A kolerikus vérmérséklet

A harc, a kolerikus magatartás a pusztítás melegágya. Az erőltetés, a kérlelhetetlen törekvés rendszerint többet árt, mint használ. Aki egy krízisben csak a megoldásra koncentrál, s az embereket csak eszközként kezeli, az néha nagyobb bajt csinál, mint maga a pillanatnyi kihívás.

Sokunk, akik a menedzser irodalomban az elhatározás jelentőségéről olvastunk – s az erő alapú kommunikáció sem állt tőlük távol – azt kezdtük el erősíteni önmagunkban, ami már addig sem működött megfelelően. Erőnek erejével akartunk előre jutni, ahelyet, hogy megértettük volna a nehézségek okát.

Egy kolerikus folyton harcol, mert a harc az élete

Az erőltetés jelszavai:

Jobban! Keményebben! Erősebben! Tégy rá még egy lapáttal!

Ha erőltetjük a meggyőződésünket, idővel azon fogjuk kapni magunkat, hogy az emberek – merő önvédelemből – elkezdenek kerülni bennünket. S ami talán a legrosszabb, a cselekedeteink bumerángjai mások ellenállásában kezd megnyilvánulni, s bárminek az eléréséhez még több harcra lesz szükségünk.

középkori páncél
A háborúskodás és a harc egyidős az emberiséggel. Semmi új nincs benne.

Senki sem szent, én sem

Rengeteg alkalommal erőltettem a saját megoldásom másokra korábban. Ma már azt is látom, mit eredményez az ilyen hozzáállás. Ezért igyekszem magamban az indulatot terelni egy hevesebb pillanatomban.

Az erőltetés árt és rombol mindenki életében, aki csak találkozik vele. Ha ezzel van tele a mindennapunk, akkor azon változtatni kell, mert idővel egyedül maradunk, mint a kisujjunk.

Időnként érdemes döntéseket hoznunk, és azok mentén cselekednünk (ez a kolerikus szemlélet legfőbb erőssége), de van az a fal, ami előtt érdemes megállni. S nem nekimenni, mint a faltörő kos (ész nélkül).

Az erőszak, a kolerikus szemlélet feloldása

A kolerikusoknak talán a legaktívabbak a 4 vérmérsékleti típus közül, de pont ez a fajta folyton mozgó, tevékeny lényük az, mely a belső fejlődésük egyik legnagyobb gátja.

Az erőszakmentes kommunikáció stratégiája a kolerikus emberek jellemére lett kitalálva. A hatása hasonlatos ahhoz, mint amikor egy felbőszült vadkant egy mély völgybe terelnek. Amikor a vehemens kolerikusok ellenállással találkoznak, nem lehet őket semmiről meggyőzni. Vagy megértetni velük bármit is, ami kívül esik a világképükön. Ezért egyszerűen terelni kell őket, sok-sok kérdést feltéve.

Kövess engem a facebookon is!!

Mitől változnak meg a kolerikusok

Nem érdemes a dolgokat túlbonyolítani. Főleg akkor nem, ha egy kolerikus állapotban lévő emberrel találjuk magunkat szemben.

A kolerikus megközelítés alapja a fájdalom elutasítása, mely nem más, mint a harag egy formája. A harag következtében képtelenekké válunk az összetett érvek és vélemények átgondolására és felfogására. Mert nincs rá elegendő terünk s energiánk.

Éppen ezért egy kolerikus viselkedésű embert sosem állít meg az érvelés, a győzködés. Falra hányt borsó minden kísérletezés, mely a megértés szintjén bármit átadni nekik.

Ezért kell nekik feltenni egyszerű eldöntendő kérdéseket. Mert ezen kérdések révén kizökkenek a pillanatnyi vehemens állapotukból. S akkor képesek mást is befogadni.

Légy a béke forrása

A világ alapvetően békés és örömteli. De csak akkor, ha olyanná formáljuk. Élni és élni hagyni, elfogadni a másik embert annak aki, s olyannak amilyen.

A kolerikus vehemenciájának nagyon nehéz ellent állni, ami sok mindenre alkalmas, csak nem a béke megteremtésére. Mindig erősek akar lenni, vagy egy náluknál erősebbet támogatni. S csak úgy lehet ennek árnyoldalait átformálni, ha ezen tendenciáját a kolerikusoknak kihasználjuk.

Mások tisztelete és figyelembevétele sokkal több belső erőt igényel, mint beszólogatni másoknak, s folyamatosan az észt osztani. De pont ezen munkának a nehézsége az, aminek ha az értékét megértik egy kolerikusok, akkor képesek a változás útjára lépni.

De ennek a megértetéséhez egy náluknál gyengébb ember papolása nem sokat ér. Csak egy erősebb és tapasztaltabb ember példája tudja őket igazán motiválni. Ami elől nem képesek kitérni vagy értéktelennek beállítani:

Aki tisztel másokat, azt mások is tisztelni fogják.

Aki elvárja másoktól, hogy tiszteljék, az előbb-utóbb falakba fog ütközni.

Aki megveti az erőszakoskodót, az az erőszakot támogatja.

Aki együtt érez a szenvedőkkel, az a béke hírnöke.

(Dr. Menis Yousry nyomán)

Kemény, de a mindennapok valósága ilyen. Minden konfliktusnak az összes résztvevője egyszerre okozója és elszenvedője is egyben. Még akkor is, ha ez nem mindig nyilvánvaló elsőre.

S pont ez az, amit az állandó jó kedvel és hülyéskedéssel minden áron el akarnak kerülni a

Szangvinikusok —>


Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..