elkalandozik a figyelmünk. A fizikai és érzelmi tapasztalások révén tudjuk megfigyelni, mi is zajlik le bennünk.
Érzékelünk valamit, ami zömmel a mintáink terméke, majd azt elengedve visszahelyezzük magunkat a kiinduló testtartásba. Újra felvesszük a fenti hét pontnak megfelelő testhelyzetet, vagy valamelyik másikat, és éberen figyeljük a testünket és a tudati működésünket
Összpontosítás és elengedés
A légzés az ellazult összpontosításnak a támasza. A légzésünk figyelése nem helyettesíti az éber s ellazult figyelmet, de nagyban segítheti annak megtartását. Fontos, hogy nem fókuszálásról vagy görcsölésről van szó, hanem egy éberségről, amibe sok minden belefér.
Hagyjuk, hogy a gondolataink időnként elkalandozzanak, elborítsanak az érzések, ránk törjön a nevetés, a sírás vagy az unalom. Természetszerűleg meg fog jelenni a nyugtalanság vagy akár a nemi erekció is, mert amikor a tudatunk érzéseit nem nyomjuk el, megjelenik mindaz, ami korábban a tudatunkban elraktározódott.
Mindennek érdemes elegendő teret hagynunk, s akkor nem fogják a különböző élethelyzetek az életünket darabokra szedni. Ha az életünk egyes részeinek túlságosan merev és szűk kereteket adnunk, avval az energiáinkat el fogjuk vesztegetni. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a szűk keretek közé beszorítsuk mindazt, ami minket ér.
Ha az ellenállásunk kisebb, akkor az ellenhatások is kevésbé tudnak bennünket kontrollálni, s vinni az energiáink. Pont ez lesz, amivel a bennünk levő feszültséget és frusztrációt is csökkenteni tudjuk, ahogy haladunk előre.
Tudat valódi tartalmának felszínre hozása
Ha már viszonylag jól megy az éber figyelem, akkor érdemes minden földi jóval megspékelni a meditációt. Itt jönnek elő a mantrák, vizualizációk, légzéstechnikák és társaik. Aki ezeket a módszereket elkezdi használni egy hosszabb éberség gyakorlattal telt időszak nélkül, jó időre is megrekedhet a fejlődésben.
az éberséggyakorlatokra épülnek rá, s komoly nehézségekkel fog szembe nézni az, aki nincsen tisztában a saját állapotának összetevőivel.
Az igazán fájdalmas az, hogy nagyon sokan a tudatlan alkalmatlanság állapotában vannak, s ebből adódóan nem is akarnak változtatni azon, ahogy teszik a dolgaik. Csak azt erőltetik, ami a bajaik forrása, s tovább rontanak a helyzetükön. Azért merem ezt állítani, mert magam is átmentem ezen.
A meditáció akadályai
A meditáció nem sétagalopp, gyakran akadályok merülnek fel. Megjelenhet a meditáció akadálya a tudatunkban, a testünkben vagy az élethelyzeteinkben is. Sokan elkedvetlenednek ezek megtapasztalásakor, vagy el is fordulnak a meditációtól. Azt hiszik, hogy valamit elrontanak, holott csak annyi történik, hogy működik a módszer, amit használnak.
Mire jók a meditáció akadályai?
Aki az akadályaival küzd, az valójában nem lazul el, tehát nem meditál. Másrészt az akadályok jelentik azon útjelzőtáblákat, amelyek a további gyakorlás irányát megmutatják.
A meditációs ülés nem maga a gyakorlás, csak annak az egyik lehetséges eszköze. Ennek révén ismerhetjük fel a bennünk munkálkodó érzéseket.
Aki gyakorlott meditáló, az gond nélkül tud meditálni bármilyen helyzetben. Azt mondják a zen mesterek, hogy az igazi meditáció a piaci zsibvásárban tanulható meg. Az ülés vagy a séta csupán a meditatív összeszedettség gyakorlására való, nem elengedhetetlen feltétele a meditációnak. S ugyan ez igaz a meditatív légzéstechnikákra is.
A meditáció fő akadálya: az ego
A legalapvetőbb elakadás a meditáció végzése során sokkal egyszerűbben megragadható, mint azt elsőre bárki gondolná. Rengetegféle módon képesek vagyunk szabotálni azt, hogy leüljünk egy pontján a napnak, és rászánjuk magunkat arra, hogy meditáljunk (leüljünk a csendben pár percig).
Akinek ilyen gondja van, az ismerje fel élete legnagyobb akadályát, a saját egoját. A meditáció végső célja a drámákban, stresszben és a problémákban önmagát kiélő ego, minden támaszát leromboló éberség megtapasztalása és elmélyítése.
A nehézségeink kivetítése
A meditációval való elakadás talán egyik legádázabb formája, ha a testünkre fogjuk azt, hogy nem tudunk meditálni. A testünkben található feszülések minden módon jelezni fognak, hogy a meditációnk olyan, mely a szervezet számára nem kellemes. Ekkor érdemes a testünket naponta átmozgatni.
Aki a valódi éberséget megtapasztalja, annak minden más feladat csupán az élet egy apró mozzanatává válik, melyet a jellegének megfelelően gyorsan vagy lassan, egyszerre vagy részleteiben el fog végezni.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!