Sokan azért meditálnak, mert az életük zűrzavarán úrrá akarnak lenni. Egy mentális programnak kezelik a meditációt, amit ha valaki végigcsinál, akkor jobbá válik az élete. Ezért mindent úgy akarnak csinálni, hogy az a lehető legjobb legyen, hogy minél hamarabb jelentkezzenek ez eredmények.
Pont azt erősítik ezzel a tökéletességre való könyörtelen törekvésükkel, ami a legfőbb gondjaikat okozza: az elfogadás és a megértés teljes hiányát.
A meditáció lényege: a feszültségek elengedése
Rengetegen meditálnak úgy, hogy pont a lényeg marad ki. A könnyed, örömteli és türelmes időzés valahogy senkinek nem jut eszébe, amikor meditációról van szó. Pedig a meditáció nem más, mint a tudat békéje, önmagunknak adott legnagyobb ajándék.
A meditáció célja nem bárminek a legyőzése, vagy bárminek az uralása, vagy bármilyen akadálynak a meghaladása. A meditáció az elengedésről és a feloldásról szól. A könnyedség, a teresség, a minden helyzethez idomuló rugalmasság – ezek az igazi meditáció fő jellemzői.
A meditáció ezen tulajdonságai révén leszünk képesek feloldani mindazt, amitől élhetetlen az életünk. Annak a megéléséről, hogy bármi lehetséges, mint ahogy azoknak az ellenkezője is, s minden olyan is, ami ezen két ellentétes véglet között van, vagy ezeken kívül bármi más, amit csak el tudunk képzelni.
A cél az, hogy képesek legyünk a fogalmak közé zárt gondolkodásunk, és az érzelmekre vakon reagáló személyiségünk elengedésére. Ezért alapvetően fontos alap a meditációhoz az önismeret 9 alapkérdésnek tisztázása..
A meditáció által elérhető változás
Az igazi meditáció végzésének van pár olyan jellemzője, abból fakadó tulajdonság kifejlődése, mely azt mutatja, hogy a meditációba nem fásultunk bele, nem vált egy kiüresedett formává, s minden külső látszat ellenére valami érdemi is történt az évek során.
Mások feltétlen tisztelete
Talán az első dolog, amin érdemes túllendülni, az a gőg. Gyakorlatilag a gőg elvág a világtól, s az érdemi kapcsolódás lehetőségétől is megfosztjuk magunkat általa. Az „én jobb vagyok” érzése képes átalakulni mások tiszteletévé.
Mindenki jó valamiben, mindenki tud nekem adni, s én is mindenkinek tudok adni. Elengedem a félelmet, s ezáltal nem bántok, s engem sem bántanak.
Harag és háború helyett béke és elfogadás
A második fontos örömteli pont, ha képesek vagyunk a haragunkon túllendülni. A harag minden érzékelésünket teljesen eltompítja (mert elönti agyunkat a szar /már bocsánat a kifejezésért, de erre nincs jobb szó/).
Amikor a hétköznapjainknak már nem része az állandó gyűlölködés, akkor egy igen érdekes tapasztalatunk lesz. Az érzékelésünk kitisztul, s úgy fogjuk látni a jelenségeket, mintha csak egy tükörben látnánk azokat. Természetesen, tisztán, s anélkül, hogy bármit hozzátennénk vagy elvennénk belőle. Spontán és mindenféle erőlködés nélkül elkezdjük érteni és megérteni mindazt, ami minket körbevesz.
Amikor elengedjük a haragot, képesek leszünk meglátni az élet sokszínűségét.
Vágyaink hatását képesek vagyunk kordában tartani
Amikor a vágyaink nem kergetnek bele minden őrültségbe, képesek leszünk megnyugodni, s tenni mindazt, amit eltervezünk. Nem cél, hogy a vágyainkat kiirtsuk, amire egyébként nem is vagyunk igazán képesek.
Ugyan egyes hinduk tanítják a vágytalanságot (ahimsza), mint spirituális célt, de ezt én nem tartom túl reálisnak. Emberek vagyunk, akiket a vágyaik hajtanak. Ez a természetünk, s nem erőszakolhatjuk meg azt, akik alapjában véve vagyunk.
Éljük viszont meg annak örömét, hogy képesek vagyunk különbséget tenni azon helyzetek között, amik csak az energiáinkat viszik, s azok között, amik hozzátesznek a hétköznapjainkhoz. Választhatjuk azokat a kapcsolatokat, amik hozzátesznek az életünkhöz.
S lezárhatjuk azokat a kapcsolatokat, amik régen az életünk elválaszthatatlan részét képezték, de ma már azt látjuk, hogy több vele a baj, mint a haszon. Mert képesek vagyunk a ragaszkodásunkat felülírni.
Élvezzük az élet sokszínűségét
A kifele figyelő tudat egyik legnagyobb tragédiája, hogy mindent lát kívül, de önmagát nem látja. Amikor meglát kívül olyat, ami neki nem a sajátja, annak kapcsán folyamatosan irigykedni fog. Holott bármi lehetséges számunkra, csak el kell engedni a görcsölést.
Ha egyszerűen csak élvezzük mindazt, ami körbevesz minket, akkor minden célunk és vágyunk be tudjuk teljesíteni. Felesleges állandóan erőlködni egy cél megvalósításáért, mert ha megteremtjük a körülményeit egy új történetnek az életünkben, akkor meg fog jelenni az az életünkben. Ez a valódi vonzás törvénye.
A gyerekek egy része „ösztönösen” tudja, hogyan kell tartalmas kapcsolatokat építeni
Kételyeink és a bizonytalanságunk elmúlik
Amint elkezdünk kapcsolódni a világhoz, a bennünk jelen lévő kételyek, a bizonytalanság és zavarodottság érzete elkezdenek feloszlani. Egy folytonosan megújuló ajándékká alakul át az életünk, ami mindenki számára értéket képvisel.
Bármi megjelenhet, s rengeteg olyan intuitív érzetünk lehet, melyre ha figyelünk, azzal minden korábbi hatás és kötöttségétől véglegesen megszabadulhatunk. Használhatjuk mindazt a lehetőséget, amit az élet felkínál, bűntudat és kételkedés nélkül.
Amikor az életünk mozgásba lendül
Ugyanezt megtapasztalhatjuk az életünk kapcsán is. Az életünket is újra mozgásba tudjuk hozni, ha ezen lépések szerint felszabadítjuk magunkat a kötöttségeink alól.
Akadályainkon túllépünk
Mindenekelőtt azon a mentális és érzelmi kereteken érdemes túlnyújtóznunk, melyek az életünk korábban falakként álltak az életünkben. Itt is igaz, hogy óvatosan, lépésről lépésre, mindig egy picit kijjebb tolva a határainkat érdemes előrehaladni. A hirtelen változások nem szoktak túl nagy eredményre vezetni, előbb-utóbb visszarendeződés következhet a nagy kilengést követően.
A jólét nem a pénzen múlik. De pénz nélkül a jólétet megteremteni a modern társadalomban nagyon nehéz.
Egység és harmónia alakul ki az életterületeink között
A második lépés, ahogy a meditáció eredményeit felhasználhatjuk, hogy az életünk széttöredezett állapota átalakul. Kapcsolatba kerül az életünk 5 fő területe egymással, s elkezdik egymást támogatni.
A harmónia, s főleg a szinergia megteremtése nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy okosan ki szokás ezt jelenteni. Nagyon sokan attól szenvednek, hogy a munkájukban és a magánéletükben teljesen másmilyenek, s nem képesek a kettő közötti átmeneteket megélni. De a kezdeti kihívások extra munkaigénye később búsásan megtérül.
Tudatosan formáljuk az életünket
Amikor az első kettő lépést megtettük, megjelenik az életünkben egy olyan felhajtóerő, mely a korábbi akadályainkat egy az egyben felülírja.
Sokan ennek az energiáját akarják egyből a céljaik elérésére használni, de ez nem lehetséges. Ezért erőt kezdenek alkalmazni, mely igazi olaj a tűzre.
Pontosan tudja mindenki, aki az erő alapú kommunikációval már valaha találkozott, hogy a nyers erő az akadályokban mindig fennakad, s csak rombolunk vele. Aki erőlteti az életének a megváltoztatását, az menthetetlenül rombolni fogja a kapcsolatait, a jellemét, és nem utolsó sorban az egészségét is.
Az akadályok eltávolításának a módja nem a rombolás, mert abból csak sitthalom lesz. Az akadályok eltávolításának igazi módja a megértés, és a szisztematikus bontás, melyből újrahasznosítható alapanyag lesz.
Kitartás, elkötelezettség, belső tűz
Az önmagunk alakításának sziszifuszi munkája kezdetben csak pillanatokra megjelenő hatásokban nyilvánulnak meg. Viszont előbb-utóbb ezen apró hatások egy határozott, áramlássá alakulnak át.
Mint a tábortűz felett a füst szélmentes időben, akár a tűz magasságának sokszorosát is elérheti a felfele áramló levegő csatornája. S mint minden, ez is látszódik, s mások számára ez jelzésértékű. S pont ebből adódóan ösztönösen fognak mások is támogatni.
Ezt az állapotot jellemzi egy nagyon régi szólás-mondás: a kutya ugat, a karaván halad. Egy olyan helyzetet, amiben az élet külső körülményei már nem befolyásolnak érdemben, s jöhet bármilyen változás, az életünk áramlása ettől már nem fog érdemben változni.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!