A jókívánságok mondása a kultúránk része. S szívesen is alkalmazzuk, ha megvan bennünk az igény, hogy jobbá formáljuk a magunk és mások életét. Ha ezt összekötjük egy olyan nézőponttal, hogy nem csak a barátaink és jótevőink kapcsán fogalmazzuk meg, akkor ezen kívánságok hatása mérhetetlenné válik.
A 4 mérhetetlen jókívánság a cselekvő szeretet megélésének és fejlesztésének több ezer éves eszköze, melynek forrása a (mahajána) buddhista hagyomány. Egy olyan a mentális és érzelmi önnevelés (önfejlesztés) alapjait megadó eszköz, mely a gondolkodásunkat és a reakcióinkat sokkal támogatóbbá és mások által befogadhatóbbá formálhatja.
Annyira egyszerű, hogy a mai világban is jól használható. Képesek lehetünk általa az egész életünket értékesebbé és élhetőbbé alakítani, mely a legtöbb ember számára a szenvedés elengedésének egyik módszerévé is válhat.
Ez alapvetően jól hangzik, és egyszerűnek is tűnik, de a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert ezen kívánságok az emberi önzésünk és önhittségünk ellenszerei is egyben.
A szeretet félreértése
Mielőtt a magára a gyakorlatról, arra a 4, könnyen megjegyezhető mondatról írnák, amit ez a gyakorlat jelent, érdemes tisztázni, hol vannak benne a buktatók, a hibázási lehetőségek.
A szeretet kapcsán mindenki elmondja, hogy olyan a hatása, mely mindent megváltoztat. Mégis sok olyan helyzetet láthattunk akár a történelemben, akár a saját életünkben, a környezetünkben is, amikor a szeretet nevében ártás és bántás történt.
Tudom, hogy közismert Pál apostol khorintosziakhoz írt levelének részlete a szeretet dicséretéről, mégis azt látom, hogy nem igazán tudjuk a környezetünkben élőket szeretni.Mert nagyon nehezen tudjuk megadni másoknak az önálló mérlegelés és döntés szabadságát.
Sokszor azt gondoljuk, ha valamivel küzd a másik ember, akkor a mi megoldásunk neki is működni fog, miközben ez sok esetben nem igaz. Mert ami nekünk jó, kellemes és működőképes, az a másik embernek simán lehet a földön megélt pokol. Ugyanis sokkal jobban különbözünk egymástól, mint azt sokan el tudnánk képzelni.
Ezen négy jókívánság pont attól zseniális, hogy nem a konkrét változásra helyezi a hangsúlyt, hanem azon belső állapotok megélésére, s egyéntől függő okaira, amire a legtöbben vágyunk.
1. mérhetetlen jókívánság: Kívánjunk jót mindenkinek
Az emberi szeretet megnyilvánulása, mint minden más is, a megragadom és az eltaszítom mintázatára épül rá. Ehhez hozzá lehet állni a négy habitusnak megfelelően, de fel is lehet oldani a hozzáállásunk és helyzetünk elfogadása által.
A jelen helyzetünk elfogadása egy választás kérdése, mint oly sok minden más is az életünkben. Amit sokan elfelejtenek ennek kapcsán megemlíteni, hogy amikor a mintáink kötnek, akkor ezeket a választásokat megtenni nem annyira egyszerű. Mert nem csupán tudatos döntések köthetnek egy adott helyzethez, hanem tudatlan, a lényünk legmélyén gyökeredző értelmi döntések is.
A szeretet gyakorlata viszont ezt is képes felülírni, ha nem is pár pillanat alatt, mint azt a legtöbb ember szeretné. A feladat „egyszerű”: kívánjunk minél több embernek jót.
Legyen minden élőlény boldog, s rendelkezzen a boldogság okával!
Akik számunkra fontosak, azoknak jót kívánni nem annyira nehéz. Ez szinte teljesen egyértelműnek is hangozhat, de a mindennapokban ez korántsem igaz. Nagyon sok olyan emberrel találkoztam már, akinek igazi kínszenvedés volt azt megtennie, hogy jót merjen kérni és kívánni magának, aki a ugye a legközelebb állt önmagához.
Az életünkben sokféle ember van jelen, s mindannyian boldogok akarnak lenni, s el akarják kerülni a szenvedést.
A jókívánságok megosztása minél több emberrel
Akik belevesznek a mindennapokba, rengeteg bajjal küzdenek, s ki sem látnak a mindennapok zűrzavarából, azok óhatatlanul elfelejtkeznek erről. Ehelyett értelmetlen csatározásokkal és versengéssel töltik az idejüket. Holott számukra ez lehet az egyik menekvés a nyomorult állapotukból.
Amikor már tudunk jót kívánni a közvetlen szeretteinknek, akkor megpróbálhatjuk tágítani azok körét, akik felé a szeretetünket jó kívánságok által kifejezzük. Szeretet ilyen fajta adása nem kerül semmibe, de bőven megtérülő erőfeszítés. Kívánjunk jót távolabbi ismerőseinknek, vagy olyanoknak, akiket igazán nem ismerünk, de nap mint nap összefutunk velük az utcán. A boltos, a kalauz, az utcaseprő ugyanúgy rá van szorulva egy jobb életre, mint mi magunk. Kívánjunk minél több embernek jót, s a mi életünk is meg fog változni.
De az igazi kihívás azon embereknek jót kívánni, akiket nem szeretünk. Akikkel korábban konfliktusunk volt, akik megbántottak minket, akik egyszerűen zavarnak s akiket elítélünk. Ebbe beletartozik a médiában szereplő összes szörnyű ember is. Ide értve a politikusokat, bűnözőket, valóságshow szereplőket és az összes áldozatot is, akik balesetekben, bűncselekmények során és természeti katasztrófában sérültek meg vagy hunytak el.
2. mérhetetlen jókívánság: Együttérzés, a szenvedések csökkenésének kívánása
Amikor megpróbáljuk a jókívánságok másik oldalát gyakorolni önmagunkon, hirtelen szembe találhatjuk magunkat azzal, hogy ragaszkodunk mindahhoz, ami a szenvedésünket okozza. Az életszemléletünk, a szokásaink, a félelmeink azok, melyek alapvetően gátolnak minket. S pont ez az a pont, ahol az éberséget elkezdhetjük gyakorolni. Mert ekkor látszik meg mindaz, ami mi magunk vagyunk.
Mintákat és tendenciákat őrzünk és életben tartunk. Ez lehet menekülés, félelem, harc, elkerülés vagy bármi más. S pont ugyanezek működtetnek másokat is. Ennek megértése (felismerése) és tudatosítása az, mely az életünket igazán mozgásba tudja lendíteni.
Legyen minden lény mentes a szenvedéstől, és a szenvedés okaitól.
Egy hajléktalan is megérdemli a boldog életet. S egy jókívánság ugyan semmibe sem kerül, de rengeteget adhat a másik embernek…
Az együttérzés forrása
Az önmagunk szívatásának felismerése lesz annak a táptalaja, hogy elkezdjük másoknak azt kívánni, hogy a szenvedésük elmúljon. Egyszerűen ha nem értem, mitől olyan a másik ember, amilyen, akkor nem is igazán tudom azt kívánni, hogy elmúljon a szenvedése. Mert nem igazán értem meg azt, hogy szenved.
Természetesen érdemes a szenvedés elmúlásának kívánságát minél több emberre kiterjeszteni. Ugyan úgy, mint minden más jókívánságot. Például a hajléktalanokra és más nehéz sorsú emberekre, akik belebetegedtek abba, hogy bántsanak másokat, s a haragjuk most maguk ellen fordítják, s önmagukat pusztítják.
3. mérhetetlen jókívánság: Elfogulatlanság
Egy igazán fontos kérdéssel eddig csak érintőlegesen foglalkoztam. Mi a bánatnak kell nekünk azoknak is örömet és boldogságot kívánnunk, akiket nem szeretünk. Az ellenségeinknek meg különösen. Legszívesebben megfojtanánk őket egy kis kanál hiperolban, vagy bármi másban, mely elég erős méreg ahhoz, hogy egy szempillantás alatt a másvilágra küldje őket.
Egy igen kellemetlen hírem van: „Ki mint vet, úgy arat”, illetve „Ki szelet vet, vihart arat.”
Nem tudom, ki hogyan van vele, én nem kérek a gyűlölet viharából. Tele van ennek eredményével a sajtó, s a mindennapjaink is. Nézzük meg az afrikai háborúkat, a Közel-Keleten folyton fellángoló konfliktusokat, a munkahelyi belső csatározásokról nem is beszélve.
A boldogság és a szabadság közösségi élmény
Akkor lehetünk békében és boldogságban az életünkben, akkor lehet rend és biztonság a mindennapjainkban, ha képesek vagyunk az életünkben a haragot elrendezni, s minél több ember életét boldoggá és örömtelivé varázsolni.
A növekedés és az értékes élet egyik legfőbb támasza az, hogy senkit sem zárunk ki az életünkből. Természetesen tisztelettel és szeretettel mondhatunk mindarra nemet, mely nekünk kellemetlen, vagy egyenesen ártó, de a jókívánságainkat arra is használhatjuk, hogy a kellemetlen helyzetek gyökere megszűnjön (még ha nem is igazán tudjuk, mi is az).
Soha ne hagyják el a boldogság állapotát, mely mentes minden szenvedéstől!
Ez az értelme az elfogulatlanságnak, mellyel a szeretetünket mindenkire kiterjesztjük, függetlenül az aktuális viselkedésükre, helyzetükre és körülményeikre.
4. mérhetetlen jókívánság: Közös öröm
Amikor szeretetünket megosztva örülünk mindenki örömének, s abban osztozunk, akkor a világ legnagyobb tolvajai vagyunk. Mert olyasminek az eredményeiből részesülhetünk, amiért érdemben nem mi dolgoztunk meg.
Egyszer egy ismerősömnél volt egy nagyobb összeg. Nem milliókról beszélek, volt nála vagy egy tucat húszezres. Megkértem arra, hogy a kezembe foghassam, s örülhessek neki. Utána egy napon belül beszaladt az én zsebembe is egy húszezres. Ha van ilyenre lehetőség, miért ne használnánk ki?
Az nehézségeink olyanok, mint a léggömbök. Ha nem ragaszkodunk hozzájuk, idővel akár maguktól is elszállnak.
Örüljünk annak, ha valakinek jól megy!
Rengeteg olyan ember van még mindig széles e hazában, aki képes volt maradandót alkotni, s az fenntartani. Aminek hátterében az áll, hogy a jólét és a gazdagság alapjai a belső állapotunktól függ.
De az énképünket és az érzéseinket lehet a cselekedeteink tudatos formálásával némileg változtatni. Erről szól a 4. mérhetetlen kívánság is, mely rámutat a két felesleges szélsőségre is.
Mindig időzzenek az elfogulatlanság állapotában, mely mentes az elfogultságtól: a gyűlölettől és a vágytól.
S ennél több első körben nem is szükséges. Aki cselekszik, annak lesz tapasztalata arról, mi megy könnyen az életben, s mi nem. S ha nem megy valami, akkor azt érdemes megváltoztatni.
S ehhez a változáshoz adja meg a kulcsot a 4 mérhetetlen kívánság.
A múlt hatásának elengedése —>
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!
