A kézrátételes gyógyítás lényegi része nem a technikáról szól. A módszer csak másodlagos szerepet tölt be, az ember, a kezelő a lényegi meghatározó pont. Amennyiben a kezelő belső világában valami rendezetlenség tapasztalható, az a munkáját is befolyásolni fogja, mely sok kellemetlenség forrása lehet.
Gyógyító kezek
A kéz érintésével történő gyógyítás története Jézus és Buddha élettörténetében jelenik meg először írásos emlékeinkben. Habár már ez ősi idők óta jelen van az életünkben.
Gondoljunk csak a kisgyerekeknek adott gyógyító puszira, mely pont ugyan ennek a történetnek egyik megnyilvánulása. Az ehhez szükséges „spirituális” tapasztalatot a kisgyerek és az anyja közötti szoros kapcsolódás teremtette meg.
Ma már sokan kutatják a kézrátételes gyógyítás mechanizmusát, sok tudományos leírása is készült róla:
- Készítettek gyógyítók kezéről hőfényképeket is, sőt
- komplett gyógyításokat is felvettek arra érzékeny technikákkal.
Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek című műve ennek a technikának az alapkönyve szerte a világon. A könyvben rengeteg fotó és ábra található, mely ennek a megközelítésnek az eredménye.
A könyvben ismertetett módszer az auralátás eléggé nehezen bizonyítható képességére épít. A könyv technikáinak lényege az aurában látható mintázatok mentális kijavítgatásáról, “helyrehozásáról” szólnak, mely akár igaz is lehet, habár ezen megközelítés kapcsán érdemes óvatosnak lenni.
A bemutatott technikának alapvető feltétele, hogy az ember energetikai rendszere jó állapotban legyen. Ezért rengeteg olyan, főleg fizikai gyakorlat is szerepel a könyvben, mely az egészség és az energikus állapot megőrzését szolgálja.
De ez a fajta megközelítés nem a belső lényünkre irányul elsősorban, hanem a fizikai lényünk külső, nem mindenki számára érzékelhető burkainak javítgatására. S nem igazán szól a belső lényünk átformálásáról
Spirituális gyógyítás alapjai
A technikailag túl hangsúlyos világunkban a megoldás és az eredmény került előtérbe. Ennek következtében a gyógyítás, illetve a gyógyulás spirituális vetületéről egyre kevesebb szó esik ma már. Nagyon sok ember nem is hallott ezekről, pedig az egész történet lényegi része ezen áll vagy bukik.
A spiritualitás lényegi formáinak semmilyen eszközre vagy szimbólumra nincsen szüksége. Mert nem a technikák használatában van a lényeg, hanem a megélésben, a tapasztalatban. Mely túllép az elképzelések és elvárások kusza világán.
A gyógyításokhoz használt szimbólumok és mantrák akkor kerülnek előtérbe, amikor a megvalósítást elért mesterek a megélt spirituális tapasztalatokat meg szerették volna osztani. A különböző tapasztalásokat szimbólumok és mantrák révén adták át az arra alkalmassá vált tanítványaiknak, így megőrizve, továbbadva a tudást.
A megkapott tanítást ezután a tanítvány éveken át használta, gyakorolt vele, mint ahogyan a mantrákkal szokás, hogy a megkapott átadás ténylegesen a részévé váljon.
Gyógyító jelek hagyományai
Önmagában a gyógyító jel(ek) nem hozzák el azt a tapasztalatot, amit a szimbólumokba belekódoltak. Van egy olyan része ugyanis a szimbólumok használatának, amiről nagyon keveset beszélnek.
- Ha a reiki, a pránanadi, a najapi stb. szimbólumait csak arra használjuk, hogy „gyógyítsunk” velük, az nem fogja megadni azt a sokrétű tudást és tapasztalást, amit az ősi tanítók ezen jelekbe belekódoltak.
- A szimbólumok használatának 9 módja van. Mindegyik ismerete és használata fontos ahhoz, hogy a szimbólumok összes aspektusa megnyilvánuljon.
- Ezekről keveset hallani, mert a legtöbb tanár sem feltétlen hallott róla, illetve nem tudatosan gyakorolja azokat.
- Ezen hatások felfedezésének a legjobb módja a rendszeres belső munka, a meditáció. Ehhez kiszakítani az időt az életünkből nem kevés elkötelezettséget és következetességet igényel.
Spirituális gyógyító munkája
Ezek ismeretében talán nem meglepő, hogy egy valódi spirituális gyógyító munkája sokkal többről szól, mint emberek gyógyításáról:
- Egy gyógyító legfontosabb munkája mindig önmagával van. A napi rendszeres öngyógyítás. Mert az elmélyülés és önmagunk rendbetétele nélkül egy gyógyító ember nagyon hamar kiégne.
- A második komoly munkája egy spirituális gyógyítónak, hogy folyamatosan támogatja és ápolja a környezetét. Egy spirituális gyógyító folyamatosan dolgozik a környezete jobbításán. Ez a belső elhívásából következik, és semmi köze az imázshoz vagy az elvárásokhoz.
Az első két része a munkának gyakran nem is igazán látszik. A legtöbb spirituális ember ezen munkájáról keveset vagy szinte semmit nem beszél. Csak teszi, mint minden más hétköznapi dolgot az életében.
- A harmadik része a gyógyító munkájának az, ami többnyire látható, érzékelhető. Amikor effektíve a hozzá fordulókkal foglalkozik. Ami nem való mindenkinek, mert rengeteg belső erőt és tapasztalatot igényel.
Éppen ezek miatt én mindenkit óva intek attól, hogy a képességeire alapozva nagyon gyorsan elkezdje az életét a spirituális tanítások terjesztésének szentelni. Kell hozzá a belső érés és a rengeteg saját tapasztalat.
Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!